Utálom az UNO-t. Visszataszító vereséget szenvedünk. Olyan ocsmányat, hogy a végén visszavágóért könyörgünk. Maverick belemegy, azonban fogadást kötünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy csal, de nem teszem szóvá, ugyanis az istenekért sem jövök rá, mi a francért ennyire jó ebben a szar kártyajátékban.

Noelle a második forduló felénél kimegy, miután meghallom Kenneth közeledő lépteit. Az ajtót szándékosan nyitva hagyja, nehogy gyanút keltsünk. Esélyünk sincs hallgatózni, így folytatjuk a partit.

– UNO! – üvölti Mave, miközben már előre győzelmi táncot jár.

Biztosan vöröslik a pofám a méregtől. A kezemben hat lap van, és egyikkel sem tudok lapot húzatni vele. Végső elkeseredésemben lerakok egy piros hetest, mire ez az átkozott ledob egy ugyanolyan színű egyest. Fújtatva emelem felé a középső ujjam.

– Noelle hisztizni fog – közlöm vele. – Ez a te hibád!

– Ő ment bele a fogadásba! Biztosan élvezni fogja az esti futást! Te mindenképpen! Csak gondoskodj róla, hogy mindig mögötte légy! – vigyorog rám pajkosan. – Nem te mondtad, hogy ráfér némi mozgás, mert az egészségesebb a savanyú cukornál? Vagy más fajta testmozgásra gondoltál? – Még kacsint egyet!

– Fogd már be! – fordulok hátra. – Nyitva van a kurva ajtó!

– Bocs! – vesz vissza végre, majd összegyűjti a lapokat. – Hát, haver! Kíváncsi vagyok, igaz-e a hír.

Mély levegőt veszek. Remélem, Cam jól lesz. Megrendítő volt hallani a vallomását, azonban Noelle-nek adok igazat. Megdöbbentett, mennyire hasonlóan látjuk a helyzetet. A srác az elmondásuk alapján alig ismerte az anyját, tökre érthető, miért nem rázza meg annyira. Mondjuk én úgy gondolom, eléggé letaglózta a helyzet, hiszen látszólag is teljesen megszeppent, míg a szeme könnyekben úszott. Valóban nem sírt konkrétan, de tagadhatatlanul lesújtotta a hír. Az lényegtelen, milyen formában.

– Én is, Mave, én is.

○•○•○

A hír igaz. Cameron anyja valóban elhunyt. Noelle mindössze annyit tudott kihúzni az apjából, hogy túladagolás történt. Nos, elkerekedett a szemem, amikor elmesélte, hogy a nő miféle kemény szereket tolt. Ő sem tudta, még Cam sem. Persze neki Kenneth állítólag egy lebutított verziót adott be. Nem támogatom a gyerekek lelkének megkönnyítésével kapcsolatos hazugságokat. Évek múltán fog meginogni a bizalma, ha eltitkolja előle az igazságot, de nem az én feladatom felvilágítást adni erről Cameronnak, így magamban tartottam a véleményem. Noelle-nek viszont megemlítettem pár órával a vesztes fogadás hírének közlése után. Úgy fújtatott, mintha kész lenne meggyilkolni bennünket. Mave halálra röhögte magát a fején, én már nem annyira. Attól féltem, sírva fakad, miután felöltözött az esti mókához. Mármint neki nem volt az, nekem és Mavericknek inkább. Szolidaritásból egyikünk sem változott át, amikor elindultunk futni. Nem tagadom, sokkal jobban szeretem farkasként szelni az utcákat, de ezúttal különösen viccesnek bizonyult az edzés. Noelle az utca végéig bírta, ahol a térdére támaszkodva elküldött mindkettőnket az anyánkba. Azonban a barátomnak igaza volt. A kilátás csodálatos. Alig bírtam levenni a szemem a Noelle seggére feszülő vékonyka anyagról. Oké, valójában a fenekét stíröltem az idő nagy részében. Már akkor baljós, csúnya gondolatok bujkáltam az elmémben és a gatyámban, így kerültem éjfél után a tetőre. Ide. Az ablaka elé.

Feltolom a keretet, és ruganyosan bemászom. Noelle felém kapja a fejét, felnevet az akciómon, és leereszti az ujjai között tartott könyvet.

– Mit művelsz? – kérdezi gyanakvóan.

– Átjöttem hozzád – rántok vállat ártatlanul, majd elforgatom a zárat, aztán lehuppanok mellé. Átkarolom a vállát, és megpuszilom a haját. – Mave tartja a frontot odaát.

– És, ha apáék bejönnek?

– Alszanak, előbb csekkoltam – vigyorgok rá. – Mit olvasol? A sötét hercegről szól?

Megcsóválja a fejét.

– Nem, ez egy sima romantikus történet, focistarománc. A csaj az előbb rágott be a csávójára, mert elfelejtett elmenni a drámaelőadására, mert éppen betépve fetrengett a nappaliban.

– Mekkora seggfej!

– Azért kedves is tud lenni. Most nehéz időszakon megy keresztül – kel a papíron szereplő fickó védelmére. – Elrabolták a húgát, és ez eléggé kiborította.

Micsoda regény lehet! Hogy képes ezt elolvasni? Engem sokkal jobban érdekelne az, amiben délután nyelvmunkáról olvashattam. Szívesen megmutatnám Noelle-nek, milyen igaziból.

– Tehát, ha elrabolják az ember húgát, akkor fel kell szívni egy csíkot, aztán betépve sajnálkozni?

– Hát – motyogja elgondolkodva –, nem. De ez most a drámai szakításos rész. Ne aggódj, két fejezet múlva térden csúszva fog a srác bocsánatot kérni! Aztán összefekszenek, és minden oké lesz.

– Király! Akkor ezt most félretehetjük, igaz? – Lassan húzom ki a kezéből a könyvet, de elrántja előlem. Beletűz egy könyvjelzőt, aztán az éjjeliszekrényére dobja, közvetlen rá néhány ékszerre. – Nem is hordod őket.

– Mármint ezeket? – emel az orrom elé egy ezüst karkötőt. – Nyáron nem szoktam, általában a suliba teszem fel őket. Itthon idegesítenek.

– Pár hét múlva felteheted – mormolom, miközben igyekszem felé mászni. Nem tiltakozik, hagyja, hogy hanyatt döntsem az ágyán, még a karkötőt is sebesen leejti a többi mellé.

– Szóval idejöttél, hogy...

– Hogy veled legyek – fejezem be helyette. Csókokat hagyok a nyaka finom bőrén. Ebből a csodálatos közelségből eltelíti az orrom a hajának barackillata. Rögtön megkeményedik a farkam. Elképesztő, milyen hatással van rám. Elveszi az eszem, amikor a közelében vagyok, és ez kurvára furcsa, de nem érdekel. Amíg ilyen vehemenciával túr a hajamba, és húzza fel az arcom a szájához, nekem minden mindegy.

A ajkunk összeér. Néhány pillanatig lágy csókokat váltunk, végül hagyja, hogy a nyelvem feltérképezze az övét. Összegabalyodunk, felül, alul. A lába a csípőm körül van. Emlékezvén, hogy a múltkor sem zavarta a meredező csomagom, bátran hozzányomom. Ekkor tűnik fel, hogy nem a cuki kezeslábasában van. Egyszerű, fekete, nyúlós nadrágot vett, hozzá egy rózsaszín pólóval, aminek átüt az anyagán a megkeményedett mellbimbója. Összeugranak a golyóim. A picsába!

– Van kedved megismételni a legutóbbit? – súgom az ajkára. Érezhetően megremeg alattam. Nem tudom eldönteni, mitől van, így picit hátrébb húzódom. Egyenes válaszokra van szükségem, nehogy átlépjek egy olyan határt, ami már sok neki.

Szeplős arcát pír borítja. Zihálva szemezünk. Izgatottan várom a választ. A szívem durván dübörög a mellkasomban. Alul meg mindjárt szétrobbanok. A múltkor sem választott el sok tőle, hogy a gatyámba élvezzek. Alig bírom visszafogni magam. Legszívesebben lerángatnám róla a nadrágot, és elmerülnék benne. Viszont nem tehetem. Talán sosem. Sajnos felfogom a múltjának súlyát, így eszem ágában sincs ráerőltetni magam, de álmodozni nem bűn.

Végigsimítom kipirult pofiját, és csókot hintek az orrára. Látványosan nyel egyet.

– Szeretném – mondja alig hallhatóan.

– Biztos? Hallani akarom, Méregzsák!

Biztosra kell mennem. A biztosabbnál is biztosabbra.

– Igen! – bólint. – Teljesen! Én...

Nem tetszik, ahogy elbizonytalanodik.

– Nem kell ezt csinálnunk.

A francba! Ezután tuti, le kell hűtenem magam.

– De! – vágja rá sebesen, miközben megragadja a vállam. Nagyjából húsz centi lehet közöttünk, míg odalent azóta is összeérünk. – Csak... jaj, annyira... szóval én...

– Csak mondd ki! – biztatom, ugyanis tényleg szeretném tudni, mi jár abban a szép fejében.

Lesüti világosbarna szemét, végignyalja az ajkát. Mély levegőt veszek. Lassan szétdurranok. Olyan merevedésem van, mint egy pornósztárnak, aki bekapott egy tucat vágyfokozót.

– Nem fognak ránk nyitni?

Ó! Ennyi lenne a gond?

– Zárva az ajtó. Mave pedig átkopog, ha mozgást hall.

– Te ezt eltervezted? – Végre rám emeli az íriszét. – Vagy mi...

– Megkértem, hogy szóljon, mert veled akartam lenni.

Újabb nagy sóhajt hallat. Oldalra pillant.

– Oké, szóval én... szeretném, ha nem bánnál úgy velem, mintha attól félnél, hogy menten elszaladok. Szólni fogok, amikor valamit nem szeretnék, addig meg képzeld azt, hogy egy random csaj vagyok, akivel kavarsz.

Elfintorodom.

– Nem fogok képzelegni! Én igenis rád vágyom ennyire. – Megmozdítom a csípőm. A farkam hozzányomódik az ágyékához. Elnyílik az ajka, mire elvigyorodom.

– Akkor ne kérdezz semmit! Csináld, amit kell!

Felkuncogok.

– Amit kell? Semmit sem kell, már említettem...

– Madden! Nyugodtan hozzám érhetsz, ahol akarsz! Bízom benned, és én is akarom.

Túlcsordul a kibaszott a szívem mindenféle nyálas érzelemmel, ami baszottul megijeszt. Bízik bennem, de vajon meddig akar elmenni? Mit jelenthet ez az egész?

– De megeredt a végére a nyelved – nyalom végig az alsó ajkát. – Megbeszéltük, Méregzsák!

Úgy döntök, kiderítem, mennyire gondolja komolyan.

Megragadom a pólója alját, felhúzom, és csókokkal hintem be lapos hasát. Lassan haladok egyre feljebb. Mielőtt rázárnám az ajkam a rózsaszín mellbimbójára, még a szemébe pillantok. Nem érzékelek benne félelmet, inkább feszült várakozást, úgyhogy nem habozok. Megszívom az érzékeny pontot, Noelle pedig felsóhajt. A farkam szabadságért könyörög a pici, kéjes nyögéseire, amik folyamatosan kitörnek belőle, mialatt kezelésbe veszem a mellét. Nem tudom, meddig játszadozom velük, de egyszer csak arra eszmélek, hogy a lány felránt magához. Hűha! Olyan vehemenciával csókol, mintha ezen múlna a holnapi gumicukor adagja. Nem tagadom, megőrülök tőle. Bátran vezetem be a kezem a nadrágjába. A csiklójára simítom az ujjam, aztán kimérten körözni kezdek rajta. Megállíthatatlanul csókolom közben, és igyekszem nem eldurranni. Elég nehéz dolgom van, mert iszonyatosan felizgat ez az egész helyzet. Az illata, a gyönyörű domborulatai, a selymes bőrének érzékeny tapintása. Többet akarok. Meg akarom őt ízlelni; ki akarom nyalni.

A pajzán gondolat ostorcsapásként hat rám. Elszakadok a szájától, és egyszerűen lehúzom róla a felsőjét. Nem tiltakozik. Még akkor sem, amikor a nadrágjának korcába akasztom az ujjaim, majd lehámozom róla. A mellkasa szinte egyszerre emelkedik és süllyed az enyémmel. Mindketten kapkodjuk a levegőt.

Mielőtt megszabadítom a bugyijától, azért engedélykérően felpillantok. Barna íriszében tűz lángol, és nem csak ott. Erre rögvest rájövök, amint apró köröket kezdek rajzolni a nyelvemmel a combjának belső felére. A lába remeg az izgalomtól, nekem meg a farkam feszül tőle. Legszívesebben letépném magamról ezt a sok ruhát. Felmordulok, mert meg is teszem. Kicseszettül zavar a pólóm, így lerántom, és a földre hajítom.

– Egek – motyogja Noelle. A tekintete lyukat éget a mellkasomban. Megrándul a farkam, pedig nem is csinált semmit, csak néz.

Elhelyezkedem a lába között, rávigyorgok.

– Most ki foglak nyalni – közlöm vele, hátha nem tiszta számára a helyzet. Habár eddig sem titkoltam a szándékom.

Nem várom meg a választ, mert nagyon úgy tűnik, nem fogok kapni. Tátott szájjal mered rám, mintha nem tudná elhinni, miben lesz része a következő percekben.

Először a nagyajkán húzom végig a nyelvem, körkörösen haladok befelé. A derekam bizsereg az izgatottságtól, ahogy egyre jobban belemélyedek a feladatomba. Megszívom a csiklóját, mire az ujjai a hajamba markolnak. A csípője megemelkedik, ezért gyengéden visszanyomom az ágyra. Nevetnék a mohóságán, de képtelen vagyok rá. Menten végem van az ízkavalkádtól és a rózsaszín, feszes puncijától. Atya ég! Komolyan mondom, tényleg összeélvezem a kurva nadrágom!

– Basszus! – sóhajtja néhány pillanat elteltével. – Annyira jó...

– Ne mondj ilyeneket – figyelmeztetem kásás hangon. – Mindjárt elmegyek a nadrágomba.

– Mégis mitől? – Megemeli a fejét, így én is. Az állam a szeméremdombjára támasztom. – Jesszusom, ne nézz így rám!

– Tőled, édesem. Tudod, nagyon finom vagy, és iszonyatosan nedves.

– Ó! –Elkerekedik megduzzadt ajka. – Úgy beszélsz, mint azok a szexi pasik a könyvekben. Ez eléggé... hú, nem is tudom! Kikészítesz.

– Akkor jó! Majd elolvasok párat, hogy a kedvedre tegyek! – jelentem ki kuncogva, és visszabukok a lába közé. A csiklójával folytatom, lassan nyalogatom, egészen addig, amíg fojtott nyögések nem törnek elő belőle. Ha így folytatjuk, kitépi az összes hajam. Nem mintha érdekelne. Minden annyira intenzív, hogy teljesen más világban járok. El se merem képzelni, mi lenne, ha megfogná a farkam. Persze ez valószínűleg még messze van, de álmodozni szabad. Addig meg kiverem a szép puncijára meg a kerek, szopogatnivaló mellére gondolva. Bassza meg! Brutálisan feszül a gatyám.

Folytatom a kísérletezést. Igyekszem leget tenni a kérésének. Noelle felsikkant, ahogy szintet lépve, óvatosan belé vezetem az egyik ujjam. Nem kéne kiabálni, de... leszarom. Pár kósza másodpercig hallgatózom, ám nem hallok mozgást odakintről, így gyengéden mozgatni kezdem benne.

– Ez milyen? – kérdezem két nyalintás között, amit a csiklójára mérek. Teljes testben megremeg tőle, a combja reszket, zihálva szívja be a levegőt. Nem válaszol, helyette átveszi a teste felett az uralmat az élvezet. Hátraveti a fejét, a háta ívben hajlik. Összeszorítom a fogam, miközben átvezetem az orgazmuson. A mellét bámulom, konkrétan rándulnak egyet a golyóim. Kész vagyok. Kurvára kész.

– Én nem tudtam, hogy ez ilyen jó lehet – motyogja a plafont bámulva. Kihúzom belőle az ujjam, csókot nyomok a szeméremajkaira. Felsóhajt.

– Na, jó – motyogom totál szétesve. Ki kéne vernem, hátha eltűnik belőlem ez a féktelen feszültség. – Mindjárt visszajövök.

– Hova mész? – Ijedten ül fel. – Miért mész el?

Feltérdelek. Futólag a melegítőm felé pillantok. Nem kicsit látszik, mi a szitu odalent. A cerka készen áll.

– Mert nehéz lenne kimagyarázni, mitől tiszta folt a gatyám – villantok felé egy szenvtelen mosolyt. – Jobb lenne nem elsülni benne.

– Akkor vedd le! – utasít a száját harapdálva. – Majd én...

– Nem! –rázom meg a fejem. Nem fogom rákényszeríteni.

– De szeretném! – A homloka mérges ráncokba szalad. – Nem akarod, ha ki... kiverném neked vagy ilyesmi?

Elém mászik. A szemem automatikusan a mellére siklik. Megsimítom a bimbóját.

Milyen hülye kérdés ez?

– Persze, hogy akarom, de Noelle, nem kell ezt csinálnod, ha... – Egy csókkal hallgattat el. A felhívására a tenyerem bejárja a finom domborulatait, végül a fenekén állapodik meg. Összerándulok, mikor egyenesen a gatyámba nyúl. Nem gondoltam, hogy képes lesz rá, azonban nem panaszkodom. Bátran ráfonja az ujjait a farkamra. Mindössze abban reménykedem, nem azért csinálja, mert úgy érzi, viszonoznia kell, amit tőlem kapott. Fogalma sincs róla, mennyire tetszett ez az egész.

– Nem vennéd le? – érdeklődik suttogva. – Így elég nehéz... bármit csinálni.

Nem kell kétszer kérnie. Kiugrom a nadrágomból. Amint előkerül a farkam, a szeme kitágul. Még a lélegzete is elakad.

– Már mondtam, de nem muszáj...

– Fog már be! – pirít rám a kelleténél hangosabban. – Feküdj le!

Baszki, még parancsolgat! Ez elég izgató.

Nem tiltakozom tovább, a hátamra fekszem, majd felé fordítom a fejem. Mellém telepedik, forró teste hozzám simul. Az egyik lábát átveti a combomon, és mély levegőt vesz. Ráfonja az ujjait a merevségemre. Némán káromkodom. Azóta is kőoszlopként állok.

A csípőjére teszem a karom. Magamhoz ölelem, és a seggét markolászom, miközben ő simogatni kezd. Fel-le húzogatja, tulajdonképpen barátkozik vele. Felvesz egy közepes tempót, amitől bizsereg az ágyékom.

– Basszus, Méregzsák! – nyögök fel. – Bármikor abbahagy...

– Az isten szerelmére! – Rászorít a farkamra. Nos, ciki vagy sem, de ez a végítéletnek bizonyul. Megfeszülök. Forróság rohan végig rajtam, rászorítok a kerek popsijára. Az orgazmus brutális sebességgel magával sodor. Felnyögök. Alig bírom visszafogni a hangom. Legszívesebben ordítanék.

Először azt hittem, Noelle megijed, de nem így történik. A szava ugyan elakad, ahogy pulzálva beterítem a saját hasam és a kezét meleg élvezettel, de nem hagyja abba a keze a mozgást, csak lassít rajta.

– Azt a kurva! – Ennyire telik tőlem. Meghatott döbbenet telepszik rám, míg a makacs lány ráhajtja a fejét a vállamra. – Jól vagy?

– Nagy a farkad.

Mi van?

– Tessék?

Pipacspirosra mázolja az arcát a pír.

– Hát, az. Jól hallottad. Nem akarom megismételni.

Alig győzöm visszatartani a röhögést. Ezt a csajt!

– Örülök, hogy elégedett vagy a méreteimmel, de az jobban érdekelne, jól vagy-e.

– Igen. – Halványan rám mosolyog. Barna szeme csillog. – Jobban, mint gondolnád.