Végre június! Végre vége a sulinak!
És az Amerikai-kiutazás is megoldódott. Meggyőztük anyáékat, hogy Ricsivel, hadd maradjunk itt, Magyarországon. Anyáék már rég kint vannak Floridában, Ricsi pedig, mivel idén érettségizett (sajna lemaradtam a ballagásáról) végre Pesten maradt és többet nem kell Zalaegerszegre járnia. És pár barátja, meg a barátnője is Pesten van most már, úgyhogy többé nem kell egyedül maradnom otthon.

Renivel az évzáró óta nem taliztam, mert nyaral a nagyszüleinél, valami kis faluban, ahol még wifi sincs. Szóval már nagyon várom, hogy hazajöjjön.

Barnival pedig minden jól megy. Találkozgatunk, néha ott alszunk egymásnál. Imádok vele lenni. Imádom a tudatot és az érzést, hogy az enyém. Csak az enyém, ez a csodálatos fiú.

- Min agyalsz?-nézett le rám Barni.

Éppen a Kszi Simon-t néztük Barni lakásán. Már végre teljesen belakta az egész házat. A kanapén ültünk a tévé előtt. Barni átkarolt én pedig hozzá bújtam.

-Hmm, semmin-néztem a szemeibe.

- Miért nem árulod el?-kérdezősködött tovább.

- Mert nincs mit-nevettem.

- Látom rajtad ha hazudsz...

- Csak kettőnkön gondolkoztam...-ismertem be.

- És min gondolkoztál, kettőnkkel kapcsolatban?

- Hagyjuk inkább a témá...-kezdtem, de egy hangos ajtócsapódás félbeszakított.

- Mi ez a nagy csend?-nézett be hozzánk Ábel.

- Neked is szia!-válaszoltam neki.

- Elnézést hölgyem... Sziasztok! Kezet ne csókoljak a kisasszonynak?-kérdezte komolyan.

- Nagyon vicces vagy-nevettem.

- Tisztába vagyok vele, hiszen nevetsz!-válaszolta.

- Na, mi újság van?-szólalt meg végre Barni is, Ábelhez intézve szavait.

- Van számotokra egy meglepetésem!-lelkesedett be, mint egy 5 éves kisfiú.

- Hát miért nem ezzel kezdted?! Ki vele!-pattantam fel hirtelen. Imádom a meglepetéseket.

- A G2A felajánlott nekünk, hármunknak egy utat, Lengyelországbaaaa-húzta el a végét Ábel.

- Mennyi időre mennénk?-kérdezte Barni.

- 3 nap...-válaszolt Ábel.

- Ezaz! Megyünk nyaralnii-kiabáltam örömömben.

- Pontosan. Holnapután indulunk amúgy...-mondta halkabban a végét Ábel.

- Hogy mikor?-kérdezte hirtelen Barni.

- Ja, amúgy én már ezt kb 1 hete tudom. Csak gondoltam megviccellek egy kicsit titeket-nevetett.

- Úúúú, hogy ezért te mit kapsz tőlem...-fenyegettem.

- Ne butáskodj! Nem mersz bántani!-húzta fel az orrát, egoistán mosolyogva, Ábel.

- Nem-e?-kérdeztem, majd random beleütöttem teljes erőmből a karjába.

- Jó, visszaszívtam-mondta miközben a kezét simogatta- Alá becsültem a képességeid.

- Mert még kezdő vagy-borzoltam meg mosolyogva, barna haját.

- Akkor taníts, mester!-nézett rám tettetett könyörgéssel.

- Majd mindent a maga idejében, kölyök-bölcselkedtem, de már nem bírtunk komolyak maradni. Mindhármunkból kitört a nevetés.

- Rendben mester, de én most mennék-nevetett.

- Jól van kölyök. Erigyj innen!-nevettem, és a kezemmel az ajtóra mutattam.

- Jól van már nyugalom... Sziasztok!-intett, majd elhagyta a lakást.

Megint ketten voltunk Barnival.

- Hazadobjalak?-kérdezte, amit egy kicsit furcsálltam. Általában Ő tart vissza engem ha menni akarok- Csak addig amíg összeszedődsz holnaputánra-mosolyodott el, mikor meglátta kicsit bizonytalan arcom.

- Aha. De szerintem ma inkább otthon alszok-mondtam, mire az ő arcáról hervadt le a mosoly- Otthon, veled-nevettem el magam.

- De kis huncut vagy ma-mosolyodott el, majd karjai közé zárt.

- Te meg perverz-mondtam, miközben megfogtam a kezét.

- De ezért szeretsz-suttogta a fülembe.

- Nem... Ezzel együtt szeretlek-mosolyodtam el.

Barni, pedig mosolyogva megcsókolt...

Nem sokára pedig beszálltunk a kocsiba, és az én otthonomhoz mentünk. Ricsi otthon volt sajna. Mármint nem az, szeretem a bátyámat, de Barnival nem igazán tűrik egymást egy légtérbe. Bár mondjuk nem értem miért utálják egymást. Hiszen fiúk mindketten, és Ricsi pár éve még nézte is Barni videóit.

- Szia Ricsii!!-kiabáltam be neki a házba.

- Szia...sztok!-válaszolt, mikor végre kimászott a nappaliból. Ismét furcsa szemekkel kezdte méregetni Barnit. Barni csak bólintott egyet.

- Ma itthon alszok-mondtam neki, miközben Barnival a sarkamban elindultam az emeletre. Ricsi mintha még morgott volna valamit, de már nem hallottam mit.

- Na, akkor szedődj össze-mondta Barni, miközben ledőlt az ágyamra, a telefonját nyomkodva.

- De segítőkész vagy!-mondtam mérgesen.

- Igen ezt tudom-mosolyodott el, de még mindig a képernyőt bámulta.

Sóhajtottam egyet, majd előkapartam a bőröndöm az ágyam alól. Letettem Barni mellé az ágyra, majd elkezdtem ruhákat pakolgatni bele. Fél óra elteltével nagynehezen bezipzáraztam a bőröndömet.

-Na, kész vagy?-ült fel Barni, és eltette a telefonját.

- Előbb is végeztem volna, ha segítesz-nyújtottam rá a nyelvem.

- Fáradt vagyook!-nyafog.

- Mondtam, hogy feküdj le aludni, de neem. Te videót vágsz!-ültem le mellé nevetve.

- Igen. De nekem legalább ma már voltvideó a csatornámon. Neked már 1 hete semmit-mondta okoskodó hanggal.

- Jól van, na. Majd lesz egy csomó vlog anyagom Lengyelországból-dőltem hátra az ágyamon. Barni lefeküdt mellém. Csak feküdtünk, a plafont bámulva.

Pár perc elteltével Barni felé hajoltam. Meg akartam csókolni, de a telefonja pittyegése megzavart. Mivel hozzám közelebb volt a készülék gondoltam odaadom neki majd én. Mivel az üzenet jelzése miatt, automatikusan bekapcsolt a telefon, akaratlanul is láttam az üzenet feladóját és az elejét.

Szofim<33: Akkor majd ha hazaértek Lengyelből összefutunk. Csók<3

- Ki az?-néz rám Barni.

- Valami Szofi...-motyogom a képernyőt bámulva, mikor Barni kikapja a telefont a kezemből- KI ez?-kérdezem kissé idegesen.

- Egy ba-barátnőm-mondta majd pötyögött valamit a telefonján, és gyorsan eltüntette azt a zsebében- Még az egyetemről.

- Aha, értem. És csók?-húzom fel a szemöldököm az üzenet végére utalva.

- Hát... Öhm, tudod ő mindig így köszön el mindenkitől-mondja, kissé bizonytalanul.

- Ja, értem-mondom cinikusan- És én miért nem hallottam róla?

- Mert nem fontos, hogy ismerd...

- Miért is nem fontos, hogy a barátom barátait ismerjem?!-kérdem felülve.

- Mert... Ő nem igazán a barátom. Inkább csak egy teremben voltunk hallgatók az egyetemen, és néha beszéltük pár szót. Aztán mostanában írt rám facebookon. De nyugi. Meg ne forduljon a fejedben, hogy megcsalnálak!-ölel magához, és megpuszil.

- Ha te mondod...-motyogom karjai közt.

- Én mondom-mondja lágy, nyugtató hangján.

- Rendben. Nem mész fürdeni? Látom mindjárt elalszol-nevettem.

- Okés. Hány óra van?-állt fel az ágymaról.

- Még csak 7-néztem a telefonomra- De menj csak el nyugodtan. Én addig összedobok valami vacsorát-mondtam, és kiindultam a szobából.

Barni elment a fürdőbe, én pedig le a konyhába. Ricsi nem volt ott lent, így arra tippeltem, hogy a szobájában lehet. Elkezdtem pár cuccot kipakolni a hűtőből, meleg szendvicshez. Jobb nem nagyon jutott az eszembe. Miközben raktam össze a kaját, végig azon a lányon gondolkoztam. Fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy talán megcsalhat vele? De gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolatokat. Hogy juthat ilyesmi az eszembe? Ennyire ne bíznék meg benne? Áh, csak túl reagálom.

Már 11 is elmúlt. Itt fekszek Barni mellett, és hallgatom ahogy szuszog a fülembe. De nem tudok aludni. Valahogy nem jön álom a szemeimre. Az a Szofit valahogy nem tudtam kiverni a fejemből...

Szisztook!

VÉÉGREE!44!! Sikerült befejeznem ezt a részt. Tudom, nem lett a legjobb, de remélem azért tetszik!<33

xoxo