━━━━━━━━━━━━━━━━━━
1 9 8 5.  S Z E P T E M B E R  15.
━━━━━━━ ☆ ━━━━━━━

Az ajkaival lassan és finoman érinti meg a mellkasát. Csókolja és közben figyeli a másik reakcióit. Igen, Steve mellkasán a szőrzet kissé zavaró, de Eddie-t egyáltalán nem érdekli ez jelenleg.

Steve felnyög, amikor Eddie a férfiasságát is a kezébe veszi és mozgatni kezdi rajta a gyűrűkkel ékesített ujjait. Steve beleremeg a hideg ezüstök érintésébe, amit a másik fiú elégedetten mosolyog meg.

Gondolták volna akkor, hogy ide sodorja őket az a beszélgetés majd?

Egyáltalán nem.

━ Hogy akarod? - suttogja Steve bőrére a szavakat.

━ Nem tudom... - mondja a másik kábultan, mert Eddie gyorsabban mozgatja rajta a kezét.

Érzi, hogy a saját merevedése is már a csúcsfokra hág, ezért muszáj elengednie Steve-et, hogy magát is kiszabadíthassa a nadrágja fogságából.

Steve ideges lesz emiatt, ezért csak fújtat egyet, majd felül. Eddie nem érti, hogy mi rosszat tett.

━ Most mi a baj, Nagyfiú? - kérdezi Steve-től, de amaz csak ismét magára ölti a közömbös arckifejezést és nem foglalkozik Eddie-vel.

A fiú kezdi megint érezni a csomót a torkában és a gyomra is görcsölni kezd.

━ Haza kell mennem. - szólal meg végül Steve és felkel az ágyról, majd visszahúzza magára a nadrágját.

Eddie értetlenül ül továbbra is a matracán, és figyeli, hogy Steve öltözködik.

Igen, elmentek a tóhoz aznap, amikor Eddie felkereste, de nem egészen az történt, amire a fiú számított.

Már persze, ha számított bármire is...

Steve azon a napon beszélt először őszintén, de így sem sokat. A lényeg annyi volt, hogy váljanak külön az útjaik és felejtsék el, ami történt.

"Oké." - mondta akkor Eddie is, bár kicsit csalódott volt.

Aztán, amikor hazavitte Steve-et, már sötét volt. Amaz pedig megkérte Eddie-t, hogy menjen fel hozzá, hogy visszaadja az egyik gyűrűjét, mert Eddie nála hagyta még aznap, amikor... Hát akkor.

A fiú nem értette a dolgot, mert nem hiányolta egyik ékszerét sem, de követte a fiút.

"A szüleid hol vannak?" - pillantott körbe Eddie, mert teljesen kihalt volt a ház.

"Ma este nincsenek itthon." - nézett rá sokatmondóan Steve, és akkor Eddie még nem értette, hogy mi is vár rá ezután.

A legnagyobb baj pedig az, hogy még most sem érti. Minden annyira kusza számára.

Steve azóta ha éppen kedve tartja felkeresi a fiút és dugnak. Cinkelik egymást és dugnak. Aztán néha nevetnek és dugnak. De sokszor leginkább csak dugnak...

Eddie-nek először tetszett a dolog, mert valamiért a testének szüksége lett Steve érintésére. Csak... nem tudta elképzelni, hogy nem érezheti újra. És ezért belement ebbe a ki nem mondott titkos viszonyba, ami csak a négy fal között létezik.

Sosem beszélnek róla, általában egymással sem, mert ahányszor Eddie felhozza a témát, Steve kikerüli.

━ Mikor látlak újra? - kérdezi tőle Eddie, miközben kikíséri. Bár Steve inkább csak elviharzik, mintsem normálisan búcsúzkodik.

Steve nem felel, de Eddie látja az ajtóban állva, hogy a szemben lévő lakóépület verandáján egy vörös hajú lány álldogál és őket nézi.
Eddie észrevette őt már többször is, hiszen nemrég költözött ide. Igazából sosem beszéltek és nem is ismerik egymást.
Most mégis, látja a lányon, hogy értetlen arccal nézi a tőle távozó Steve-et.

━ Válaszolj már baszki! - mondja visszavezetve Steve-re a tekintetét.

━ Hagyj már békén, Munson! - szól oda és beül az autójába, majd elhajt.

Eddie nem mondja ki, de csalódott.

Visszamegy a szobájába, és magára csapja az ajtaját, majd leveszi a falon logó gitárját és játszani kezd rajta.

Ideges, és megint csak magányt érez.

Steve Harrington.
Átkozott Steve.
Legszívesebben csak átkozná a nevét.

Steve. Steve. Steve. Steve. Steve. Steve. Steve.

Átok ez a név a fiú számára, de mégis rajta jár folyamatosan az a buta feje.

Még akkor is, ha jelenleg ő okozza a legnagyobb örömét és bánatát is egyben.