A meccs napja volt, Kevinnek ezen kellett volna aggódnia és izgulnia, mégsem ezért bucskázott a gyomra, illetve lett izzadt a tenyere: egy számára fontosabb dolog foglalkoztatta. Végre belátta, hogy azzal, hogy ennyire önzőn és törtetőn viselkedett, másokat is bántott. A meccs, a kapusi poszt nem jelentett annyit többé, hogy Ericnek ártson vele.

— Beszélhetnénk?

A lelátó korlátján ülő, és a lábait lógató Youngjae bólintott ugyan, ám szeme szúrós és haragos maradt.

— Az utóbbi másfél évben nem voltam jó barát. Titkolóztam és elhallgattam dolgokat. Féltem a reakciódtól annyira, hogy utána más fontos dolgokat sem említettem. Igazából az elmúlt másfél évben rettenetes barát voltam. Ha adnál még egy esélyt, kárpótolnálak az elmúlt időszak miatt, és mindent megosztanék veled. Ha ezek után még kíváncsi vagy rám...

A másik sóhajtott, leugrott a gyepre, Kevin elé állt. A mezét viselte, és egy komoly kifejezést az arcán. Aztán a szeme felcsillant, és fékezhetetlen hahotába kezdett, a saját combját csapkodta, még a könnyei is kifolytak.

— Kevinh — kezdte, amikor viszonylag visszatért a rohamból, a hangja magas volt és az iménti állapottól teli —, látszik rajtad, ha valamit elhallgatsz. Tudod, isten vagyok, észreveszem az ilyesmit. — A fiú felsőbbrendűen megpaskolta barátja vállát. — És már mind kárpótoltál a Fánk Királlyal. De készülj, mert ha ma nyerünk három dobozzal eszek. Ha a barátnőd is jön, néggyel. Ne haragudj, de nem bírom.

— Ami azt illeti, én sem. — Kevin boldog és megkönnyebbült volt, hogy megbeszélte Ericcel ezt, és ő ilyen remekül reagált, ám a lányt felidézve szíve keserűen összeszorult.

— Szerintem ezt tárgyald meg vele, ott jön — mutatott társa háta mögé. — Én addig fejbe csapom azt a cserkészkolbász Wooseokot a csukámmal. Léptem! — Ezzel Youngjae elszaladt. Tényleg nagyon nem akart Hyohwi közelében lenni. És ami az igazat illeti, Kevin se nagyon. Ám ezen is túl kellett esnie. Nem csak maga, hanem Jacob miatt is - sőt, talán Hyohwi miatt is.

— Kevin, én- — Hyohwi a kezeit tördelte, óvatos pillantást vetett a fiúra, mielőtt megszólalt volna. Úgy tűnt, hogy őszintén bánja, de Kevin nem hitte már el. Hyohwi sokkal megbízhatatlanabb volt, mint Eric valaha is lesz.

— Nem érdekel. — Kevin meglepően bátornak és határozottnak érezte magát annak ellenére, amit következőleg mondott. — Mutasd csak meg mindenkinek a képeket, próbálj meg lefokozni, kiforgatni a csapatból, de én ezt nem csinálom tovább. Kedvelem azt a fiút, és ő sokkal többet ér, mint a foci, vagy, mint a titkom. — Még akkor is kedveli, ha fennáll annak a lehetősége, hogy Jacob többé már egyáltalán nem akarja még csak látni sem, és Kevin emlékére még a Málnás-tejes Különlegesség is megsavanyodik a szájában.

— Kevin-

— Ha valamit akarsz, Hyohwi, ne zsarolással érd el. — Kevin hátat fordított, és az épület felé vette az irányt. A sánta róka, akivé vált ezennel eldobta a járókeretét. Kevin egy teljesen új Kevinként lépett a folyosóra, ami az öltözőkre és a zuhanyzókra nyílt.

Eric szélesen vigyorogva, hevesen bólogatva beszélgetett Hyunjoonnal, és tényleg egy fél cipő volt a háta mögé rejtve.

— Mit akart? — Sunwoo hirtelen átvetette karját a fiú vállán, fejével a kijárat felé bökött - ahonnan rá lehetett látni Kevinre és a lányra. A púpja rendesen lelohadt, alig látszott már belőle valami. Kevin belenézett a szemébe, majd az átlátszó ajtó irányába.

— Zsarolt, de véget vetettem neki.

— Gondolom vájkált az életedben, hogy találjon valamit. Nézd, tudom, hogy ez gáz és aljas dolog, de már egy ideje kórosan bizonyítékokat gyűjt. Általánosban egy évfolyamra jártunk, és az a pletyka járt, hogy szexuálisan zaklatják. Hónapok teltek el, mire be tudta bizonyítani, hogy az osztályfőnöke molesztálta. Nagyon megviselte lelkileg. — Sunwoo kihagyta azt a részt, hogy már számtalanszor akart a lányon segíteni, de az elutasította.

Szóval valójában Hyohwi egy megsebzett nyúl volt.

Elcsattant egy tockos, Sunwoo mindkét kezével a tarkójához kapott és sziszegett a fájdalomtól.

— Ahelyett, hogy más dolgába ütöd az orrod, bemelegíthetnél. — A fiúnak, aki kioktatta Sunwoot - valamint tarkón vágta - lágy és szép arcvonásai voltak. Kevin nem emlékezett rá, de amikor Sunwoo a nyakát masszírozva elkullogott, a másik pedig utána fordult, Kevin leolvasta a mezéről az információkat. Ő az egyik hátvéd, a neve pedig Haknyeon.

— Sajnálom a nevében is. — Haknyeon mosolyt villantott, és ő is visszavonult. Kevin úgy érezte, hogy elég veszélyes tevékenység barátkozni az ellenséggel, szóval mielőtt még bárki felfigyelhetett volna jelenlétére, a saját öltözőjükbe vonult.

Chanhee éppen tejfehér mellkasáról húzta le az inget - mázli, hogy Changmint még nem engedték ki -, Junhyuk, aki köztudottan Sangyeon posztját fogja birtokolni, a fél cipőjét kereste - úgy tűnik, Eric nem a sajátját markolta fel -, Jaehyun nem volt bent. Csupán hárman voltak, a feszültség mégis erősen vibrált. Senki nem akart veszteni, és átélni a tavalyi szégyent, elveszteni a kapitányt, a fociba vetett hitet és a céljaikat.

Kevin sietősen átöltözött, aztán azt tervezte, hogy fut három kört és alaposan bemelegít. A folyosóig el is jutott, de itt valahogy megint megállították.

— Hali, Kevin. — Younghoon volt az, az automatától jött, egy hűtött Sprite-ot tartott a kezében.

— Eljöttél? — A másik hümmögött.

— Hogyne. A focit nem túlzottan bírom, de van néhány srác, akiket ismerek, és ha Jacob jön, én is.

— Jacob itt van? — Kevin meglepetten lépett egyet hátra.

— Ja, Jacob itt van. Minyeol is. Sőt — előhúzta a farzsebéből a telefonját, nyomkodott rajta valamit fél kézzel, majd Kevin felé fordította —, Changmin is itt van. — A képernyőn valóban a megnevezett fiú volt a kórházi ágyban, és integetett. Kevin egy kis ablakban látta magát, vagyis ez nem jelentett mást, mint videóhívást.

— Sok sikert, Kevin! Biztos, hogy jók lesztek.

— Ha nem, akkor is — vigyorgott biztatóan Younghoon, bár a szavai nem voltak túl biztatóak.

— Szerintem inkább igyad a förtelemlevedet, és vigyél a többiekhez.

— Szóval Chanheehez. Vettem, felség. — Younghoon intett, majd laza léptekkel az öltöző felé indult. Kevint most már az foglalkoztatta, hogy miért van itt Jacob. Hiszen ő biztos, hogy megbántotta. És ki is használta. Lehet, hogy nem is miatta jött el?

A lelátón elkezdtek gyűlni az emberek, egyre több pompon és lány jelent meg, és a gyep azon részén, ahova a játékosok speciális vendégeit hívták - a VIP gyepen, ahogy Eric hívta -, ott állt Jacob, mellette pedig Minyeol. Jacob azonnal észrevette az épületből kisétáló személyt, egy apró kis mosolyt villantott.

Kevin kételyeinek annyi volt: Jacob miatta van itt. De mégis mindezek után miért? Megközelítette a duót, szégyent érzett, bűntudatot, és ennek ellenére némi reményt is.

— Akkor én megyek is, megkeresem Younghoont. Jó újra látni, Kevin. — Minyeol elbúcsúzott, és Kevin szívesen kisegítette volna, hogy hol találja meg az említettet, ám valahogy Jacob tekintete annyira lefoglalta, hogy csak bólintani volt képes.

— Tényleg jó újra látni — jegyezte meg Jacob.

— Tegnap találkoztunk — mondta Kevin az egyik nagy hülyeséget, ami éppen az eszébe jutott. — Azt hittem, nem akarsz többé látni.

— Úgy látszott? Egyáltalán nem erről van szó. Többet szeretnélek látni, mint eddig.

—Miért? — Jacob elgondolkodott arckifejezéssel megvonta a vállát.

— Nem tudom. Csináltál nekem Málnás-tejes Különlegességet, megfogadtad a tanácsomat, őszinte voltál hozzám. Nincs okom arra, hogy ne akarjak veled lenni.

— Hiába csináltam neked Málnás-tejes Különlegességet, elárultalak. Bármilyen tanácsot is fogadok meg, ezen a tényen nem változtat. Én nem akarok újra rosszat neked.

— Kedvellek, Kevin. Az fájna nekem, ha eltávolodnál tőlem. Én Jaehyun óta tényleg nem kedveltem senkit így. És az, hogy hibáztál, rendben van, biztos vagyok benne, hogy végül jól cselekszel.

— Én is kedvellek, Jacob. — A másik megkönnyebbülten mosolygott, magához ölelte Kevint, végigsimított a hátán, a karjaiban tartotta. Aztán kicsit később eltávolodott tőle, hogy bizonytalan pillantásában része legyen a játékosnak. Kevin tudta, hogy mire gondol, viszont nem zavarta, biccentett.

Bárki is látná őket így, és vágná be az ajtót, ő már nem hallaná. Így az engedélyével Jacob lágy puszit lehelt Kevin homlokára, orrára, majd szájára. Összemosolyogtak.

És a fiúnak eszébe jutott, ahogy Jacob Bae azt mondja: a jó dolgokra várni kell, Kev.

Kevin nem is sejtette, de ahogy ő a focit áldozta volna Jacobért, úgy a fiú a Málnás-tejes Különlegességet érte.

:::

A kapuban valahogy az izgulás elmúlt, és Kevint eufória kerítette hatalmába. A többieken sem látszott az ideg, a feszültségnek itt a pályán sokkal nagyobb tere volt, mint az öltözőben, egyszerűen jobban eloszlott. Kevin élvezte a játékot, a csapat összetartását, a sikeres védéseit. Mosolygott, mert felvidította a saját fejlődése, Jacob egész játékidős figyelme, és a tény, hogy odáig hallotta, hogy Younghoon min veszekszik Changminnal.

—Hé, bro, innen látom, hogy bámulod Chanhee fenekét, pedig rád sem nézek.

— Mintha te nem ezt csinálnád, Younghoon.

Kevin végre elhitte, hogy felgyógyult a szakításból, az önbizalma elvesztéséből, visszakapta a foci iránti szenvedélyét, és sikerült nemcsak magának, hanem másoknak is bizonyítania. És ismét játékként, szórakozásként tekintett rá.

Még mindig bizsergett a bőre, ahol Jacob megérintette, és ajka a csóktól, amikor kivédte az utolsó labdát, mielőtt a bíró végleg fújt volna.

A nagy májusi meccs, amelyen Kevin kapus lehetett, döntetlennel zárult. A csapat üdvrivalgásban tört ki, összeölelkeztek, készen álltak ünnepelni. Kevin felkiáltott az égre, majd Jacobhoz szaladt, a karjaiba vetette magát. Most már következmények nélkül megtehette.

Eric mégis vagy éppen ezért ragaszkodott a három dobozhoz. Lehet, hogy határozottságát az is fokozta, hogy mindkét csapat ott tervezett enni, vagyis tetszett neki az ötlet, hogy fitogtathatja fánkzabálói képességét.

— Tudod mit? Ha meg tudom enni, kérhetek valamit. Ha mégsem sikerülne, aminek kicsi az esélye, elvégre mester vagyok, akkor te kérhetsz valamit. — Kevin beleegyezett. Örült volna, ha egyszer Eric fizeti ki a fánkokat helyette. Akkor aztán tényleg buli lett volna.

Jacob végig Kevin kezét fogta, és senki nem szólt semmit. Bár Kevin arra nem állt még teljesen készen, hogy az arcukon is végigtekintsen.

Bár Sunwoo biztos, hogy nem figyelt, azzal volt elfoglalva, hogy sikeresen flörtöljön Minyeollal, akit pedig Eunseo, a pomponlány igyekezett megvédeni, arra hivatkozva, hogy kötelessége, mivel a másik lány Kevin speciális vendége.

Az a tény mindenesetre, hogy Kevin jól érzi magát, nem múlt el. Még akkor sem, amikor arra próbált koncentrálni a Fánk Király egyik lilás bőrülésén, ahogy Junhyuk a Málnás-tejes Különlegességet felváltó Erdei Varázslatot szürcsöli, mert amikor figyelme visszatért Ericre, látta, hogy a fánkok változatlanul nagy vehemenciával fogynak.

Inkább kiment a mosdóba, és megmosta az arcát. Amikor visszatért, és lehuppant Jacob mellé - akivel egyébként elfelezett egy hatos epres fánkot -, Eric az utolsó falatot nyomta a szájába, néhány szem porcukor és morzsa a nadrágjára hullott.

— Nyertem! — jelentette tömött szájjal. — Jacob az előbb írt valamit a füzetedbe, szóval mutasd meg azt.

Kevin értetlenül nézett a mellette ülőre, aki csupán kacsintott, ahogy átcsúsztatta a füzetet Youngjaenek. A csatár fellapozta, a szemöldökeit ráncolgatva elolvasta, aztán elfintorodott.

— Fúj, ez csöpög a nyáltól. — Ezzel visszaadta. — Kérhettem volna valami jobbat — sajnálkozott. De, ahogy mondani szokás, késő bánat.

Kevin átvette az emléknaplóját, és ő is megnézte az utolsó bejegyzést, amit Jacob írt oda - mint nem is olyan régen a telefonszámát.

"Igazából nem kedvellek. Boldog lennék, ha a fiúd lehetnék, mert szeretlek, Kev."

Jacobra mosolygott, bólogatott, és összecsukta a füzetét.

Ezt Kevin biztos, hogy nem felejti el.