A napok valami eszméletlen gyorsasággal teltek, miközben egy szemernyit sem haladtunk előre az ügyben.
A két hétből már eltelt egy, Alec pedig kezdett egyre jobban kétségbe esni. Nem mintha én más helyzetben lettem volna.
Az íjat már egész jól tudtam használni, hála Alec tanításának, ám ez a dolog a legkevésbé sem tudott vigasztalni.

Az órára pillantottam.
22:57
Tudom, hogy aludnom kéne, de már napok óta nem igazán megy. És Alecnek sem...
A suliban képtelen vagyok figyelni, a gondolataim pedig folyamatosan elkalandoznak.
Még éjszaka is képtelen vagyok másra gondolni, mint arra, hogy mit csinálunk rosszul.

****

Hány nap is telt el? Vagy már hetek voltak...?

Magnust szinte teljesen elhagyta az ereje. Étel és a mágiája híján olyan gyenge lett, hogy még felállni sem volt energiája.
Csak ült egyhelyben, miközben kénytelen volt elviselni apja folyamatos bosszantását.

Magnus ezidáig sem szívelte az apját, ám ez az utóbbi napokban ez csak rosszabb lett. Úgy érezte felfordul a gyomra, ahányszor csak meglátja a démont, akár az apja, akár nem.

Magnus úgy próbálta tartani magában a leket, hogy felidézte az Alec-kel közös emlékeit. A legapróbb részlet is elég volt, hogy belekapaszkodjon, és továbbra is élni akarjon. Alecért...
Igen, csakis Alec miatt akarja átvészelni ezt. Ha Alec nem lenne, valószínűleg nem érdekelné, hogy mi lesz a dolog kimenetele, vagy legalábbis nem ennyire. Így viszont egész más a helyzet.

Most hátát a nyirkos falnak támasztotta, és azonnal érezte, ahogy átjárja a belőle áramló hideg. Fázott...
Próbált egy kissé összehúzódni, de az sem segített igazán. Legyengülve és éhesen annyi ereje sem maradt, hogy távolabb húzódjon a hideg betonfaltól.
Minden hideg volt körülötte. A levegő, a falak, a láncok a csuklóin, és talán már a lelke is, már ha van neki még olyan egyáltalán.

****

Miközben hazafelé baktattam a suliból, elhatároztam, hogy előbb beugrom Alechez.
Pár napig nálunk maradhatott ugyan, de tovább már nem tudtam magyarázkodni, így Alec egy kisebb motelben szállt meg, amit Magnus bankkártyájával fizettünk, a portás pedig nem kérdezősködött.
Bekopogtam az ajtón, és mikor meghallottam a halk "igent" beléptem.
Alec az ágya szélén ült, előtte pedig egy kihajtogatott térkép feküdt. Olyannyira elmerült a tanulmányozásában, hogy fel sem pillantott, mikor beléptem.
- Elárulnád, hogy mit nézel ilyen bőszen? - kérdeztem, mikor világossá vált, hogy magától nem fog megszólalni.
A táskámat ledobtam az ágy mellé, majd én is a térkép fölé hajoltam.
- Ülj le! Mondanom kell valamit.
Alec meglehetősen izgatottnak látszott, így tettem, amit mondott.
- Hallgatlak - szóltam.
Alec végre felemelte a pillantását, és egyenesen a szemembe nézett.
- Azt hiszem tudom, hol van - szólt Alec, ám egy pillanatig fel sem fogtam, hogy mit mondott.
- Hogyan?! - Úgy néztem rá, mintha nem értettem volna, pedig valójában nagyon is tisztában voltam vele, hogy miről beszél, csupán nehéz volt elhinnem.
- Nem vagyok benne biztos, de... Nézd! - mutatott a térkép egy pontjára. - Itt van egy régi templom, ami már jóformán csak rom, itt pedig - mutatott egy másik pontra - egy temető. Nem messze ezektől pedig még egy templom.
- És? - Nem igazán értettem, hogy mi ebben a lényeg.
- Az ilyen helyeken nagyon erős energiák vannak. És bár valószínűleg Asmodeus szervezte így a dolgokat, és megmaradt az ereje, de biztosan nem az eredeti minőségében. A dimenzióváltás, és a mondén világ nyilván kissé legyengítette, így úgy gondolom megkereste azt a helyet, ahol a legtöbb energia gyűlik össze, és szerintem ez az. De mint mondtam, nem vagyok biztos benne...
- Az nem érdekes - szakítottam félbe. - Eddig ez a legnagyobb esélyünk. Meg kell próbálnunk.
- Rebecca, ez tényleg veszélyes lehet. Nagyon veszélyes.
- Nem érdekel. Nem mehetsz oda egyedül, Alec. Segíteni akarok.
Alec nagyot sóhajtott, majd végül bólintott egyet, jelezve, hogy tudomásul vette a döntésemet.
- Helyes. Azonnal elkészülök - mondtam, majd fogtam a táskámat és bevonultam a fürdőszobába. Egy ideje már magamnál hordtam egy kényelmes tornacipőt, és egy váltás ruhát, hogy bármikor tettre kész lehessek.
Hamar átöltöztem, és mikor kiléptem a fürdőből, már Alec is indulásra kész volt.
Az ajtó felé vettem az irányt, ám Alec ekkor elém állt.
- Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Igen, biztos - Komoly tekintettel néztem a szemébe, ezzel is azt sugározva, hogy nem tud eltántorítani.
- Jól van. Akkor induljunk!

****

Magnus mozdulatlanul ült. Már az sem érdekelte, hogy teljesen átfázott a nyirkos, hideg faltól. Az inge csurom víz lett, és a hátára tapadt.
Csak bámult mereven előre.
Asmodeus továbbra is rendszeresen bejárkált hozzá, de már nem igazán jutott el a tudatáig, hogy mi az, amit mond.
Most ismét meghallotta a nehéz vasajtó nyikorgását, és apja hahotázását.
- Nocsak, nocsak! - kezdte. - Nem hittem volna, hogy rá fog jönni. Igazán okos kis Árnyvadászt választottál, Magnus.
- M-miről... beszélsz? - Még ezt a pár szót is nehezére esett kimondania.
- Arról, hogy egyhamar viszontláthatod a te Alecedet.
Magnus az utolsó csepp erejével emelte fel a tekintetét az előtte álló démonra.
- Gyűlöllek - mondta.
- Igen, tudom - felelte a démon. - De ostoba vagy, ha azt hiszed érdekel. A kis szerelmed ide tart, ráadásul egy gyöngécske kis mondén társaságában. Chh... Mintha egy fikarcnyi esélye is lenne ellenem egy mondénnak.
- Elég... - motyogta Magnus.
- Hogyan?
- Azt mondtam... elég! - Magnus hangja kissé erélyesebb lett, bár nagy erőfeszítésébe került, ám a düh, amit az előtte álló démon iránt érzett, erőt adott neki. Egy utolsó lökést.
- Hiába dühöngsz, nem tehetsz semmit - jelentette ki Asmodeus. - Törődj bele! - Azzal elsétált, magára hagyva Magnust.
A boszorkánymester úgy érezte, hogy minimum a világ készül összeomlani körülötte, és azt kívánta, bárcsak álom lenne ez az egész. Egy elképzelhetetlenül rossz álom...

Nos, azt hiszem megtalált valami ihlet féle. xD Úgyhogy hoztam a kövi részt.
Remélem nem haragszotok nagyon, amiért mostanában ilyen szétszórt vagyok, és mert ritkán vannak részek. 😊
Remélem tetszik a folytatás, és igyekszem továbbra is írni a részeket.
És mindenekelőtt nagyon, nagyon köszönöm azoknak, akik még itt vannak, és olvassák, minden csapongásom ellenére. 😊
Imádlak titeket! 😘😘💖