━━━━━━━━━━━━━━━━━━
1 9 8 5.  S Z E P T E M B E R  26.
━━━━━━━ ☆ ━━━━━━━

A hasára fordítja és érzi, hogy benedvesíti őt odalent. Mindig ő van alul, bár nem bánja.
Addig nem, amíg tart ez a dolog.
Jó pár napja már minden nap összejárnak.
Eddie-ben ott van az a kósza érzés, hogy talán... Talán Steve is kezdi érezni a dolgot.
Hiszen különben nem keresné fel folyton.
Legalábbis... Ugye így van?
Hogy azért keresi, mert látni akarja és vele akar lenni...

━ Na mi a helyzet, Nagyfiú? - szól hátra Eddie, de ekkor megérzi, hogy Steve elmerül benne.

Hangos nyögés szakad ki belőle és muszáj belekapaszkodnia a paplanba. Összeszorítja a szemeit és hagyja, hogy Steve irányítson.
Bármit megtenne, csak, hogy a fiú ott legyen vele. Minden egyes nap, minden egyes órában, és minden pillanatban.

A magnóból hangosan szól a zene, hogy a szomszédok véletlenül se hallják meg őket.
Ma Steve ugyanis fényes nappal jött, mivel este állítólag valamilyen dolga lesz.
Eddie-t nagyon is érdekli, hogy mi az, de Steve nem osztja meg vele továbbra sem, ezért nem firtatja.

Steve előre nyúl és Eddie nyakára simítja a tenyerét.

━ Na most ki a nyápic? - kérdezi Eddie fülébe morogva, aki csak nevetve elmosolyodik.

Igen, cinkelte kicsit Steve-et, hogy dolgozhatna még a visszaszólási technikáján, mert nem az igazi, és hogy általában senki sem érti ha "szarkasztikusnak" szánt megjegyzéseit.

━ Szexben nem is mondtam... hogy az vagy! - nyög fel megint Eddie.

Steve gyorsabban kezdi el mozgatni a csípőjét, így már muszáj letapasztania a kezével a másik száját, mert kezdi túlharsogni a zenét.

━ Nem tudtál volna kicsit értelmesebb számot választani? - morogja Eddie fülébe a szavakat, miközben elölről is rámarkol.

Eddie nem tudja kimondani, de jelenleg a teste olyan euforikus érzésnek a részese, amit csak Steve tud adni neki.
A fiú elengedi a száját így megint felsóhajt.

━ Nem is tudtam, hogy ilyen érzelmes típus vagy. - nyúl hátra Eddie, majd a fejét Steve vállára dönti.

━ Ennél a ricsajnál, bármi jobb... - morogja Steve.

A két tekintet találkozik és Steve hirtelen lassítani kezd. Eddie látja, hogy a fiú mérlegel, de... Őt túlságosan elragadja a hév. Olyannyira, hogy Steve miatt még a zeneválogatására tett bunkó megjegyzését is elengedi a füle mellett.

Eddie megcsókolja Steve-et. Nem gondolkozik, csak cselekszik. Szépen finoman, kérlelve a másik fiút. Bejutásért esdekel, ahogy kicsit követelőzőbben nyomja az ajkait Steve ajkaira.

Nagyon ritkán csókolóznak, ugyanis Steve nem akar különösebben érzelmi szálakat kötni a lelketlen dugásba, de Eddie most úgy érzi, hogy átlépi ezt a határt. És egyáltalán nem bánja.

Aztán legnagyobb meglepettségére... Steve is visszacsókol.

☆ ☆ ☆

━ "Minél messzebb mentek, annál nehezebb visszajönnötök, de sem eskü, sem parancs nem köt, hogy továbbmenjetek, mint ameddig önként mentek. Mert nem ismeritek még a szívetek erejét, s nem tudjátok, hogy melyiktek mivel találkozik az úton."* - olvassa fel a sorokat Eddie. - "Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik."* Mondta Gimli. - meséli tovább a történetet a fiú. - "Lehet."* Mondta Elrond. "De, aki nem tudja, mi az az éjszaka, ne tegyen esküt, hogy sötétben vándorol."*

━ Szóval... Akkor végülis útra keltek nagy nehezen. - jegyzi meg Steve, miközben a hasán fekve hallgatja, ahogy Eddie a Gyűrűk Urát olvassa neki.

━ Sosem olvastad még? - lepődik meg Eddie. Bár, igazából annyira nem kellene. Kevesen olvasnak fantasyt itt Hawkinsban, és pont nem Steve Harrington híres a könyvek imádatáról. - Olvastál egyáltalán életedben bármit is? - kérdezi már gúnyosabban Eddie, mire Steve hozzávág egy párnát.

━ Csak, hogy tudd: igen! - vág vissza, de aztán halványan elvörösödik az arca.

━ Valamikor utoljára Általánosban, mi? - cinkeli tovább Eddie őt, de ekkor Steve hirtelen felpattan és elkapja Eddie-t, aki egészen eddig a székén ült.

Gyorsan ledobja a könyvet az asztalra, ugyanis Steve behúzza őt az ágyba. És hát azért ez a kiadása a Gyűrűk Urának mégis csak fontos Eddie számára. Az anyukájától kapta a tizenkettedik születésnapjára, és azóta is a kedvenc könyve.

A legkedvencebb része mégis az a lap, ami a könyv elején van J.R.R. Tolkien nevével és a címmel, na meg az anyukája kézírásával.

"Az én Drága kicsi Eddiemnek!
Remélem, hogy ezáltal te is egy fantasztikus kaland részese leszel.
Boldog Születésnapot, egyetlen Kincsem!

Sok szeretettel Anyutól.
Nagyon-nagyon szeretlek!"

Eddie tudja, hogy ez az egyetlen dolog, ami megmaradt neki az édesanyjától, így - még ha rongyosra is olvasta már a könyvet - sosem fog megválni tőle.

Nevetve borul Steve alá, aki puszikkal lepi el Eddie minden porcikáját. Olyan jó érzés csak így ketten lenni. Ketten, a világ ellen. Csak ők és senki más.

━ Azt hiszem kezdelek megkedvelni, Harrington. - csúszik ki Eddie száján ez a kedves kis bók, de a másik fiú hirtelen megdermed mellette. Eddie tudja, hogy ezzel lehet messzire ment, ezért próbálja menteni a menthetőt: - Persze azt leszámítva, hogy lehet nem is tudsz olvasni. - erőltet magára egy gúnyos mosolyt, de belül dübörög a szíve. Steve valószínűleg hasonlóan zavarban van, ezért úgy tesz, mintha a legelső kijelentést nem is hallotta volna.

━ De igenis tudok! - tiltakozik, majd folytatja Eddie csikizését.

Egyikük sem tesz hasonló megjegyzéseket a nap hátralévő részében.

━━━━━━━━━━━━━━━━━━
*Könyvrészlet/Idézet J.R.R. TOLKIEN - A Gyűrűk Ura című művének: A Gyűrű Szövetsége, Második könyv, Harmadik fejezetéből