-Itt is van! - emelkedett fel T.J. miközben karon ragadott - Szép kis első benyomást keltettél tegnap este.

Ugyanúgy volt öltözve, mint tegnap: kék, katonai gyapjúkabát, alatta a hotel zöld pólója, farmer és bőrcsizmák.

Mellette ült a fél-troll X, a vöröshajú Mallory Keen és egy srác, aki Halfborn Gunderson lehetett és úgy nézett ki, mint egy beszteroidozott Robinson Crusoe. Felsője összefércelt állati bőrökből állt, nadrágja nagyon is rongyos volt és szakálla még viking mértékkel is durvának számított, nem beszélve az itt-ott beleragadt sajtos omlett darabkákról.

Szomszédaim helyet szorítottak nekem az asztalnál, ami bevallom elég jól esett.

A fő lakomateremhez képest, a tizenkilences társalgó kifejezetten meghittnek hatott. Egy tucatnyi asztal volt szétszórva a szobában, a legtöbbnél nem ült senki. Az egyik sarokban kandalló ropogott, előtte pedig egy kanapé állt. A másik fal mellett volt felállítva egy svédasztal, megpakolva mindenféle reggelivel, amit csak el tudtok képzelni (és olyanokkal is, amiket még én se képzeltem el soha).

T.J. és társosága egy nagy ablak előtt telepedett le, ahonnan egy havas jégmezőre esett a kilátás. Semmi értelme nem volt, hiszen az én szobámban még nyár volt, de már megtanultam, hogy hotel földrajza elég pocsék.

-Az ott Niflheim - magyarázta T.J. - a jég birodalma. A kilátás naponta váltakozik a Kilenc Világ között.

-A Kilenc Világ... - ránéztem a rántottámra és azon gondolkodtam, vajon melyik naprendszerből származnak - Folyamatosan a Kilenc Világról beszél mindenki. Nehéz elhinni.

Mallory Keen lefújta a porcukrot a fánkjáról.

-Hidd el, újonc. Én eddig már hatban is jártam.

-Én ötben - vigyorodott el Halfborn, ezzel megmutatva omlettjének másik felét - Persze, Midgard alig számítható bele. Az az emberek világa. Voltam már Alfheimben, Nidavellirben, Jöttünheimben-

-Disney World - vágott közbe X.

Mallory felsóhajtott. Vörös hajával, zöld szemeivel, és porcukorral a szája körül pont úgy nézett ki, mint egy fordított színsémájú Joker.

-Utoljára mondom, te ütődött, hogy Disney World nem egyike a Kilencnek.

-Akkor mért van benne a nevében a 'világ'? - X önelégülten bólintott, megnyerte a vitát és visszatért a reggelijéhez, vagyis a hús kiszívásához valami rákféléből.

T.J. eltolta maga elől az üres tányérját.

-Magnus, nem tudom, hogy ez segít-e, de a Kilenc Világ nem olyan, mint kilenc különböző bolygó. Sokkal inkább... különböző dimenziók, a valóság külön rétegei és mindegyiket a Világfa köti össze.

-Köszi - mondtam - Így sokkal zavarosabb. Felnevetett.

-Igen, azt hiszem.

-A Világfa van a nagy étkezőben?

-Nem - mondta Mallory - A Világfa sokkal nagyobb. Előbb-utóbb úgyis meglátod majd.

Ez nem hangzott valami jól. Megpróbáltam az evésre koncentrálni, de elég nehezen ment, amikor X közvetlenül mellettem pusztította a mutáns rákját.

T.J. kabátjára mutattam.

-Az egy polgárháborús egyenruha?

-Legalacsonyabb fokozatú az 54. massachusettsi gyalogezredből, barátom. Bostoni fiú vagyok, akárcsak te. Csak kicsit korábban kerültem ide.

Elvégeztem a számolásokat.

-Szóval csatában haltál meg, százötven évvel ezelőtt?

T.J. arca felragyogott.

-A dél-karolinai Wagner-erős megtámadása. Az apám Tyr, a bátorság, a törvény és a harc általi próba istene. Az anyám egy szökött rabszolga volt.

Ezt megpróbáltam beilleszteni az új világnézetembe: egy tinédzser az 1860-as évekből, egy volt rabszolga és egy isten fia, aki most éppen velem reggelizett egy extradimenziós hotelben.

X felböfögött, ami visszarántott mély gondolataimból.

-Asgard istenei! - nyafogott Mallory - Az a szag!

-Bocsi - morogta X.

-Tényleg úgy hívnak, hogy X? - kérdeztem.

A fél-troll mondott valamit ami úgy kezdődött, hogy Ks és körülbelül fél percig tartott.

Halfborn beletörölte kezét az ingjébe.

-Látod? Senki sem tudja kimondani. Ezért mindenki csak X-nek hívja.

-X - értett egyet X.

-Ő is egyike Sam al-Abbas szerzeményeinek - mondta T.J. - X belebotlott egy kutyaviadalba, az illegális fajtába, amikor... Hol is voltál? Chicagóban?

-Csí-ká-gó - erősítette meg X.

-Amikor meglátta, hogy mi történik teljesen bekattant. Szétzúzta a berendezést, megverte a fogadókat és kiengedte a kutyákat.

-A kutyáknak csak magukért kéne harcolni - mondta X - Nem az önző emberekért. Vadnak és szabadnak kéne lenniük. Nem kéne ketrecben tartani őket.

Nem akartam ellentmondani egy ekkora csávónak, de nem igazán tetszett az ötlet, hogy a vad kutyák magukért harcolnak. Az elég közel állt a farkasokhoz - egy állat, amit nem voltam hajlandó befogadni.

-Mindenesetre - folytatta T.J. - a dolog teljes körű harccá fajult: X egy csapat fegyveres gengszterrel szemben. Végül megölték, de X magával vitt egy csomó szemétládát és sok kutyát is kiszabadított. Ez történt... egy hónapja?

X morrantott, majd folytatta a rák szürcsölését.

T.J. kitárta a karjait.

-Samirah méltónak ítélte és idehozta. Elég sok utálatot kapott ezért a döntésért.

Mallory felhorkantott.

-Elég finoman fogalmaztál. Egy troll Valhallában? Mégis kinek lenne ellenvetése?

-Féltroll - javította ki X - az a jobbik felem, Mallory Keen.

-Ne vedd magadra X - mondta T.J. - Csak tudod az előítélet nehezen hal meg. Amikor idekerültem 1863-ban, engem sem fogadtak éppen tárt karokkal.

Mallory megforgatta a szemeit.

-Aztán pedig megnyerted őket a káprázatos személyiségeddel. Esküszöm, miattatok van rossz híre a tizenkilencesnek. És most van egy Magnusunk is.

Halfborn felém hajolt.

-Ne is törődj vele. Egy földreszállt angyal, amint túllépsz a tényen, hogy egy borzalmas ember.

-Fogd be Halfborn.

A nagydarab srác felnevetett.

-Csak azért ilyen rosszkedvű, mert belehalt, amikor az arcával próbált hatástalanítani egy autóbombát.

Mallory olyan vörös lett, mint egy érett paradicsom.

-Én nem is... az nem úgy... Argh!

-Magnus, nem aggódj a tegnap esti dolgok miatt - folytatta Halfborn - Az emberek elfelejtik majd pár évtizeden belül. Hidd el, én már mindent láttam. Kelet-Anglia viking inváziója alatt haltam meg, Csontnélküli Ivar zászlajáért harcoltam. Húsz nyílvesszővel a mellkasomban védtem meg a thanémat!

-Aucs - mondtam. Halfborn csak megvonta a vállát.

-Itt vagyok már... nagyjából ezerkétszáz éve.

Ránéztem. Leszámítva az izmait és a szakállát, legfeljebb tizennyolcnak nézett ki.

-Hogy bírod ki anélkül, hogy beleőrülnél? És miért hívnak Halfbornnak /félszülött/?

Elhalványodott a mosolya.

-Második kérés először... Amikor megszülettem, olyan nagy, erős és ronda voltam, hogy az anyám azt mondta, úgy nézek ki, mintha félig születtem volna, félig pedig egy sziklából faragtak volna ki. Aztán rajtam ragadt ez a név.

-És még mindig ronda vagy - motyogta Mallory.

-Az őrültség elkerüléséről... Vannak akik elvesztik a józan eszüket, Magnus. A Ragnarökre való várakozás nehéz. A trükk az, hogy mindig legyél elfoglalt. Sok mindent lehet itt csinálni. Én például egy tucat nyelvet megtanultam, köztük az angolt is. Ledoktoráltam germán irodalomból és megtanultam kötni.

T.J. bólogatott.

-Ezért hívtalak meg reggelizni, Magnus.

-Hogy megtanuljak kötni?

-Hogy aktív maradj! Veszélyes lehet, hogy ha túl sok időt töltesz egyedül a szobádban. Ha elzárkózol a világtól előbb vagy utóbb eltűnsz. Néhány régi arc...-megköszörülte a torkát - Nem számít. Te itt vagy! Csak legyél itt továbbra is minden reggel az Idők Végezetéig és nem lesz semmi probléma.

Kinéztem az ablakon az örvénylő hóra. Sam figyelmeztetésére gondoltam, hogy meg kell találnom a kardot és a nornák kántálására, hogy valami rossz fog történni kilenc napon belül.

-Azt mondtátok, hogy már jártatok a többi világban. Ez azt jelenti, hogy el lehet hagyni a hotelt.

A csoport aggódva nézett össze.

-Igen - mondta Halfborn - De fő célunk a Ragnarökre való felkészülés. Készülés, edzés, várakozás.

-A vár Disney Worldben, rózsaszín. - tette hozzá X.

Talán csak poénból mondta ezt. A féltroll láthatólag két arckifejezéssel rendelkezett: nedves cement és száraz cement.

-Alkalmanként - folytatta T.J. - küldetésekre küldik az einherjarokat a Kilenc Világba.

-Szörnyek lekövetésére - vágott közbe Mallory - Óriások megölésére, akik Midgárdba tévedtek. Boszorkányok és draugrok megállítására. Ja és persze a zsiványok ellen.

-Draugrok? Zsiványok? - kérdeztem.

-A lényeg - mondta Halfborn - csak akkor hagyhatjuk el Valhallát, ha Odin vagy a thanék rendelkeznek úgy.

-De elméletben, vissza tudnék menni a földre, Midgárdra vagy hova-

-Elméletben, igen - mondta lassan T.J. - Nézd, én értem, hogy ez a nornás eset biztosan az idegeidre megy, de nem tudjuk mit jelent a prófécia. Adj egy kis időt a thanéknak, hogy meghozzák a döntésüket. Nem sietheted el a dolgokat, hogy csinálj valami őrültséget.

-Istenek óvjanak tőle - kezdte Mallory - Hogy mi hülyeséget csináljunk? Mint egy késő esti kiruccanás a Santarpio's pizzázóba. Olyan soha nem történt.

-Fog be a szád, némber - morrant rá Halfborn.

-Némber? - Mallory az övén lógó kés után nyúlt - Vigyázz mit beszélsz te túlnőtt svéd hörcsög.

-Várjatok már - szóltam közbe - Ti tudjátok, hogyan lehet innen kiszök-

T.J. hangosan felköhögött.

-Bocsánat, nem hallottalak. Biztos vagyok benne, hogy nem kérdeztél semmit a szabályok megszegéséről. Magnus, először is: ha ilyen hamar visszatérnél Midgárdba, hogyan magyaráznád meg az ismerőseidnek? Mindenki halottnak hisz. Általában, már ha visszamegyünk, megvárjuk, amíg mindenki meghalt, akit ismertünk. Mindenkinek egyszerűbb így. Egyébként is, sokáig tart, sokszor évekig, amíg teljesen kifejlődik az einherjar erőd.

Megpróbáltam elképzelni, ahogy itt várok évekig. Nem igazán voltak barátaim vagy családom, akikhez visszamehettem volna. Mégis, nem akartam örökre itt ragadni - új nyelveket tanulva és pulcsikat kötögetve. Amikor megláttam az unokatestvéremet, Annabeth-t, szerettem volna vele újra kapcsolatba lépni mielőtt meghal. És ha Samirah-nak igaza volt abban, hogy anyám nincsen Valhallában... Meg akartam találni, akárhol is volt.

-De lehetséges engedély nélkül elmenni - makacskodtam - Talán nem örökre, csak egy kis időre.

T.J. idegesen mocorogni kezdett.

-Valhallából ajtók nyílnak minden világba. Így tervezték meg a hotelt. A legtöbb kijáratot őrzik... de Bostonba sok út vezet, mivel ott van Midgard közepe.

Körbeneéztem az asztalnál ülőkön. Senki nem nevetett.

-Komolyan?

-Igen - mondta T.J. - Közvetlenül a Világfa törzsénél van, a legkönnyebben innen lehet megközelíteni a többi világot. Mit gondoltál, miért hívják Bostont az Univerzum Közepének?

-A jó szerencse érdekében?

-Nem. Még a halandók is érezték, hogy van valami különleges abban a helyben, még ha nem is tudták felfogni, hogy micsoda. A vikingek évekig keresték a világ közepét. Tudták, hogy Asgard bejárata nyugaton van. Ez volt az egyik oka, hogy folytatták Észak-Amerika felfedezését. Amikor találkoztak az amerikai őslakosokkal-

-Mi skraelingeknek hívtuk őket - szólt közbe X - Ördögi harcosok. Bírtam őket.

-Az őslakosoknak sok történetük szólt, arról, hogy milyen erős a szellemvilág ezen a területen. Később, amikor a puritánok letelepedtek, hát... John Winthrop látomása egy ragyogó "Városról a hegyen"? Az nem csak egy metafora volt. A látomása Asgardról szólt, bepillantást nyert a többi világba. És a salemi boszorkányperek? A Midgárdba bekúszó varázslat okozta az egész hisztériát. Edgar Allan Poe is Bostonban született. Nem véletlen , hogy a leghíresebb költeménye egy hollóról szólt, Odin szent állatáról.

-Elég - Mallory megajándékozott egy undorodó tekintettel - T.J. örök időkig képes megválaszolni egy eldöntendő kérdést. A válasz igen, Magnus. Lehetséges elhagyni ezt a helyet, engedély nélkül is - X kettétört egy rákollót - Viszont nem lennél halhatatlan.

-Na igen - vette vissza a szót T.J. - Ez a másik nagy probléma. Valhallán belül nem tudsz meghalni, legalábbis nem maradandóan. Mindig újraélednél. Ez is a tréning része.

Eszembe jutott a srác, akit átszúrt egy lándzsa és ahogy a farkasok elhúzták. Hunding azt mondta, hogy vacsoráig rendbe jön.

-És Valhallán kívül?

-Kint, a Kilenc Világban - folytatta T.J. - einherjar maradsz. Gyorsabb, erősebb és keményebb vagy, mint egy átlagos halandó, de ha meghalsz, halott is maradsz. A leked talán Helheimbe jut vagy csak simán beleoldódik ősürességbe, Ginnungagapba. Nehéz előre tudni.Nem éri meg kockáztatni.

-Kivéve... - Halfborn leszedett egy kis tojást a szakálláról - Kivéve, ha tényleg megtalálta Frey kardját és a legendák igazak-

-Ez Magnus első napja - vágott bele T.J. - Ebbe ne menjünk bele. Már így is eléggé kiakasztottuk.

-Akasszatok ki még jobban - mondta kíváncsian - Milyen legendákról van szó?

Ekkor a folyosóról éles kürtszó hangzott fel. A többi asztalnál felálltak az einherjarok és elkezdték összeszedni a tányérokat.

Halfborn izgatottan összedörzsölte a kezeit.

-A csevegésnek várnia kell. Itt az idő harcolni!

X egyetértett, T.J. csak grimaszolt egyet.

-Magnus, valószínüleg figyelmeztetnünk kéne az első-napos beavatásra. Ne legyél elkeseredve ha-

-Ó, csönd legyen - fojtotta belé a szót Mallory - Ne lődd le a meglepetést!

Rámvillantott egy porcukros mosolyt.

-Alig várom, hogy végignézhessem, ahogy feldarabolják az új fiút!