Éppen álltam az egyik üzlet előtt, mert Ayla még bement hogy meg kérdezzen valamit az eladótól.

Ekkor viszont egy ismeretlen hang megszólalt mögöttem:

- Szia bébi! Miért állsz itt egyedül?

- Mi közöd van hozzá? Hm? - néztem rá unottan.

- Sok. - kacsintott rám.

- Nem hiszem.

- Na de most miért vagy ilyen? - vont kérdőre jogtalanul.

- Mert nem is ismerek! - néztem rá.

- De meg tudnál! - kacsintgatott rám.

- Elisa valami baj van? Ez meg ki? - jelent meg mellettem Ayla. És furán méregetett a velem szemben lévő srácot, aki Aylara nézett.

- Te... Te Ayla Larossi vagy!! - kapott a fejéhez az ismeretlen srác.

- Igen én vagyok. - mosolyodott el.

- És te ismered őt? - fordult felém ijedten.

- Igen ő a legjobb barátnőm! - öleltem át Ayla vállát.

- Úr isten ha én ezt tudom! Elnézést! -
És el is rohant.

- Hát ez érdekes volt. - fordultam Ayla felé hitetlenkedve. - Miért rohant el?

- Mert sokan félnek a családunk haragjától, és inkább el bújnak. - vigyorodott el szélesen.

- Értem. De most inkább menjünk enni. - gondoltam végig a dongolkat.

- Egyet értek.

Aztán végül én hat papír tasakkal jöttem ki, Ayla pedig már alig tudta fogni a rengeteg tasakot, amit minden üzletből össze szedett. 

...... - .......

- Hahó! Hazaértünk!

- Á, lányok de jó hogy jöttök. Milyen volt a mai nap? - mosolyodott el Ana.

- Nagyon jó volt! Rengeteg ruhát sikerült venni, találtunk elegánsabb típust is. - mesélte lelkesen Ayla. Aztán én is meséltem.