Nóri szemszöge

Reggel furcsamód, még az ébresztőm elött keltem. Érezten egy kezet a derekamon, és szuszogást a nyakamon. Kis agyalás után, eszembe jutott, hogy ez Barni. Mosolyogva kinyitottam a szemem. Felültem, így a keze lecsúszott rólam. Felé fordultam. A reggeli, halovány napfényben, nézegettem az arcát. Kicsit hiányzott tenegerkék szeme, de így is tökéletes volt. Igaz, a haja tiszta kóc (mint kb nekem) de így is hihetetlen helyes volt. Elgondolkoztam az estén. Azt hiszi nem hallottam, hogy Henryvel és Ábellel beszél... Pedig igen. Kicsit hamarabb végeztem, mint ahogy ő gondolja. Hallottam, amikor mondta nekik, hogy eltudná képzelni velem az életét. Hihetetlen öröm áradt szét akkor a testemben. És még most is, ha ez jut eszembe. Alig 2, lassan 3 hónapja ismerjük egymást (legalábbis ő engem), és már tud ilyent mondani. Ráadásul egy tegnap kiteljesedett dologról.
Úgy látszik komolyan gondolja, a kettőnk dolgát.

A tekintetem kicsit lejebb tévedt... A takaró lecsúszott a hasáról. Tagadnám, de minek? Kicsit sokat időztem ott a szememmel. Odahajoltam hozzá, majd megpusziltam. Kicsit ijedten, de felébredt.

- Jó reggelt!-nevettem.

- Neked is...-mondta kómásan- Hány óra van?-kereste a telefonját. Pont ebben a pillanatban, szólalt meg az ébresztőm.

- 6-nevettem. Szegény, nagyon fáradtan nézett ki.

- Akkor felkéne kelni-mondta és a fejére húzta a takarót. Mint valami, kis ovódás.

- Pontosan! Úgyhogy ébresztő!-húztam le a fejéről.

- Nyjaaajj!-nyafogott és felkelt. Ült az ágyon, és próbált felébredni.

- Jó, te ébredezz, addig én befoglalom a fürdőt-mondtam nevetve, és kimentem.

Mikor visszamentem a szobámba, már fel volt öltözve.

- Na, fent vagy végre?-nevettem.

- Nem...-kelt fel és eltűnt a fürdőben.

Én addig lementen a konyhába és csináltam 2 kávét. Miközben az enylmet iszogattam nézegettem az instát.
Azon belül is a mystorykat. Amikor jelzett a facebook.

Kováts Petra megjelölt téged, Dániel Molnárt és további 2 személyt egy bejegyzésben.

Ijedten néztem a készüléket... Ha ő megjejlöl valamin, abból jó nem sülhet ki...

Félve megnyitottam az értesítést. 3 képet láttam. Az egyiken Barni volt, ahogy bejön a házunkba, a másik kettőn pedig ahogy kézen fogva megyünk az utcán. A képekhez a következő szöveg volt írva.

Én mondtam, hogy járnak!;P

Megjelölve még, Csenge Hédl és Viktória Iller.

Tegnap este, 11-kor lett kirakva a poszt. Megnéztem kik, hogy reagáltak rá.
Csenge és Viki értelem szerűen a röhögős emojival, még pár osztálytársunk ugyanezzel, volt aki a szomorúval. Egyetlen egy darab dühítő reakció volt a képen. Danié...

Meghűlt az ereimben a vér. Tuti azt hiszi, megcsaltam. Ezt a napot hogyan élem túl?!

Gondterhelten ültem a kávé fölött. Még arra se reagáltam, hogy Barni végre normális kinézettel mászott le az emeletről. Leült mellém, és azonnal észre vette, hogy valami nem okés.

- Történt valami?-mászott bele az aurámba. Szótlanul átnyújtottam neki a telefonom, a facebook poszttal együtt.

- Csak ez...-mondtam és az arcomba temetten a kezem. Már látom magam előtt...

Belépek az osztályba. Dani nyilvánosan, mind a 25 idióta osztálytársunk előtt szakít velem, Petra összejön vele, de előtte még jobban földbe tipor, majd egyedül maradok, és kitalálják pillanatok alatt, az elkövetkezendő 2 évre a gúnynevem. Tökéletes!

- Úh... Ez...-kezdte Barni. Láttam, kicsit ő is megdöbbent, azon, hogy konkrét kémkedtek utánunk.

- Ez kurva szaaar!-hisztiztem. Másra nem voltam képes.

- Nyugi! Meglesz oldva-ölelt meg Barni- De nem mellesleg, menni kéne-kocogtatta meg az óráját. Egy puszit nyomott a homlokomra- Nem lesz semmi baj-suttogta. Igaz, neki bármit elhiszek. De ez az egy az, amit még az ő lágy hangja sem tudja elhitetni velem.

- Remélem...-suttogtam.

Felöltöztünk, én elmentem még a táskámért és beültünk a kocsiba. Az út csendben telt, mert én a gondolataimba mélyedtem, Barni pedig nem akart zavarni. De amikor a combomra tette a kezét, eléggé megijedtem.

- Na, mi az?-nevetett Barni.

- Semmi...-mondtam morogva. De a végén én is elnevettem magam.
Nem sokára a suli elé értünk.

- Szia! És fel a fejjel!-csókolt meg Barni, mielőtt kiszálltam volna.

- Szia!-bólintottam.

Néztem, ahogy Barni elhajt a suli elől. Gyomorideggel, és torkomban dobogó szívvel mentem be. Mikor beértem az osztályba megkezdődött, amire számítottam.

- Oh, csak nem, Nóri az? Megjött Abosiné-kezdte Petra. Ezen értelemszerűen mindenki nevetett.

- Azzal ugye tisztába vagy, hogy ehhez semmi közöd! Se hozzám, se Barnihoz, se Dani...-akartam mondani, se félbeszakítottak.

- Danihoz? Hozzá van közöm. Elég sok...-mondta és felemelte a kezét. Amit egy másik kéz szorongatott- Tudod, már 2 hete elég sok közpm van hozzá. Ha érted, miről beszélek-mosolyodott el gonoszan és megcsókolta a kéz tulajdonosát... Danit.

- Ez most komoly?! Megcsaltál te szemétláda!-mentem oda Danihoz, Petrát pedig félrelöktem.

- Khm, hogy is volt az a ki csalt meg kit?!-próbált Dani arra utalni, hogy én csaltam meg őt, először.

- Te ezzel a kurvával! És bárki bármit is hisz, én nem csaltalak meg. Megnyutatlak, tegnap estig, Barnival egyáltalán nem nyúltunk egymáshoz. Tegnapig! Szóval nem értem, miért hiszi azt mindenki, hogy én vagyok a hibás!-mondtam, és közelebb mentem Danihoz, majd a mellkasára böktem.

- És mi is volt amikor nála aludtál?-mondta mérgesen.

- Képzeld, szombat! És nem történt semmi! Csak megnéztünk egy filmet! Amúgy meg nem értem, hogy lehetsz ilyen ízlésficamos! Komolyan ezzel a kurvával csalsz meg? 2 hónap múlva vége a sulinak. Szerinted a sarki lányok, meddig vannak egy fiúval?-mondtam lenézően figyelve Petrát- Amúgy meg rohadj meg!-pofoztam fel Danit, és beültem a leghátsó padba. Semmi kedvem nem volt Dani mellé ülni.

Mindenki megdöbbenve nézett engem.

- Mit néztek?!-förmedtem mind a 25 idiótára. És Danira is.

Nem bírtam felfogni, hogy megcsalt! Megcsalt, 2 év után. Pedig én azt hittem szeret! Én is szerettem! Amíg meg nem ismertem Barnit. Azóta valahogy minden a feje tetejére fordult. Megcsaltak, elhagytak, átvertek. De legalább egy valaki velem van.

Csodálatos hangultban telt a napom! Főleg mikor azt kellett néznem, ahogy Petra és Dani nyalják-falják egymást. Felemelő volt. Mindennek tetejébe új osztálytárs jön, hétfőn. Ezaz! Még valaki aki összesúg a hátam mögött, és röhög rajtam. Szuper!

Mikor végre szabadulhattam, kimenekültem abból a pokolból. Alig 2 méterre mögöttem jött Petra meg Dani. Tuti, hogy Petra ezzel akar ezentúl csesztetni. Végre elszedten a barátom! De volt ami egy kicsit kárpótolt a nap után. Ugyanis a suli előtt állt Barni kocsija. Sofőrja pedig az autó oldalának támaszkodva mosolygott felém. Amint odaértem hozzá megöleltem és megcsókoltam. Csak hogy a mögöttem haladó párocska is tökéletesen lásson mindent. Barni kicsit furcsán nézett rám, mikor végre elengedtem.

- Majd a kocsiban-nevettem, és beszálltam a helyemre. Barni vállat vont, majd megkerülte a kocsit, hogy ő is beüljön. Kinéztem az ablakon és ránéztem Danira. Összetalálkozott a tekintetünk. Én mosolyogtam. Ő csak elvörösödött és csalódottság majd megbánás tükröződött a tekintetén. És elkapta a fejét.

- Szóval mi is volt ez a letámadás?-nevetett, miközben elindult a suli elől.

- Nem támadtalak le!-védtem magam.

- Akkor azt otthon?-kérdezte perverzen mosolyogva.

- Hülye!-nevettem.

- Jó, na. És, hogy ment a szakítás-dolog?-kérdezte.

- Hááát... Reggel beérek a terembe, az fogad, hogy a Petra kezét fogja. Majd az arcomba nyomják, hogy már 2 kibaszott hete együtt vannak!-emeltem fel a hangom, ahogy ezt felidéztem.

- Tessék?-döbbent le Barni- Nem úgy volt, hogy ő nagyon-nagyon szeret téged, és még azt is rossz szemmel nézi, ha velem vagy?!-mondta hitetlenkedve.

- Látod-morogtam- És nem mellesleg, még mindig azt hiszik, hogy én már 2 hónapja vagyok veled együtt. Szóval persze, én csaltam meg őt! És egész nap azt nézni, hogy azzal a kurvával van!-gyűltek könnyek a szemembe. Egész nap ezt tartogattam. És most kitört belőlem.

Pár perc múlva megérkeztünk a ház elé. Kiszálltunk, és elindultunk a házba. Barni közben magához ölelt és próbált megnyugtatni.

- Ne sírj, szívem! Az a szemétláda nem érdemli meg ezt!-mondta, miközben felemelte az arcom, a sajátjához. Mélyen a szemembe nézett- Nem érdemel könnyeket-mondta és megpuszilta a homlokom.

Mikor beértünk a házba én azonnal a szobámba mentem. Na, pont ilyenkor kellene egy barátnő. Akivel tudok szomorú, nyálas szarokon sírni, és fagyit meg Nutellát zabálni. De persze ilyen nincs.

Épp a párnába temetett fejjel sírtam, mikor éreztem, hogy besüpped az ágyam. Egy kéz végig simított a hátamon.

- Ne sírj...-suttogta a fülembe. A vállamnál fogva felültetett, és fél kézzel magához ölelt. Hozzá bújtam.

- Azt hittem szeret... Azt hittem fontos vagyok neki-nyöszörögtem. És nem, nem azon sírtam, hogy már nem vagyunk együtt. Hanem, hogy így átvert. És hazudott nekem.

- Az voltál neki. És szeretett is. Csak... szerintem rájött, hogy téged úgy is megszerezlek én- kacsintott-És egy prostival vigasztalja magát-mosolygott rám, Barni. Ezen muszáj volt nevetnem.

- Lehet...-mosolyodtam.

- Okés, látom már stabil az állapota a kisasszonynak. Akkor én most elmegyek pár cuccért. 20 perc múlva itt vagyok-puszilt meg majd elment, ami egyáltalán nem zavart. Sőt, mosolyogva vettem elő a laptopom. Letöröltem facebookról és instáról az összes közös képünket Danival. Nem mellesleg a biomba szereplő M.D.🔐❤ monogrammot A.B.🔐💕- re cseréltem.
Itt pedig eszembe jutott, hogy 60k követőm van. És, hogy azonnal össze'shippelnének' Barnival, amit még nem szeretnék, hogy nyilvánosságra kerüljön.
Úgyhogy egyszerűen csak töröltem az egészet.

Az elkövetkezendő 15 percben, amíg Barnit vártam, Zsozeatyás videókkal... khm vallásos streamekkel próbáltam jobb kedvre deríteni magam. Ami nem meglepő modon, kicsit sikerült is.

- Vagyok!-nézett be Barni az ajtómon. Majd felelmelte a kezében tartott szatyrot.

- Mit hoztál?-álltam fel, és odamentem hozzá.

- Nutella, kóla csoki meg eper fagyi és pizza-nézett bele a szatyorba.

- Minek ennyi, szemét?-húztam fel a szemöldököm. Ezek nem valami egészségesek.

- Hogy ne legyél ennyire magad alatt. Mit nézzünk?-mondta miközben helyet foglalt az ágyamon és az ölébe vette a laptopom.

- Hmm... Legyen a Démoni doboz- mondtam egy kevés gondolkodás után.

- Legalább most az egyszer, szakításnál nem lehetne valami mááást? Csak ne horrort!-nézett rám könyörögve, Barni.

- Okéés, akkor... [random sírós és nyálas filmcím] legyen-huppantam le Barni mellé.

- Az még mindig jobb-mondta égbe emelt tekintettel, amin én csak nevettem. És egy puszit nyomtam az arcára.

Elindította a filmet. Letette az ölébe a laptopot, én pedig a vállára dőlve néztem.
A végén, mint úgy általában minden sírós és 'romcsi' film végén sírtam. Barni vállába temettem az arcom és úgy szipogtam.

- Na jobban vagy?-kérdezte, mire bekapta az utolsó szelet pizzát. Szinte mindent felzabáltunk, csak a fagyiból és a Nutellából maradt.

- Sokkal-szipogtam a vállába.

Mikor végre abbahagytam a sírást megírtam a házim. Barni addig streamelt egy rövidkét.
Ezután kajáltunk még egy kicsit, megfürödtünk [persze, külön-külön!!!] és fáradtan beestünk az ágyamba. Barni átkarolt, majd hamar el is aludtam.

Barni szemszöge

Már elég késő van, mindketten lefeküdtünk, sőt Nóri már a karjaim közt szuszog. De én még nem tudtam elaludni. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy hogyan tudta az a rohadék megcsalni. Nagyon de nagyon rosszul volt tőle. És nem értem a mai fiatalság nagy részét sem. Komolyan, hogy már 2 hónapja járunk? Amióta megismerkedtünk? Aha, persze. Ők nem ismerik Nórit, úgy mint én. Ő nem.egy könnyen kapható lány...

Sziasztok!
Na, itt is az új rész. Mi a véleményetek Daniról? :")
Ha tetszett akkor ⭐&💬.
Xoxo❤