Azt lehetne hinni, hogy azzal, hogy Sangyeon beavatta őt a kapusválasztás rejtelmeibe, és bebizonyította így, hogy Kevin esélyes lenne teljes állásban a posztra, legalább a nagy meccsre megválasztják, hiszen amint már előzőleg értekezett magával, az ő helye bármikor átvehető.

Kevin is hasonlóan vélekedett egészen, amíg a három pályakör és a testet való átmelegítést követően Jaehyun be nem rakta szokásosan hátvédnek, és meg nem jelent kissé késve a kémiaóráról érkezett Bomin, mint új kapus, ezáltal az edzések teljes résztvevője - Junhyuknak, a Sangyeont helyettesítő srácnak ez az időpont akkor sem lett volna jó, ha kiköpve a tüdejét elrohan az órái végeztével az edzésre, mert még szerencsétlennek volt kettő, fizika és történelem.

Azzal nyugtatta összefacsarodott lelkét, hogy valószínűleg Bomin is megcsinálta a szertartást, és neki jobban sikerült, mint Kevinnek, a kapitány pedig igazságosan határozta meg a következő, háló előtt álló, labdákat kivédő játékost.

Úgy érezte, muszáj, hogy ez legyen a helyzet, de azért teljesen biztosra akart menni. Az öltözőbe menet megállította Bomint, hogy beszélhessen vele.

— Persze, hyung, miről lenne szó? — Széles mosolya volt, fényes haja, az arcát mintha úgy faragták volna, a tisztelettudó, segítőkész személyiségét már nem is említve, mert akkor tényleg tökéletesnek nevezhető Choi Bomin lénye.

— Neked meg kellett csinálnod a kapusválasztói tíz labdás dolgot? — Az idősebb igyekezett komolynak látszani, még akkor is, ha négy centivel alacsonyabb, és ötvenszer bénább volt fociban.

— Hmm, talán. Arra gondolsz, amikor tíz labdát rúgtak, nekem pedig ki kellett védenem a legtöbbet? — Bomin kíváncsian fürkészte a Moon fiút, aki bólintott. — Akkor igen. Három labdát védtem ki. Jaehyun hyung azt mondta, ez kevesebb, mint amennyit Changmin hyung tudott, de a májusi meccsre elég. Miért kérdezted?

— Csak érdekelt, hogy mindenkivel megcsinálják-e — felelt rögtönözve, bár nem volt tetszetős számára, hogy füllentenie kellett ennek az aranylelkű gyereknek.

— Hmm. Ha most megbocsájtasz...

— Menj nyugodtan, köszönöm, hogy válaszoltál. — Bomin biccentett, és folytatta útját.

Kevin a hallottakat emésztette: az elmélete nem volt helyes. Bár a srác megcsinálta a tesztet, mégsem teljesített jobban a nagyobbnál.

— Jaehyun... lehetnék kapus? — A kellemetlen érzésből merített bátorságot, ahogy a Chanheevel a beszélgetést lezáró Jaehyunhoz sétált. Utóbbi felnézett, düh, értetlenség és unottság keveredett a szemében.

— Kevin, neked már van egy posztod, ahol helyt kell állnod. Kapusunk már van a meccsre is, és a következő idényre is. — Jaehyun felszedte a gyakorláson használt labdát, majd az épület felé gyalogolt. A társalgást a részéről lezárta.

— És a kapusválasztó? Hat labdát kivédtem, Bomin pedig csak hármat. — Kevin kicsinek és védtelennek érezte magát amikor Jaehyun visszafordult.

— Te egy hátvéd vagy, nem kapus. És a te eredményednél nem voltam ott, mint tanú, vagyis nem érvényes. — Jaehyun szánakozó mosolya utálattal volt átitatva.

— De- — Kevin emlékezett, ki tudja, honnan, hogy Eric kezdetben középjátékos volt, de kiderült, hogy csatárként jobban játszott, így azzá vált.

— Esetleg cserben akarsz mindenkit hagyni, Kevin? Fogadd el, hogy a saját posztodon kell jónak lenned, nem máshol! — A kapitány szavaitól Kevin lesütötte a szemét és lenyelt minden ki nem mondott kifejezést. Kicsit émelygett.

Tehát Jaehyun feltétlenül egy pótembert keresett a feladatra a kettő közül, aki még beállíthatónak számított, nem pedig egy a saját pozíciójában már tapasztalt embert, akinek túl új és idegen lenne a terep ahhoz, hogy remekeljen.

Kevin viszont nem volt tapasztalt vagy sikeres hátvéd, és az új terepet is megkedvelte: Jaehyun az első állítással biztos, hogy tisztában volt, mégsem vett róla tudomást. Kevin legyen ott jó, ahol már képtelennek érzi - egyszer régen, a nagy bebukás előtt király hátvéd volt -, és ahol látja az esélyt a fejlődésre, elveszik tőle.

Szóval Kevinben tudatosult, hogy hiába erőlködik, teljesít túl saját személyén, Jaehyun ugyanúgy csak egy ügyetlen hátvédet lát benne, aki sosem ér be időben és éppen képtelen lecserélni egy teljes körű játékosra, nemcsak egy cserére.

Eddig a remény fűtötte, de visszatért a céltalanság, mely hónapokon át hűtötte, roncsolta a lélekjelenlétét. Újra üressé vált.

A lelátó egyik ülésére csücsült, nem akart átöltözni, csak egy kicsit elveszni saját ideái sűrű útvesztőjében.

Aztán megcsörrent a telefonja. Kevin összevont szemöldökkel húzta elő a vibráló eszközt a táskájából. Az anyukája ilyenkor dolgozik. Az apja csak tizenhetedikén fogja keresni, az újabb hónapfordulóján annak, hogy lelépett új életet kezdeni egy elvált újságírónővel, és annak két lányával. Aki még szóba jöhetne, Eric, a gyepen köti a cipőfűzőjét.

Kevin néhány másodperc mérlegelést követően az ismeretlen szám hívásának elfogadását választotta.

— Ki az?

— Jacob, a málnás-tejes srác. Esetleg most ráérsz? — Kevin az édes hangtól úgy érezte, mintha a tengerbe, ahonnan eddig próbált megmenekülni, és foci, labdák, edzések, Jaehyun és hasonló szennyeződésekkel van tele, az idegen fiú, akinek csak a nevét és a Málnás-tejes Különlegesség ivására való hajlandóságát ismeri, dobott volna neki egy mentőövet.

:::

Kevin büszke volt, amikor elindult a találkozó helyszínének kiválasztott parkba, ami néhány sarokra volt a lakásától. Először is, csinált egy málnás-tejeset, amit kiskanállal megkóstolva finomnak nyilvánított, másodszor összehozott egy illendően csavarodó tejszínhab réteget, és művészien tűzött be egy szívószálat, illetve egy málnát.

Mire azonban odaért, a hab összeesett, a málna pedig egyre mélyebbre süllyedt benne. Csalódottan szusszantott, amikor elérte a padot, amin Jacob előrehajolva telefonozott, és látta, mennyire nem tartozott már az esztétikai élvezetekhez a díszítés.

— Öhm, heló? — Jacob felemelte fejét, vigyorogva és hálásan elemezte Kevin arcát, illetve az üdítőt, mintha Kevin egy félisten, a szerzeménye pedig a legcsodálatosabb tényező lenne, amit valaha megfigyelhetett. A focista ezt annak tudta be, hogy szerencsétlen másik igazán régóta nem ihatott a málnásból, hogy így vélekedjen az ő rettenetes darabjáról.

— Ha nem fájnának a térdeim, és lenne nálam gyűrű, esküszöm, megkérném a kezed. — Mostanra biztos: Jacobnak elvonási tünetei vannak, amik zavartságot váltanak ki Kevinből, ez pedig nem jó.

— Inkább vedd el, mielőtt mindenfélét ígérgetnél.— Átadta a poharat, a hűvös érzet a tenyerén lassan elmúlt. Lehuppant a padra, társa ezúttal szürcsölve mellé, és amikor leengedte az üvegegységet, habos volt a szája.

— Hogy szeretheted annyira ezt, hogy még egy ismeretlen srácot is elvennél? — Kevin nem értette, és kíváncsi volt, még akkor is, ha másnapra, vagy órák múlva elfelejti mindazt, amit tisztáztak vele.

— Minden barátomnak van egy kedvenc kajája vagy üdítője. Krumplichips, Sprite, meg ilyenek. Nekem a málnás-tejes lett ez, amikor kipróbáltam. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen kesernyésen édessé válik együtt a tej és a málna, egyszerűen csodálatos a harmóniájuk. De amíg krumplichips és Sprite van és lesz a boltokban, addig a málnás megszűnt, és nagyon hiányzott. Aztán jöttél te, adtál, és most sokkal boldogabbnak érzem magam. Köszönöm!

Jacob őszintén örült Kevin segítségének, és az utóbbiban körvonalazódott, hogy ő valóban valami jót cselekedett. Ez egy hihetetlenül meleg emóció volt a mellkasában, ami egyszerre volt kellemes, de közben feszítette is.

— Hé, ha van kedved, megtanítalak rá, hogy elkészítsd. Akkor bármikor tudsz csinálni magadnak.

— Az nagyon jó lenne.

Úgyhogy átmentek Kevinékhez, ahol a fiú kinyitotta a füzetet, amelyben az információk nyugodtak a hozzávalókról és az elkészítés menetéről. Mindent ismertetett, közben meg is mutatta a folyamatot, ahogy két napja Chanhee csinálta neki.

Elmagyarázva és előállítva a Málnás-tejes Különlegesség otthoni verzióját, és meghallgatva Jacob 'köszönöm'-jét több százszor, mint valami ima-mantrát, elmosogatta az előző poharat, nem is sejtve, mi történik a háta mögött a kicsi ebédlőasztalnál, aminek a egyik lába egy centivel rövidebb volt a többinél, így dülöngélt, ha úgy támaszkodtak rá.

Aznap Kevin nem írt semmit a noteszébe. Megtette ezt a második kör italát szívogató Jacob, aki a következő szabad sorba a telefonszámát körmölte le.