Nem írok kedves naplóm, meg ilyen butaságokat, mert ez nem is egy napló, hanem inkább emlék könyv.
Anya mindig mesélt nekem a Roxfortról, már egész kiskorom óta hallgattam a meseszerű történeteket egy olyan iskoláról, ahol minden sarkon meghökkentő dolgok várnak. És csalódott voltam, mikor Svájcba kellett menjek, 3 éve nézem a havas hegyeket és folyton azt kívánom bár a Roxfortban lennék.
És ha valamire nagyon vágyunk, akkor elkezdjük keresni és ha minden erőnkel rá koncentrálunk, akkor be is tudjuk teljesíteni.
Így hamisítottam meg egy rakás aláírást és iratkoztam be a roxforti cserediákprogramba. Az  utolsó két évemet így ott tudom tölteni, 16 éves lettem nyáron.

A szüleim egy Bábel nevü városba menekültek, hogy boldogan tudjanak élni, ott nőttem fel a családi birtokon. Bábel különlegessége, hogy 18 éven felüli személyek csakis háromszor mehetnek ki a városból úgy hogy vissza is tudjanak térni, így minden háborútól és bajtól elzárva élhetnek ott a varázslók. Apám, a híres bankár, Draco Malfoy, anyám a szép és okos Hermione Malfoy.
Én Scorpius Malfoy vagyok, tehetségesnek tehetséges, évfolyam első voltam Svájcban, arogánsnak talán egy csöpnyit mondanám magam, én csak finom humornak hívom, meg sármos, mármint sokak szerint...

Idén is könnyes szemmel kikisértek a szüleim a vonathoz, azt gondolva hogy megyek a svájci hegyek közé unatkozni.
- Aztán vigyázz magadra kviddics közben. - ölelt meg anya, egy picit sem hasonlítottam rá, neki barna haja és szeme volt, nekem meg minden porcikám apára ütött, fehér haj, zöld szem, magas, atléta alkat.
- Megigérem. -mosolyogtam rá. Apa megveregette a vállam, majd felszálltam a vonatra és egy üres fülkébe álltam meg.
A vonat lassan elindult, anya a szemét törölgette, apám büszkén mosolygott, én meg majd elaludtam az unalomtól, mikor nyilt az ajtó...
- Te is a Roxfortba mész idén? - jött be egy magas szőke haju lány.
- Aha. - néztem rá fél szemmel.
- Kira vagyok. - mutatkozott be.
- Scorpius.
Leült velem szembe, ajkait biggyesztve nézett ki az ablalon elgondolkodva.
- A te szüleid is a háború elől menekültek Bábelbe? - kérdezte barátságosan. Nem volt ez furcsa téma, a legtöbb ideérkező nyiltan beszélt erről.
- Hát igy is mondhatjuk. - vontam meg a vállamat.
- Nem vagy egy beszédes típus. - rázta a fejét Kira.
- Mesélj magadról és talán megnyílok előtted... - mosolyodtam el.
- Mit szeretnél tudni? A Roxfortig még van egy egész napunk, szóval van idő beszélgetni. - dőlt hátra, kényelembe helyezve magát a lány.
Kb 2 óráig csacsogott mindenről. Már majdnem elaludtam, mikor átült mellém és a fejét a vállamra hajtotta.
- Ne aludj el. Kivel fogok beszélni ha te alszol? - mondta morcosan.
- Eddig is csendbe voltam, ennyi erővel alhatok is. - ásítottam.
Lassan délután fele járt az idő, a varázsvonat sebesen szelte át Európát.
Kira lassan elaludt a vállamon, majd én is. Mikor legközelebb felébredtem azt láttam, hogy összebujva alszunk, felfeküdve az ülésekre. Kinyújtóztattam a karjaimat, mire Kira hunyorogva felébredt.
-Mióta alszunk? - kérdezte álmatag hangon.
- Nem tudom. Ha megtalálom az órám talán... - a vonat fogcsikorgató hangon fékezett és mi leestünk a földre.
- Mi a fene történt? - szólalt meg Kira mérgesen.
- Biztos megállt a vonat, hogy letegye a Svájcban kiszálló diákokat. - néztem ki az ablakon, miközben még mindig a földön feküdtem.
- Akkor csak mi és még 2-en maradnak a vonaton. - motyogta Kira.
Balra fordultam és szembe találtam magam a lány csinos arcával. Sok lányt láttam már ilyen közelről, volt akit még közelebbről is.
Kira picit közelebb hajolt, a lehelete csiklandozta az arcomat, előre billentettem a fejem és...
A szája az enyémhez ért, puha volt, lágy mint a habcsok, mikor beleharapunk. A kezem automatikusan a hajába nyult és közelebb húzta hozzám.
Az járt a fejemben, hogy egy ismeretlen hely fele tartok, miközben egy ilyen gyönyörű lány velem van és ez az egész mégis milyen ismerős.
Bábelben az egész életem úgy telt, hogy szép lányok próbáltak csak a magukévá tenni. És lehet hogy valaki snobnak tart, de soha nem ellenkeztem, mert ilyen vagyok, és egyedül ebben leltem kalandra egy mindentől védett helyen.
Igy amikor Kira elkezdte kigombolni az ingem a sötét kupéban átengedtem magam a lánynak. És megint azt éreztem, hogy ez vagyok én, Scorpius Malfoy.