A napok csak egyre teltek, mi egyre többet tudtunk. 'Stacy'nél kihúztuk a gyufát, viszont Elliet nagyon megkedveltük. Hihetetlenül jófej.
Az edzések is mentek. Fogó leszek, ez eldőlt. Mivel ebben jó vagyok, marad ez. Egyébként pont fogóhiány van, az előző fogó nagyon béna volt. Viszont itt a többiek üdvözöltek rendesen. Azóta már rendes csapattag vagyok közeledik a meccs.
-Mimi! Ébresztő!-hallottam egy suttogós hangot, ami miatt egyből kipattant a szemem. Ma van a meccs!
Gyorsan kitessékeltem Leiát, ès felöltöztem. Aztán felmentünk reggelizni. Semmi étvágyam sem volt, alig ettem valamit. Pedig maga az étel nem volt rossz, csak túlzottan stresszeltem.

-Hajj már Mimi. Egyél valamit!-rakott elém egy adaggal Leia.
-Tudod, hogy nem fog menni...
-Dehogynem. Egyél. Mindenki stresszel az első meccsén. Semmi baj nem lesz.
-Hát oké. Meggyőztél.-valójában egyáltalán nem győzött meg, de inkább hagytam, és elkezdtem enni. Miután az első falat lecsúszott a torkomon, már a többi is simán követte, és jóízűen falatoztam.
-Na látod, megy ez.-mondta tele szájjal, ám nevetve unokatestvérem. Bár ezt a mutatványt nem kellett volna megmutatni, mivel fulladozni kezdett tőle. Aztán elállt a köhögése, és már nem volt baja.
-Meg kell nyernünk a meccset.-mondta, mikor kifele sétáltunk a pályára.
Természetesen ezt a meccset megnyerték, amit nagy ünneplés követett.