– Rendben, Soph! – vigyorog Nash a szőke, teltkarcsú csajra. – Felelsz vagy mersz?

Így harminc perc elteltével kezdek belefáradni ebbe a játékba. Sosem rajongtam érte, ám ez a négy seggfej még nehezebbé teszi. Eddig két kérdésre feleltem: az egyik azzal kapcsolatos volt, hogy ember vagyok-e, míg a másikban arról kíváncsiskodtak, mi a fajom. Mivel időközben leesett; ezek kurvára mind liontarisok, így azt hazudtam, én is. Az elejtett mondataikból arra is rájöttem, hogy ezek tisztavérűek. Gúnyolódtak egy szerencsétlen bikavérűn, akit együtt tartanak rettegésben a kampuszon. Igen, mint kiderült, mind egyetemisták Los Angelesben, és ez az utolsó napjuk Las Vegasban.

– Merek! – csavargatja a hajfonatát Sophia, miközben folyamatosan felém kacsintgat. Már előre sejtem, mi következik.

– Kapd le akkor Ethant! – somolyog magában a fickó. A lány megforgatja a szemét, látszólag elégedetlen. Végül felkel, és egy gyors csókot vált a másikkal, aztán visszaül. Az üveg újra mozgásba lendül; természetesen rajtam állapodik meg a szája.

– Felelek – előzöm meg a kérdését.

– Ugyan már, haver! – löki meg a vállam Ethan, aki a balomon helyezkedett el. – Ne legyél már punci! Még a végén azt hisszük, hogy valami kevertvérű fattyú vagy. Egy oroszlánvérű sosem hátrál meg, nem igaz? – A vigyora a füléig szalad, bennem meg rögtön felloban a düh tüze. Legszívesebben beverném a pofáját.

– Ethan! – rázza a fejét Olive. – Miért kell fasznak lenni? Az előbb te is feleltél!

– Tehát – sipítja Sophia –, akkor felelsz. Mondd csak, a kis könyvmoly a barátnőd?

– Nem – felelem kimérten, ám már bánom is, mert mind a két faszi úgy kapja Noelle felé a fejét, mint a keselyűk a dögszagra. – A mennyasszonyom! – teszem hozzá a világ legnagyobb faszságát, de ez van. Ha a mostohatestvéremként mutatom be, várakozás nélkül rárepülnek. Kizárólag így óvhatom meg ezektől az orbitális barmoktól. Már csak az hiányozna, hogy újra halálra rémítsek.

– Tessék? – Egyszerre röhögnek fel, indokolatlanul hangosan, azonban komoly képet vágok, így végül elhallgatnak.

– Te pörgetsz – hívja fel rá a figyelmem Olive, úgyhogy megteszem. A sors választása ezúttal Ethanre esik.

– Merek! – húzza ki magát büszkén.

– Kapd be a lábujjad! – közlöm vele vigyorogva. A többiek halkan kuncognak. Az áldozatom elfintorodik, aztán megemeli a lábát, és bekapja a nagylábujját. A két csaj dől a nevetéstől, Nash szintén hangosan rötyög.

Ethan duzzogva törli meg a nyálas testrészét, aztán rámarkol az üvegre. Pörög pár másodpercig, a kiválasztott ezúttal Nash lesz.

– Felelsz vagy mersz?

– Felelek most – rántja meg a vállát.

– Szerinted az új barátunk hazudik nekünk? – érdeklődik felém pillantgatva.

– Mármint mivel kapcsolatban? – kérdez vissza Nash.

– A kis szeplőssel kapcsolatban – bök az állával Noelle felé. – Létezik, hogy egy büszke liontaris egy embert akarjon feleségül venni? Mi lesz így a fajunkkal, Waylen? – áll belém, mire a kezem ökölbe szorul. Vissza kell fogjam magam, hiszen tisztában vagyok vele, nem bírok el egyszerre négy oroszlánvérűvel.

– Ez jogos – húzza a száját Nash. – Miért keveredsz emberekkel?

– Jobb, mintha egy pouliannal tenné – kotyog közbe Sophia. – Azok a madárvérű kis senkik csak vacsorának jók.

A méreg már pulzál bennem. Iszonyat nehezen uralkodom a bennem zubogó fékezhetetlen dühön. Szívem szerint már tényleg oroszlánként tombolnék, és cafatokra marcangolnám őket.

– Mi most elmegyünk! – emelkedek fel magabiztosan, ám Ethan is így tesz. Beleáll a pofámba, az erő csak úgy süt belőle, azonban szinte biztosra veszem, hogy az én aurám is fenyegetővé vált. Érezhetően sok a feszültség a közénk szorult levegőben.

– Nem mentek el! – közli velem. – Van egy sanda gyanúm, hogy a kislány szabad préda. Nem érdekel ember-e, az viszont igen, hogy a csajod vagy sem. Ha nem az, majd az enyém lesz egy éjszaka erejéig.

– Neked mégis mi a fasz bajod van? – sziszegem vészjóslóan. – Miért kell ez a balhé?

– Bejön nekem a bige, és általában megkapom, amit akarok – villan rám zöld szeme. – Tudod jól, hogy csak akkor nem mozdulhatok rá, ha egy másik tisztavérű fajtabeli párja. Viszont ebben kételkedem, Waylen. Azt nem tudom eldönteni, fattyú vagy-e, de azt igen, valóban a nőd-e. Hamar kiderül, szóval húzz oda hozzá, és dugd le a nyelved a torkán, amíg szépen kérem. Különben sajnos máshogy oldjuk meg. Emlékeztetnélek, mi négyen vagyunk, te pedig egyedül, ha nem számítom a kis emberkénket.

– Oké – hátrálok egy lépést. – Amint megbizonyosodtál róla, mi elmegyünk.

– Legyen így, kisoroszlán – villant egy gúnyos, féloldalas mosolyt.

Azonnal kikerülöm a pöcsköszörűt, és Noelle felé sietek. Eszem ágában sem lenne ilyet tenni, ám jelenleg nem sok választásom maradt. A liontarisok domináns lények, szeretnek balhézni, és ebbe nem mehetek bele. Túl nagy a valószínűsége, hogy kinyírnak minket. Ha egyedül lennék, simán madárrá változnék, aztán elrepülnék, azonban Noelle nem képes ilyesmire. Ráadásul Ethan színtisztán elmesélte, mit szeretne tőle. Inkább engem utáljon, mintsem elszenvedjen még egy kétszer nagyobb traumát.

Magabiztosan ereszkedem le mellé. Kiveszem a könyvet a kezéből, mire rám kapja ijedt, világosbarna íriszét. Az egyik kezem a csípőjére teszem, még látom, ahogy a szeme ezerszeresére tágul, amint a füléhez hajolok.

– Azok ott négyen mind oroszlánvérűek – suttogom neki, miközben feltűnően cirógatom az oldalát. – Az egyik faszfej kinézett téged magának, szóval tégy úgy, mintha a csajom lennél, különben... rábaszunk, Méregzsák. Nem tudok néggyel elbánni. Ethan fenyegetőzik, téged akar. Képes vagy rá?

– Én... én... nem.

– Csak tedd, amit mondok! – utasítom. – Ne félj, tőlem nem kell félned, rendben? Máshogy nem keveredhetünk ki ebből a szituból, úgyhogy most tedd a nyakamba a karod! – Noelle keze remeg, ahogy lassan a nyakam köré fonja. Nem, az egész lány teljes testben reszket. Borzalmasan érzem magam attól, amire készülök, de próbálom tudatosítani, hogy nem jókedvemben teszem.

Hátrébb húzódok, kimért mozdulatokkal hajolok az arca felé. Konkrétan kirajzolódik rajta a rémület, így tovább beszélek:

– Muszáj megcsókolnom téged. Csak azért mondom, hogy ne érjen váratlanul – motyogom, mikor már csak pár centi választja el az ajkunkat. Íriszében félelem csillog, azonban nem lök el, amit jó jelnek veszek. Ezek szerint benne van a játékban. – Most fogom megtenni! – figyelmeztetem, majd rátapasztom az a szám az övére. Noelle teljes testben megmerevedik, de én is. Meg sem merem mozdítani a szám, csak szorítom rá az övére. Nevetségesen festhetünk.

– W-Waylen – hebegi, mikor egészen kicsikét elhúzódom tőle –, é-én ne-nem a-akarok... oroszlánok vacsorája lenni.

– Akkor csókolj úgy, mintha az életed múlna rajta – lehelem, mialatt még mindig a megrendült tekintetét figyelem. Az ajka elnyílik a szavaimra, a mellkasa folyamatosan emelkedik és süllyed. Lényegében kapkod a levegő után. Ekkor tűnik fel, hogy én is ugyanilyen szar állapotban vagyok. A szívem elképesztő módon vágtázik, akár futás közben tenné. Viszont most kurvára nem futok, csak éppen smárolni készülök a mostohahúgommal.

– Csináld – susogja a szélnél is halkabban. – Csináld már, Madden, mert lassan szívrohamot kapok, bassza meg!

A kemény felszólításra nem habozok tovább. Az egyik tenyerem az arcának oldalára simítom, a szám meg az ő szájára. Gyengéden becézgetem a puha párnácskáit, óvatosan, kellemesen. Noelle félve reagál, felveszi a csók ütemét, és az igazat megvallva nem csinálja rosszul. Méghozzá annyira nem, hogy rögtön megkeményedek odalent.

Az ajkunk táncra egyre csak mélyül, vele együtt a bennem eleinte feltörő kínos érzések is. Egyszerre átveszi a testem felett a hatalmat a kendőzetlen izgalom. Vagy vonzalom? Nem tudom eldönteni, de az biztos, ezer évig képes lennék csókolni ezt a csajt, és bármennyire félt tőle, kurva jól felvette a ritmust.

Aztán hirtelen leesik, hogy kicsit túlzásba estünk. Mostanra már legalább egy teljes perce faljuk egymást, ráadásul nagyon úgy tűnik, egyikünk sem akarja abbahagyni. Legalábbis Noelle ujjai már a hajamba kalandoznak, míg én őrülten markolom a csípőjét. A farkamról ne is beszéljünk, lehet, fel fog robbanni.

Hirtelen szakítom meg a csókot. Zihálva húzódom hátrébb. A vérem zubog az ereimben, a szívem még mindig kibaszottul lüktet. A közönségünkre emeltem a szemem, aki fintorogva méregetnek.

– Gyerünk! – kapom fel Noelle könyvét. – Most azonnal elmegyünk innen! – A lányt is felemelem, nem zavartatom magam, a derekát ölelve állítom talpra, és megindítom a fotocellás ajtó felé.

– Sok boldogságot, oroszlán! – kurjantja Ethan, mikor átlépjük a küszöböt. Nem foglalkozom vele, csak tuszkolom Noelle-t a lift felé, nehogy véletlenül utánunk jöjjenek.

– Mi a szar történt? – kiáltja a felzaklatott csaj, miután bezáródik mögöttünk az ajtó.

– Nagyon sajnálom! – szabadkozom őszintén. – Nem kellett volna leülnöm velük. Ezek... tisztavérű oroszlánok voltak, akik rasszista pöcsök is egyben. Nem tudhattam, de kiderült a végén. Rólad kezdtek kérdezősködni, az egyik faszi meg világosan a tudtomra adta, hogy meg akar téged... dugni. Úgyhogy azt hazudtam nekik, hogy a csajom vagy. Máshogy nem tudtam volna levakarni rólad.

– Várjunk... – vonja össze a szemöldökét. – Azt állítod, hogy miattam csináltad?

– Igen, hát nem akartam, hogy bántsanak, nyilván. Ezek nem hátrálnak meg. Ethan konkrétan megfenyegetett, szóval nem sok választásom maradt. Vagy én csókollak meg, vagy ő rángat el. Úgyhogy még egyszer sajnálom, Noelle! Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni, tisztában vagyok vele, hogy ez...

– Nyugi – vág közbe, egy nagy levegővétel kíséretében. – Örülök, hogy... inkább te voltál az. Felejtsük el! Ez... sosem történt meg!

– Egyetértek! – bólintok, bár sejtem, nem lesz könnyű elfelejteni egy olyan csókot, amitől úgy megkeményedett a farkam, mint egy kibaszott kőoszlop.

A szobába visszaérve Cameront úgy találjuk, ahogy hagytuk.

– Na, milyen volt a csókolózás? – kérdezi kuncogva. Válasz nem érkezik egyikünktől sem, mert Noelle bevágtat a hálóba, én pedig a fürdő felé veszem az irányt, hátha egy hideg zuhany lehűti a kedélyeket.

Vagy húsz percig folyatom magamra a hideg, végül a langyos vizet. A csempére meredve futom át a nemrég történt eseményeket, azonban képtelen vagyok kiverni a fejemből azt a kurva csókot. Kényszerítem rá az agyam, mindenféle baromságra gondolok: például féllábú csirkékre, kopasz hörcsögökre, szemetesautókra, táncoló vízilovakra, de semmit sem segít. A pöcsöm rendületlenül áll. Nem érzem helyesnek kiverni, de attól tartok, más nem fog segíteni.

Úgyhogy rámarkolok, és szégyenkezve könnyítek magamon. Fél percbe se telik az egész, ami elég megdöbbentő, így még mocskosabbnak tűnök tőle. Hogy a picsába fordulhat ez elő egyáltalán? Mikor volt rám ekkora hatással egy nő csókja? Szerintem még sosem.

Idegesen hagyom el a fürdőt. Szerencsére ott öltöztem át, így nem szükséges meztelenül mászkálnom. Szerzek egy pohár vizet, az egészet lehajtom, majd csatlakozom Cameronhoz, és érdektelenül bámulni kezdem a tévét. Nem rajongok a kosárért, ám most megfelel.

Az időérzékem valamikor teljes elvesztem, szóval arra eszmélek, hogy a kissrác bealudt mellettem. Nyögve kecmergek talpra, miután kikapcsolom a tévét. Bevánszorgok a hálóba, ahol Noelle még olvas. Rám sem pillant, belemélyed a könyvébe, úgyhogy én sem zaklatom őt. Szótlanul húzom a földre az ágyneműt.

– Mit csinálsz? – tudakolja halkan.

– Lefekszem aludni, de nyugodtan olvass még!

– Nem, azt hiszem, pihennem kell. – Félreteszi az olvasmányt, aztán megigazgatja a takaróját. – Nem kell a földön aludnod. Vagy ez ilyen állatias dolog? – Felhorkanok a hülye kérdésére.

– Aha – mondom ellenségesen. Biz' isten nem értem, miért reagálok így, de valamiért nem tetszik nekem ez az egész. Egyértelműen távolságot kell tartanom tőle, mielőtt valami olyanra szánom rá magam, amire kibaszottul nem szabadna. Azóta is itt motoszkál bennem az a csók, és ahogy őt bámulom, szinte késztetést érzek rá, hogy újra megízleljem a puha ajkát. És... fasza. Akarom mondani, ismét áll a farkam. Hát ez aztán kurva jó, bassza meg!

Indulatosan rántom le a párnát, szó szerint odavágom, aztán lekapcsolom a villanyt, és feszült testtartással elterülök a padlón. Lecibálom magamról a nadrágot és a pólót, mert utálok abban aludni, aztán hátat fordítok Noelle-nek és az ágynak.

– Most komolyan ott fogsz aludni? – hallom meg a felháborodott hangját.

– Igen.

– De miért? Nem kell! Nyugodtan idejöhetsz! Nem fogok kiakadni!

Miért? Mert rád mászom, és olyat teszek, amit örök életemre bánni fogok. Undorító vagyok. Egy utolsó, undorító féreg. 

– Jó itt, kösz.

– Talán megbántottalak valamivel? – kérdezi suttogva.

– Nem. Aludj, Noelle!

– De...

– Jó éjszakát! – mondom kihangsúlyozva az összes betűt.

– Neked is, de... most miért vagy ilyen? Igazából rád vártam, mert akartam valamit...

– Befognád? – tör ki belőlem a kelleténél bunkóbb módon, ezzel viszont belé fojtom a szót. Nem szeretnék így bánni vele, de brutális mértékben felzaklat az, hogy folyamatosan merevedésem van a mámorító csókjától. Vajon milyen lenne, ha a szájába...

Baszd meg! Ilyen sosem lesz. Se csók, se annál több. Ideje tudatosítanom magamban, hogy az ágyon fekvő csaj a mostohahúgom. Eddig jól ment, ám ma valami durván megváltozott, úgyhogy nincs mese: olyan távol kell tartanom tőle magam, amennyire ez lehetséges. 

○•○•○

Sziasztok!
Végre eljutottunk idáig! Vártam már ezt a fejezetet, mert innentől merőben megváltozik a kapcsolatuk. Azt még nem árulom el, milyen irányba, de ki fog derülni. :)
Köszönöm szépen, hogy itt vagytok! <3