━━━━━━━━━━━━━━━━━━
1 9 8 6. F E B R U Á R 25.
━━━━━━━  ☆  ━━━━━━━

━ Vannak napok, amikor még mindig érzem ezt. - motyogja, miközben Steve hajába túr. - Fogalmam sincs, honnan jön, vagy miért...

━ Mondd el! - suttogja csendesen Steve. Őszinte érdeklődés ül az arcára.

Eddie tanakodik, hogyan is fejezze ki magát.
Mostanában egyre többször ragadják el őket ezek az értelmesebb megnyilvánulások. Van, amikor jobban kezelik, van amikor rosszabbul.
De igyekeznek.

━ Szomorúság. - feleli a fiú.

━ Mindenki szomorú néha. - simítja Steve a kezét Eddie arcára, miközben mélyen a szemeibe néz. - Ettől nem leszel más.

━ Amikor azt mondtad, hogy mániákus vagyok... Nem értettem, hogy mire gondolsz pontosan. - mondja hirtelen témát váltva.

━ Csak ideges voltam. - ráncolja a szemöldökeit Steve. Nem érti, hogy mit akar ezzel Eddie mondani.

A göndör hajú fiú csak arrébb csúszik az ágyban, kiszakadva Steve érintéséből.

━ Én pedig rájöttem, hogy depressziós voltam, amikor elhagytál. - mondja végül ki Eddie a szavakat. - Bár sosem volt olyan igazán, hogy mi. - rázza meg a fejét. - Volt egy időszakom, amikor mániákusan vágytam arra, hogy ismét keress és akarj... - néz vissza a fiúra. - Aztán már csak a szomorúság maradt... Egy idő után pedig az üresség. - sóhajt fel.

━ Most már itt vagyok. - csúszik közelebb hozzá Steve.

Eddie fájdalmasan elmosolyodik, majd Steve felé fordítja a tekintetét.

━ Meddig? - kérdezi. A kérdés meglepi Steve-et. - Meddig tarthat ez szerinted?

━ Eddie, ne kezd most ezt...

━ Attól még, mert nem beszélünk róla, szerinted megoldódik magától? - szorítja sarokba Steve-et, aki inkább csak sóhajtva ül fel az ágyon. - Szeretnék hinni ebben... bennünk. De...

━ Bonyolult a helyzetünk, oké? - szól közbe Steve, és a hangja megint mintha kissé feszült lenne. Mindkét kezével beletúr a hajába. - Nem akarok ezen ennyit agyalni!

Eddie nem mondja ki, de csalódott.
Fájdalmas arra ébredni a tudatában, hogy Steve nem érti őt. Eddie megosztotta vele a titkát, amit senkinek sem mondott el eddig. Steve pedig megint ugyanúgy reagál, mint mindig: Védeni akarja önmagát és a hírnevét.

━ Rendben. - feleli Eddie és kiszállva az ágyból öltözködni kezd.

━ Nem kell elmenned... - néz fel rá Steve.

━ Dolgom van. - szúrja oda csendesen Eddie és nem néz a fiúra.

━ Hé! - áll fel az ágyról a másik fiú is és Eddie-hez lép. Bár ideges, Steve érintése valamiért mindig varázslattal bír ilyenkor is. Eddie mélyen a csokoládé barna szemekbe néz. - Látlak holnap? - kérdezi a fiútól.

Eddie legszívesebben azt mondaná, hogy igen, de magában sem igazán biztos már...

━ Majd találkozunk, Harrington! - feleli végül és vissza sem nézve mászik ki Steve ablakán.

Már a furgonjában ül, amikor rátör a zokogás. Olyan kendőzetlenül és fájdalmasan, hogy azt hallani is rossz lenne.

De Eddie egyedül van, és senki sem hallja.
Mert rá soha senki nem figyel oda igazán.

☆              ☆              ☆

━ Mi ez a jó kedv, Munson? - kérdezi Robin Buckley Eddie-től, aki kicsit sem kedvesen dobja a pultra a filmet, amit ki akar venni. - A Ragyogás. - hümmög Robin, amikor a kezébe veszi a kazettát és elolvassa a címét.

━ Újonnan már meg is kell indokolni, ha az ember ki akar venni valamit? - mordul oda Eddie, de a tekintete amikor találkozik Robinéval, igazából meg is bánja a beszólását. Becsukja a szemeit, vesz egy mély levegőt, majd felsóhajt. - Bocs, csak nincs túl jó napom...

━ Vagy inkább éved! - jegyzi meg a lány, de egy halvány mosoly ott bujkál az ajkain. - Egyébként a könyv jobb. - nyújtja át a kazettát, miután begépelte, hogy Eddie veszi ki.

━ Olvastad a könyvet? - lepődik meg Eddie.

━ Persze! - vágja rá elvigyorodva a lány. - Bár furcsállom, hogy te is. Steve barátunknak is mondtam, hogy olvassa el, vagy legalább nézze meg! - rázza a fejét, de Eddie a másik fiú neve hallatán lefagy.

Kicsit remegő kézzel veszi el a kazettát, és már fordulna is el, amikor Robin vékony ujjaival elkapja a karját. Nem erőszakosan, sokkal inkább barátságosan. Ám a szemeiben szorongás jelenik meg.

━ Figyelj... Ne mondd el neki, hogy ezt mondtam! - mondja hadarva.

Eddie még jobban összezavarodik. Elkerekednek a szemei és gyorsan kirántja a kezét Robin érintéséből, majd kiviharzik a filmkölcsönzőből.

Szóval Robin Buckley tud róluk.
De mégis hogyan?
Steve volt az, aki foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy tartsák ezt istenverte titokban!

Eddie nem is tudja pontosan, hogy mit is kellene gondolnia, de azt jól érzi, hogy nagyon-nagyon dühös.

És rohadtul le fogja üvölteni Steve Harrington fejét, amiért létezik. Bár nem mintha erről ő igazából tehetne, de Eddie-nek ez most nem számít.

Steve tehet arról, hogy ilyenné vált.

Legalábbis ebbe a hitbe próbál kapaszkodni.