Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy belül még nagyobb volt a hely?

Csak maga az előcsarnok elment volna a világ legnagyobb vadászházának - kétszer akkor tér, mint amekkorának kívülről nézett ki a kastély. A hatalmas fapadlót mindenféle állatszőr borította: zebra, oroszlán és egy tizenkét méteres hüllőé, amilyennel lehetőleg soha nem kell majd élőben összefutnom. Jobb oldalt egy hálószoba méretű kandallóban ropogott a tűz. Előtte egy csapat középiskolásnak kinéző, zöld fürdőköpenyes srác heverészett, zsúfolt bőrkanapékon, nevetgéltek és ezüst kupáikból iszogattak. A kandallópárkány felett egy kitömött farkasfej díszelgett.

Ó, milyen csodálatos, gondoltam. Mégtöbb farkas.

A mennyezetet durván faragott fatörzsekből készült oszlopok tartották, a szarufák helyén lándzsákkal. A falakon csiszolt pajzsok csillogtak. Mindenhonnan sugárzott a fény - meleg, arany ragyogás, ami bántotta a szemeimet, akárcsak nyáron a délutáni fény a sötét színházterem után.

Az előcsarnok közepén egy kijelző tábla a következőt hirdette:

MAI PROGRAMOK:

EGY AZ EGY ELLENI GYAKORLATOZÁS, HALÁLIG! - 12-KOR AZ OSLO TEREMBEN

GYAKORLATOZÁS CSAPATOKBAN, HALÁLIG! - 11-KOR A STOCKHOLM TEREMBEN

SVÉDASZTALOS EBÉD, HALÁLIG! - 12 ÓRAKOR AZ ÉTKEZDÉBEN

GYAKORLATOZÁS, TELJES HADSEREGGEL, HALÁLIG! - 13-KOR A FŐUDVARON

BIKRAM JÓGA, HALÁLIG! - HOZZ MAGADNAK MATRACOT, 16-KOR A KOPPENHÁGA TEREMBEN

Hunding, a portás mondott valamit, de annyira zúgott a fejem, hogy egy szavát sem értettem.

- Tessék? - kérdeztem vissza.

- Poggyász - ismételte meg - van nálad?

- Öö - a hátizsákom pántjához nyúltam, de csak hűlt helyét találtam. Sajnos a cuccom nem támadt fel velem.

- Nincs - mondtam.

Hunding felmordult.

- Manapság már senki nem hoz poggyászt. Hát nem tesznek semmit a temetési mágláydra?

- A mimre?

- Mindegy - összeráncolt homlokkal nézett a sarokban heverő, felborult csónakra, ami recepciós pultként szolgált - nincs mit tenni. Indulás tovább!

A pult mögött álló csávó is tuti ugyanahhoz a borbélyhoz, mint Hunding. Olyan nagy volt a szakálla, hogy akár saját irányítószámot is kaphatott volna. A haja úgy nézett ki, mint egy szélvédőnek csapódott madár. Csíkos, erdőzöld öltönyt viselt, rajta névtáblával: HELGI, MENEDZSER, KELET-GOTLAND, ÉRTÉKES CSAPATTAG I.SZ. 749-TŐL

- Üdvözöljük! - nézett fel a számítógépéből Helgi - be szeretne jelentkezni?

- Öhm...

- Na idefigyeljen, háromkor van a bejelentkezési idő - mondta - ha korábban hal meg a nap folyamán, nem tudom garantálni, hogy készen lesz a szobája.

- Vagy csak simán visszatérhetek az élők sorába - ajánlottam fel.

- Nem, nem - gyors gépelésbe kezdett - Áh, meg is van! - vigyorgott, ezzel nyilvánosságra hozva mind a három fogát - Meg is van a lakosztályja.

Mellettem Hunding motyogott valamit a bajsza alatt:

- Mindenkit lakosztályokba rakunk... Csak lakosztályaink vannak.

- Hunding... - figyelmeztette a menedzser.

- Elnézést, uram.

- Ugye nem akarod, hogy a bothoz folyamodjak?

Hunding összerezzent.

- Nem, uram.

Ide-oda járattam köztük a tekintetem, a névtábláikat vizsgálgatva.

- Ugyanabban az időben kezdtek itt dolgozni - jegyeztem meg - 749... mit jelent az, hogy i.sz.?

- Időszámításunk szerint - mondta a menedzser - ugyanaz, mint az a.d.

- Akkor miért nem azt mondjátok?

- Azért, mert Anno Domini, vagyis a mi Urunk, Jézus Krisztus évében, ami keresztényeknél megfelelő, de Thor-t egy kicsit felbosszantja. Még mindig meg van sértődve amiért Jézus nem fogadta el a párbajt, amire kihívta.

- Hogy micsoda?

- Nem fontos - mondta Helgi - Mennyi kulcsot szeretne? Elég lesz egy?

- Igazából még mindig nem tudom, hogy hol is vagyok. Ha ti 749 óta itt vagytok, akkor több, mint ezer éve.

- Ne is mondja - horkant fel Helgi.

- De az lehetetlen. Ráadásul azt mondtátok, hogy meghaltam, pedig én nem érzem magam valami halottnak, sőt nagyon is élőnek.

- Uram - kezdett bele Helgi - a ma esti vacsoránál minden meg lesz magyarázva. Akkor történik az új vendégek hivatalos üdvözlése.

- Valhalla.

A szó a tudatalattimból szökött fel - egy rég elfeledett mese, amit anyukámtól hallottam, még kiskoromban.

- A HV a hajtókádon. V mint Valhalla?

Helgi szemeiben látszott, hogy a türelmének határait feszegetem.

- Pontosan, uram. A Hotel Valhalla. Gratulálunk! Odin segítői magát választották. Alig várom, hogy meghallgassam bátor zsákmányolásainak történetét a vacsoránál.

Összecsuklottak a lábaim. A pultnak támaszkodtam támogatásért. Eddig próbáltam magam meggyőzni, hogy mindez csak egy félreértés - egy tematikusan berendezett hotel, ahol összetévesztettek egy vendéggel. Most már nem voltam ebben olyan biztos.

- Halott - motyogtam - Azt mondjátok, hogy én tényleg... én tényleg...

- Itt van a szobakulcsa - nyújtott felém Helgi egy követ, amibe egy viking rúna volt vésve, pont olyan, mint amilyet Randolph bácsi könyvtárában is láttam.

- Szeretne kulcsot a minibárhoz?

- Öö...

- Szeretne - válaszolt helyettem Hunding - Kölyök, biztos, hogy szeretnél minibár kulcsot. Hosszú ideig leszel még itt.

Kiszáradt a szám.

- Pontosan meddig?

- Örökre - mondta Helgi - vagyis, legalább a Ragnarökig. Most pedig Hunding elvezeti a szobájához. Jó szórakozást a túlvilágon! Következő!