Már megint felriadtam. Nem tudom miért, de mostanában nem birok aludni. Nagyon szeretnék, de nem birok. Már megint sajog a tarkóm. Ránéztem az órára. Pár perc múlva 7 óra. Ha tanulnék, már rég fentlennék.
  Egyszer csak suttogást hallottam az ajtó mögül. Felálltam, hogy megnézzem, ki az.
- Nem fogod ezt mondani neki! Te kis féreg!-mondta az első hang.
- Ezt ne te szabd meg. Nem vagyok szívtelen, persze hogy nem mondom el Dotothynak. Egyébként is, te vagy a féreg.
Ezt nem bírtam tovább hallgatni, furdalta az oldalamat a kiváncsiság. Rájuknyitottam az ajtót. Elisa és Kathreen állt az ajtóban.
- Ti meg mégis mi a francról beszéltek?
- Semmiről.- mondta Sharron. Pocsékul hazudik.
- Semmi közöd hozzá.-így Kathreen. Ezt a lányt legszivesebben felpofoznám.
- Mennyit hallottám?-szólalt meg egy harmadik hang. Ezt a hangot bárhol felismerném.
- Elisa. Azt nem hallottm, hogy te is itt vagy. Mi az, amit nem mondtok el, és miért?
- Ja, hogy azt. Kathreen azt mondta az egész iskolának, hogy Mardekár hercegnője lesérült, és hogy ki akar a csicskája lenni.
- Kathreen!-ordítottam ingerülten. Szegény Madam Pomfrey! Szerintem örül, hogy holnap már nem leszek itt.
- Jó, tudom, hogy ez erős volt. De bocsánat érte. Nem gondoltam bele, hogy ez neked hogy eshet.
- Aszt hiszem, megtaláltam a tökèletes csicskát. Felállhat, és elmehet, szolgáló.- mondtam viccesen. Erre már mindenki elkezdett nevetni.
_________________________________________
A tarkócsonttörés nagyon tud fájni. Főleg, ha közben párbalyozni kell. Persze jó vagyok a párbalyokban, és ezt tudom is, de azért ez most megerőltető volt. A párbalyokban zsinórban nyertem, de a legvégén valaki a tarkómat találta el. Azt már nem bírtam. Ezt a játsszmát elvesztettem, de nem érdekelt.
_________________________________________
Majd' elfelejtettem. Valaki belémjött a folyosón. Leejtettem a könyveimet, és amikor lehajoltam, hogy fölszedjem, ő is lehajolt, összeakadt egy pillanatra a tekintetünk, és segített felszedni a könyveket. Ezt természetesen megköszöntem neki. Ennek a valakinek egyébként iszonyúan szép zöld szemei vannak. Ennek a valakinek csak hebegni tudtam a köszönömöt. Ez a valaki pedig Albus Jack Potter volt.
_________________________________________
Aznap már nem találkoztam a fiúval. Jobb is volt így. Alig bírtam gondolkodni tőle. Nem nagyon kéne ezt még tetézni. Másnap viszont a reggelinél láttam. Ott ült a Griffendél asztalánál, és rám mosolygott. Először azt hittem, képzelődök. Aztán amint felfogtam, hogy nem, ez a valóság, alig észrevehetően körbenéztem. Úgy tűnt, észrevette, mert ettől csak még jobban mosolygott, és elfordult. Ilyen az én szerencsém. De legalább tudom, melyik házba tartozik. Másnap sem láttam. Viszont valahonnan ismerősnek tűnt. Persze, ő is aranyvérű, tehát rokonom. De nem innen emlékeztem rá. Majd hirtelen beugrott. Griffendél. Alus Jack Potter benne van a csapatban mint terelő. Ő küldhette a gurkót. Így minden egybevág. Sajnos nem tetszem neki, csak a véletlen baleset miatt kötelességének érzi a segítséget. Elvileg másodéves. Még nem ismerem, de máris hiányzik.

Sziasztok. Itt egy újabb rész. Sajnos ma nem tudom felrakni a kövi részt, amit terveztem. Todm, ez most rövid lett, de meg fogom magyarázni holnap. Eléggé lányosta sikeredett ez a rész is, de ígérem, sok kaland is lesz benne, néhány lányos rész és egy-két unalmas felvezetőrész. Mivel ez egy új rész, neled, ledves olvasóm, van egy kis dolgod. Ez persze neked nem kerül semmibe. Szerintem tufod, mire gondolok, de azért sugok: vote, komment. Köszi előre is!
Bye, Anna