Nóri szemszöge

Barna Abosi: 1 hétre? Már megint?

Válaszolta Barni. Engem szét vetett az ideg! Ricsi most a koliból kiköltözött, mert összejött valami lánnyal, szóval őt most minimum júniusig nem látom. Anyáék meg megint valami üzleti szarra mennek. 1 HÉTRE, MÁR MEGINT!

Nóra Kiss: IGEN! ÉS HOLNAP ESTE INDULNAK!

Barna Abosi: Nyugalom! Voltál már sokáig egyedül nem?

Nóra Kiss: Igen... 1 HÉTIG, ÉVENTE 1-SZER!

Barna Abosi: Hmm... Gázos...

Nóra Kiss: Nekem van egy ötletem... Mi lenne, ha arra az egy hétre... Átjönnél hozzám...
Nóra Kiss: Mármint, hogy itt aludnál este, és itt lennél napközben is... De csak ha nem gond...

Vettem be ezt a hülye ötletet. Először tök jól hangzott... A fejemben... Mikor újra olvastam a sorokat, elkezdtem félni a választól... Amit egy egyszerű "Nem"-nek tippeltem...

Barna Abosi: Te nem is vagy olyan hülye! Benne vagyok :D

Itt egy kicsit lefagytam. Úristen... 1 hétig. Egyedül, vele. Kettesben. Egy lakásban. Elmosolyodtam és örömömben halkan sóhajtottam egyet. Ekkor bevillant Dani. Mi lenne ha tudna erről...
Viszont viszonylag gyorsan válaszoltam:

Nóra Kiss: Nem zavarnálak? *-* Mármint, a költözésben, meg amúgy is...

Barna Abosi: Te soha ;)

Nóra Kiss: Úristen, köszi!*-* Életmentő vagy<3

Barna Abosi: Nincs mit... :)

Nóra Kiss: Holnap este jössz akkor?

Barna Abosi: Jó! Akkor holnap... mikor is mennek a szüleid?

Nóra Kiss: Este 8 :)

Barna Abosi: Akkor fél 9-kor nálad leszek.

Nóra Kiss: Szuper!;)

Írtam, majd letettem a telefonom. Mivel már éjjel 11 volt, úgy gondoltam ideje aludni. Elég késő van...

Másnap minden normálisan ment. Azaz egész nap Dani nyakán lógtam. A nap végére már egy kicsit kínos volt, bár Dani próbált nyugtatni, hogy nem vagyok teher, de azért jó lenne végre barátokat találni.

És jött az este...
Ahhoz képest, hogy napokig nem látom a szüleim eléggé fel voltam dobva. Barni miatt... Daninak nem szóltam semmit a dologról. Arról se tud, hogy anyáék elmennek. Szóval mikor végre elhajtottak az autóval írtam Barninak.

Nóra Kiss: Elhúztak...

Barna Abosi: Indulok;)

Még anyáéknak se szóltam arról, hogy Barnival töltöm ezt a hetet. Igaz, ez őket nem igazán érdekli...

Az ablakban állva, görcsbe rándult gyomorral figyeltem az utcát. Nem sokára megis állt egy sötét autó a ház előtt. A gazdája kiszállt belőle, és az ajtónk elé sétált. Azonnal kinyitottam neki.

- Sziaaa!-öleltem meg.

- Szia!-karolt át ő is.

Levette a cipőjét, és bejött velem a nappaliba. A sporttáskát, amiben a cuccai voltak, csak ledobtuk a sarokba. Leültünk a kanapéra, és ötleteltünk, mivel üssük el az időt.

- Te nekem nagyon fura vagy-mondta Barni, oldalba bökve engem.

- Mert?-vontam fel a szemöldököm.

- Egy hétre lekoptak az ősök. Tiéd a ház. Erre te: Unatkozol. Bulizhatnál, áthívhatnád Csengét, vagy a pasid. De neeem te neem!-nevetett.

- Egyedük nem szeretek bulizni. Csengéről meg kiderült, hogy ő is csak egy ribanc. Dani... Ő meg...-kerestem valami kifogást, de nem találtam- Tudod, veled szívesebben töltöm az időm...-mondtam, pontot téve a Dani dologra. Erre Barni mélyen belenézett a szemembe. Elvesztem benne. Mint úgy általában. De ez most más volt... Közelebb hajolt hozzám... És...

Barni szemszöge

Közelebb hajoltam hozzá, de csak egy kicsit és...
Elkaptam a fejem. Úristen, normális vagyok?! Lekapni egy 16 éves lányt. Jézusom... De Ábeléknek is igazuk van... El kell mondanom neki. És erre úgy éreztem a ma este tökéletes lesz...
Viszont fingom nem volt róla, hogyan...

- Szóval akkor mit is csinálunk?-néztem rá zavartan.

- Hmm... Mi lenne ha sétálnánk egyet?-csettintett. Az igazat megvallva, tényleg nem hangzik rosszul... Kézen fogva sétálgatni, a sötét városban...

- Okés!-álltam fel.

Felvettük a cipőinket, én egy pulcsit is, hiába este van. De a kisasszony váltig állította, hogy nem fog fázni. Szóval egy kis vita után elindultunk a sötét, gyéren megvilágított utcákon.

Nóri szemszöge

Kettesben, a sötét városban... Igaz, nagy esély van rá, hogy észre vesznek vele, de ne már hogy nincs semmi magánéletem! Most leszarom, hogy látnak-e vele, vagy sem!

Elindultunk valamerre, a sötétben.

- Amúgy jut eszembe, Csengére miért is mondtad, hogy ribanc?-értetlenkedett Barni.

- Tegnap odajött hozzám a szünetbe, és lehordott, hogy elvileg ő a legjobb barátnőm és még neki sem mondom el, hogy veled megcsalom Danit. Aztán összeveszett velem ezen, és átment Petráékhoz. Szóval lényegében ennyi-vontam vállat.

- Áh, értem. De miből gondolja mindenki, hogy járunk?-értetlenkedett Barni.

- Sokat lógunk együtt és nálad aludtam múltkor-vontam vállat.

- Ezek a mai fiatalok-mondta rekedtes, öreges hangon. Én pedig elnevettem magam.

- Látod? Ez az én generációm, 90%-a!-löktem meg egy kicsit Barni karját.

- Mondták már milyen szép vagy, a hold fényben?-kérdezte Barni, én pedig azonnal tiszta vörös lettem. Hál' Istennek, egy megvilágítás nélküli utcában jártunk.

- Öhm... Nem...-nyögtem ki. Szóhoz se jutottam. Szerinte szép vagyok?!

- Ejj, milyen barátod van neked!-nevetett Barni. Ő teljesen laza volt, mint úgy általában, én pedig zavartan sétáltam tovább.

- Nem szoktunk ilyenkor kint lenni már-vonta vállat.

- És akkor buliból mikor szoktok haza menni? Reggel?-nevetett még mindig.

- Nagyon ritkán bulizunk. És akkor általában, inni is szoktunk. Szóval örülünk, ha haza jutunk!-nevettem én is.

- Kis alkeszok!-bökte meg az oldalam.

- Mi?! Dehogyis!-legyintettem nevetve.

- Aha, persze... Azért kíváncsi vagyok, milyen lennél részegen-nézett furcsán, mosolyogva, amit még a tompa holdfényben is kitudtam venni.

- Mint most. Kicsit szétesettebb és még idiótább verzióban. Ja, és még csúnyábban-nevettem, ahogy visszaemlékeztem az utolsó bulira, amin voltam.

- Mit csúnyábban? Hidd el, te bárhogyan gyönyörű vagy!-lépett közelebb Barni. Kezével hátra simította egy hajszálam. A bőröm bizseregni kezdett azon a pár miliméteres területen, ahol hozzáért.

- Köszi...-mondtam lefagyva. Most szűnt meg körülöttem minden. Csak ketten voltunk. Barni alig fél méterre tőlem. Üres, sötét utcában- Csak nem szoktam meg, hogy ennyi bókot mondanak nekem-vallottam be. Igaz, Dani néha mondja. Talán, havonta egyszer...

- Megnémultál?-kérdezte nevetve, pár perc csend után.

- Nem csak... Megleptél-nevettem kínosan.

- És azzal is meglepnélek, ha azt mondanám, hogy szívesen megcsókolnálak?-suttogta, közelebb hajolva.

- Igen-vágta rá. Majd eljutott a tudatomig, mit is mondott- Várj, mi?!-kiáltottam fel, meglepettségemben.

- Jól hallottad-suttogta nevetve. Majd száját ajkaimra tapasztotta.

Először teljesen lefagytam. Barni közelebb jött, és megfogta a derekam. Én pedig kis várakozás után, átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam. Barni elmosolyodott. Csak álltunk a sötét és kihalt utcán, csendben, holdfényben. Ketten.
A pillanatot semmiért nem cserélném el. Minden olyan tökéletes volt. Barni egyszer csak kicsit hátrébb lökött, míg a hátam nem érte el egy közeli ház falát. Mivel alapból magasabb volt mint én, kicsit elveszve éreztem magam, beszorulva a fal és Barni közé.

Pár percig tartott a csók, majd elhúzódtunk egymástól.

- Szeretlek!-mondta Barni, miközben a szemembe nézett. A szívem kihagyott egy ütemet, és kirázott a hideg a tekintetétől. Azt mondta szeret... AZT MONDTA SZERET!

- Én is, szeretlek!-mosolyodtam el. Majd megcsókoltam. Ismét átkaroltam a nyakát, majd lejjebb húztam magamhoz. Barni pedig elnevette magát. Jó, igen én is, de na...
Mikor elhúzódtunk egymástól, csak csendben és mosolyogva bámultuk egymást. Még mindig a falnál álltunk, így Barni a kezével támasztani tudta magát. Én pedig felemeltem a fejem és úgy néztem fel az arcára.

Pár perc múlva, kibújtam az egyik karja alatt, megfogtam a kezét, és elkezdtem húzni magam után. Ő mosolyogva követett.

Barni szemszöge

Na, jó... Még mindig nem hiszem el. Megtettem. Elmondtam neki. És meg is csókoltam. Úristen mióta vártam erre! Az pedig csak hab a tortán, hogy ő is így érez. Ő is szeret.

- Gyere máár! Haza kéne érni!-nevetett Nóri, miközben húzott maga után, a már kivilágított utcán.

- Hova sietsz?-értem mellé, és rákulcsoltam ujjaim az övéire.

- Nem zavar, hogy kedd van? Holnap pedig sulim lesz!-mondta idegesen.

- Jajj, nyugi már!-nyugtattam- Még csak fél 10 van-mutattam neki az órám.

- Az úgy oké, de én 6-kor kelek!-mondta szomorúan.

- Miért is? Ne is álmodj arról, hogy elengedlek busszal! Beviszlek én-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Az egy dolog. Amit ezek után el is várok tőled!-bökött nevetve a mellkasomra- Viszont az iskola akárhogyan is nézed... Szar!

- Igen, és ezzel tisztában vagyok én is-bólintottam- De amúgy haza értünk-mutattam neki a házukra.

Nóri kinyitotta az ajtót, és azonnal fürödni ment.
Én a nappaliba mentem, és felmentem messengerre. Ezt muszáj volt elmesélnem Henrynek és Ábelnek. Mivel van egy csoportunk, hármunknak, így oda írtam.

Barna Abosi: Nem hiszitek el mi történt...

Azonnal válaszoltak.

Henry Kettner: Mondd!

Ábel Török: Mi az, Tess?

Barna Abosi: Elmondtam neki...

Henry Kettner: Azt?
Henry Kettner: Hogy mit érzel iránta?!

Barna Abosi: Igen...

Ábel Török: És mi volt?! Mondd máár!

Henry Kettner csoportos videóhívást kezdeményezett.

Először elmosolyodtam, majd beléptem én is a hívásba.

- MONDD MÁR MI VOLT!-kiabáltak rám egyszerre.

- Kussoljatok már, baszki! Itt vagyok nála!-állítottam le a két hülyét.

- Uuu, mi lesz itt este...-mondta Henry.

- Alvás! De akkor kíváncsiak vagytok a sztorira vagy nem?-kérdeztem.

- Jó, bocsi, mondd!-mondta Ábel.

- Szóóóval, minden úgy kezdődött, hogy tegnap megbeszéltük messengeren, hogy itt "lakok" majd nála 1 hétig. Ugyanis a szülei megint egyedül hagyták itthon. Ma este pedig elmentünk sétálni és... Megtörtént-magyaráztam, elkalandozva. Gondolatban visszarepültem az időben, egészen a sötét utcáig...

- Részleteket! Most!- ez Henry volt.

- Hát, beszélgettünk, mondtam neki, hogy szép aztán megcsókoltam elmondtam neki, hogy szeretem ő azt mondta, ő is és... Ennyi-mondtam, diszkréten.

- És meddig akarsz együtt lenni vele?-kérdezte Ábel, nagy viccesen.

- Amíg meg nem döntöm-nevettem és megforgattam a szemem-Dehogyis. Háát, szerintem... Őszintén eltudnám képzelni vele az életem!-álmodoztam, mint egy 13 éves kislány, Justin Bieberről.

- Úgy látszik Barnánk, nagyon szerelmes-mondta Henry.

- Mehetsz fürödni-jött be Nóri a nappaliba mosolyogva.

- Ja... khm, izé... Oké... Sziasztok!-tettem le a telefont, majd elmentem és lefürödtem.

Fürdés után, csak egy alsógatyában léptem ki a fürdőből. Valahogy a pólóval nem kedveltük este egymást.

- Na, végeztem-néztem be Nóri szobájába.

Láttam, hogy valami baja van. Leültem mellé az ágyra, és magamhoz öleltem.

- Mi a baj?-kérdeztem.

- Dani...-húzódott el tőlem. Na, jó ezt nem. Nem fog az a gyerek közénk állni az tuti!

- Mi van vele?-kérdeztem, kicsit félve a választól.

- Együtt vagyunk és... Nem tudom, hogy szakítsak vele-mondta, kerülve a szemkontaktust. Khm, ja mert a hasam jobban vonzotta a tekintetet, de ez most nem érdekelt. Csak az, hogy szakítani fognak. Végre.

- Légy vele őszinte. Menj oda hozzá, és mondd el neki, hogy már nem szereted, mást szeretsz és hidd el, ha tényleg szeret téged, megérti-emeltem fel a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Igazad van... De most mér feküdjünk le, holnap korán...

- Kelsz!-nevettem, és megcsókoltam.

- Igen-nevetett, ő is. Majd felkelt, és lekapcsolta a lámpát. A sötétben visszamászott mellém, az ágyban.

- Szeretlek-mondtam neki ma már másodszor. A hold bevilágított az ablakon, így pont jól láttam az arcát, a szemeit.

- Én is-mondta majd egy puszit nyomott a számra- Jó éjt!-fordult el.

- Jó éjt!- mosolyogtam, és átkaroltam a derekát. És még közelebb húztam magamhoz.

Egy ideig hallgattam a szuszogását, majd engem is elnyomott az álom.

Sziasztok!
Na, itt is az új rész. Ahol végre összehoztam azt a kettőt😂.
Jövő héten kövi❤
Ha tetszett akkor:⭐&💬.
Xoxo❤