Másnap reggel, vagyis inkább délőtt ébredtem. Reni, a másik ágyon feküdt, ami az enyémből lett kihúzva.

- Szép jó reggelt!-mondtam Reninek, miközben ráestem.

- Micsinász?-kérdezte alólam Reni fáradtan.

- LÁÁNYOK! ÉBRESZTŐ!-hallottam bátyám hangját.

- Mindjárt...-motyogtam.

- LEÖNTELEK HIDEG VÍZZEL!-fenyegetett üvöltözve. Erre kipattantak a szemeim és lemásztam Reniről.

- Hány óra van?-ültem az ágy szélére.

- 11 óra 34 perc-forgatta meg a szemét Ricsi- A barátnődet nem kelted fel?-kérdezte Renit nézve.

- RENÁTA! ELVISZEM A BICÓD!-kiabáltam bele a fülébe.

- HOGY MIT CSINÁLSZ?!-ugrott ki hirtelen az ágyból.

- Na, látod, fel is ébredt!-mosolyogtam Ricsire.

- Öhm, te-te vagy Ri-ricsi?-nézett Reni a bátyámra. Majd elpirult.

- Igen-mosolygott rá a fent említett személy. Egy ideig nézték egymást, én pedig csak furán néztem rájuk- Na, izé, akkor én most megyek is, hogy összetudjátok szedni ma... magatokat-tért magához Ricsi, majd Renit nézve továbbra is kihátrált az ajtón.

- Olyan jól néz ki a tesód-suttogta Reni a fülembe. Na, ja azt én is tudtam :)

- Igen, tisztába vagyok vele. Hisz' az én vérem-nevettem.

- Na keljünk fel!-állt fel Reni.

Felöltöztünk, majd lementünk kajálni. Délutánra azt terveztük, hogy lemegyünk a pesti skateparkba. Reni bmxezik én meg nézem.

- Akkor szerintem most mehetnénk i...-mondtam Reninek fél egykor, mikor rezgett a telefonom a zsebemben.

Barna Abosi: Biztos nem tudunk ma találkozni? Nagyon hiányzol :(

Ezt olvasva elmosolyodtam. Majd eszembe jutott valami...

- Reni, lehívhatom Barnit a parkba?-néztem barátnőmre.

- Tőlem-mondta miközben bevédőzte magát. Mellette jó pár dolgot megtanultam a bmxekről.

Nóra Kiss: Gyere le most a Skateparkba. Oda megyünk Renivel:)
Nóra Kiss : És te is nagyon hiányzol!<33

Barna Abosi: Szuper! ^^ <3

-Mehetünk!-állt fel mellőlem Reni.

Összekaptam magam, és indulhattunk is. De közben persze, hogy összefutunk édesbátyámmal!

- Hova mentek?-nézett ránk felvont szemöldökkel testvérem.

- A skateparkba, bmxezni. Reni mutat nekem pár trükköt-válaszoltam.

- Mehetek? Ez biztos tök király lesz!-lelkesült be Ricsi.

- Persze!-szólalt meg Reni.

Így hárman indultunk el, a park felé. Eléggé feleslegesnek éreztem magam, velük. Ők ketten mentek előttem, sétálva, mert Reni maga mellett tolta a biciklit, én pedig kullogtam mögöttük. Mindenféléről beszélgettek, de én nem igazán tudtam hozzászólni.

Mikor a parkhoz értünk azonnal megpillantottam Őt, a korlátra támaszkodva.

- Barni!-kiabáltam neki, miközben szaladtam felé. Amint észre vett, elmosolyodott és széttárta karjait. Mikor odaértem hozzá a nyakába ugrotta, lábaimmal átfonva a derekát. Ő a derekamnál fogva tartott és fordult velem párat. A vállába fúrtam az arcom. Nagyon hiányzott az illata.

- Hiányoztál...-suttogta a fülembe- Te kis hülye!-nevette el magát.

- Te kis szar!! Ki a hülye?!-húztam magam hátrébb, hogy ránézhessek az arcára.

- Jaj, én kis hülyém!-mondta nevetve és megcsókolt.

Miután letett, akkor vettem észre, hogy Reni és Ricsi mögöttünk álltak. Ricsi szigorú tekintettel nézett minket. Nem tagadja, hogy nem igazán szívleli Barnit, mióta együtt vagyunk. Reni pedig szerelmesen mosolygott. Ő már csak ilyen romantikus.

- Sziasztok!-intett nekik Barni.

- Szia-fogott vele kezet Ricsi.

- Halii!-mondta Reni, majd felpattant a biciklijére és eltűnt a pályán. Hamarosan ismét megpillantottuk, amint épp egy negyeden pörgette a vázát.

Ricsi a korlátra támaszkodva Renit figyelte.
De engem most más kötött le...

- Na, és mizu van veled? Nem vagy valami aktív youtubeon...-mondta nekem Barni, miközben magához ölelt megint.

- Nem sok... Youtubehoz meg nincs időm. Tudod, évvége, vizsgák stb...-mondtam miközben hozzábújtam.

Még pár órát odalent voltunk így négyen. Reni már megunta a bmxet, ezért leültünk mindnégyen a korlát elé, és ott beszélgettünk. Éppen valamin szakadtunk, amikor egy nem kívánatos vendég érkezett.

- Sziasztok!-jött felénk Dani.

- Te mit keresel itt?!-álltam fel hirtelen.

- Beszélni szeretnék veled-mondta nekem határozottan.

- Nekünk már nincs egymáshoz semmi mondani valónk-mondtam rá se nézve.

- Kérlek, hallgass meg!-jött közelebb hozzám.

- Nem érdekelsz!-kiabáltam rá, miközben felpattantam.

- Légy szíves! Két percet adj!-nézett rám könyörögve, és rátette a kezét a karomra.

- Hagyj békén!-rántottam ki a karom a szorításából.

- Nagyon kérlek! Csak ezt hadd modjam el, és megyek is!-folytatta.

- Rendben-elégeltem meg a dolgot, és végre ránéztem. Kissé hátrahőköltem a látványától. Sápadtas bőr, fénytelen szemek, kócos haj. Ez nem is Dani!

- Négyszemközt-fogta meg a kezem és odébb húzott a többiektől, akik csak csendben figyeltek minket végig. Követtem Danit.

- Mit akarsz mondani?-szögeztem neki azonnal a kérdést, miután megálltunk.

- Én... Nagyon sajnálom ami köztünk történt. Azért... Azért csaltalak meg mert...-motyogott és a földet nézte- Mert azt hittem te is azt csinálod. Barnival. Ezt ráadásul mindenki mondogatta nekem, én pedig hittem nekik. Visszaakartam adni azt, amit te tettél velem. De tegnapelőtt derült ki minden... Hogy igazad volt. Én voltam a rossz-túrt a hajába- Petra elmondott nekem tegnap előtt mindent. Azt hitte ha őszinte lesz velem, szeretni is fogom. De azonnal szakítottam vele. És... olyan szarul érzem magam-nézett a szemembe. Barna íriszei fányolosak voltak, szája lefelé görbült. Még sosem láttam ilyennek. Megijesztett- Én voltam a rohadék. Megértem, hogy utálsz. Meg van rá az okod. De sajnálom. Nagyon sajnálom. Én... Mindig megakartalak védeni ettől. Hogy rosszat vagy fájdalmat okozok neked. Erre én tettem ezeket- folyt le egy könnycsepp az arcán- Nem hiszem, hogy ezt megbocsátod valaha nekem, de akárhogy is gondolod, ha baj van, én mindig menni fogok segíteni... Mert... Szeretlek!-mondta.

A szívem dobbant egyet. Nem, nem szeretem még Danit. És igen, egy hatalmas nagy pöcs volt. De amit most elmondott. Amennyire ez megviselte. Ahogyan rám néz. Ahogy itt sír előttem...
Meg kell bocsátanom neki...

- Nyugi Dani!-öleltem át- Ne sírj!-simogattam meg a fejét. Ő magához szorított- Én... Megbocsátok neked. De ez nem azt jelenti, hogy van esélye annak, hogy újra járjunk-húzodtam el tőle, és rámosolyogtam.

- Köszönöm!-mondta mosolyogva és megölelt felemelt a földről, és megpörgetett egyszer a levegőben... Mint régen...- De... Barátok attól még lehetünk?

- Persze-mosolyogtam- Én viszont most megyek. Majd beszélünk! Szia-indultam vissza Barniékhoz.

- Szia!-indult el a kijárat felé.

Amint visszaértem kis társaságunkhoz, ketten tátott szájjal, Barni pedig furcsán méregetve figyelt.

- Mi az?-kérdeztem a 3 jó madártól, de pontosan tudtam miről van szó.

- Méghogy mi?! Tudod, ez a rohadék megcsalt téged! Kihasznált és te ezek után még ölelgeted?!-támadt nekem Ricsi.

- Nyugodj már le! Ha hallottad volna azt amit én, nem ezt mondanád!-vágtam vissza.

- Szóvel te még el is hiszed amit mond?! Gratulálok, édestestvérem!-veszekedett velem tovább Ricsi.

- Igen, elhiszem! És befejeznéd a felesleges pofázást, és elmondhatnám végre, amit tőle hallottam?!-fakadtam ki.

- Jó...-ült vissza Ricsi, Reni mellé.

- Szóval, elmesélte, hogy tegnapelőtt Petra kitálalt neki. Dani így rájött mekkora egy szemétláda volt, és bocsánatot kérni jött. Még el is sírta magát, annyira bántotta a dolog-magyaráztam, miközben leültem Barni mellé, aki még mindig furcsán nézett.

- Jajj, most pár könnycsepptől meg is hatódsz?!-kezdte megint Ricsi.

- Ricsi nyugi!-állt fel Reni is, és megfogta a bátyám kezét. Ezután összenéztek. Én pedig csak elmosolyodtam. Úristen de KAWAII ^W^. Reni végül elengedte Ricsi kezét- Gyere menjünk inkább-intett a fejével a bicója felé. Nem értettem miért.

- Okés...-mondta Ricsi ránk se nézett-Cső!-intett és Reni után ment.

- Ez mi volt?-kérdezte Barni, borús tekintettel.

- Mármint?-kérdeztem értetlenkedve.

- Mi volt az az ölelés? Az a pörgetés? A beszélgetés?-támadott nekem.

- Az előbb elmondtam! Az ölelés, pedig azért volt, hogy nyugodjon már meg-magyaráztam.

- Oh, persze! Tudod, milyen jó nézni, ahogy ölelgeted az exed?-emelte fel a hangját.

- Nem történt semmi, egy ölelésen és.egy beszélgetésen kivűl!-emeltem meg én is a hangom.

- De tudod milyen szar volt innen nézni? Főleg, hogy mégcsak rám se bagóztál!-mondta Barni kissé csalódottan.

- Sajnálom-néztem a földre- De eztmeg kellett beszélnem vele...

- Jó, de nem nagyon szeretnélek vele látni!-ölelt meg Barni.

- Nem is fogsz-ígértem, miközben mosolyogva átöleltem. Ekkor eszembe jutott valami...- Költözünk...-mondtam ki random.

- Hogy mi van?!-ugrott meg mellettem Barni.

- Igen, jól hallottad. Anyáék ki akarnak költözni Floridába. Velünk együtt...-mondta miközben Barni karjának döntötten a homlokom.

- Az nem lehet! Itt kell maradnod...-szorított magához.

- És itt is fogok. Úgy tűnik anyáék belemennek abba, hogy Ricsivel ketten lakjunk. De nem tudom...-mondtam.

- Akkor sem engedem, hogy itthagyj-folytatta.

- Én pedig nem foglak itthagyni- bújtam hozzá.

Sziasztok!
Na, itt van VÉGRE, az új rész. Mostanában sokkal nehezebben megy az írás...(kifogás helye :)))
De remélem minél hamarabb kapok végre egy laptopot, azzal gyorsabban tudok majd haladni.

Xoxo💕