Nóri szemszöge

Másnap Barni mellett ébredtem. Ő már nem aludt, csak ült mellettem, és engem nézett. Mosolyogva...

- Jó reggelt!-nevetett, mire felhúztam a szemöldököm. Ezen mi a vicces?

- Mindjárt dél. Kicsit elaludtál- nevetett tovább. Ránéztem a telefonomra. És tényleg, 12:05.

- Tényleg-nevettem, kicsit kínosan.

- Hagyjad, én is 10 perce keltem- vallotta be nevetve- Mész először fürdeni?

- Menj csak. Én még ébredezek-nevettem, majd a telefonommal a kezembe visszafeküdtem.

- Okés...- mondta és otthagyott.

Igazából nem telefonozni akartam, csak egyedül lenni. Egy kicsit egyedül, a gondolataimmal. Itt aludtam Barninál, Barni karjaiban. Belegondoltam hány lány lenne a helyemben. De nincs egyse. Aminek őszintén örülök. Örülök, hogy vele aludtam, hogy az Ő házában vagyok, vele.

Gondolkoztam mosolyogva, mikor megjelent valaki az ajtóban.

Poló nélkül.

Egy szál alsóban...

- Na, végeztem is, jöhetsz te- mondta, miközben a szobájába tartott, a ruháiért. De én nem tudtam levenni róla a szemeimet...- Mi az?-kérdezte mosolyogva, mikor látta, hogy nézem.

- Ja, semmit-kaptam el a fejem.

- Hmm... És ha nem hiszem el?-jött felém, Barni.

- Akkor az a te bajod-mondtam egyre vörösebben. Nagy léptekkel közeledett felém.

- Valld be, hogy tetszik!-állt oda elém egoista fejjel, miközben végimutatott magán.

- Nem...-hazudtam, de a fejem változatlanul piros volt.

- Naaa, ne hazudj nekem...-ült le mögém. És hátulról átölelt. Egyszerűem lefagytam. Ahogy a hátam a mellkasához, majd a hasához ér...

- Jó... Egy kicsit... De attól még ott van Dani!-emeltem fel a kezem figyelmeztetően. De a világért nem másztam volna ki a karjaiból. Csak ültem, és hagytam, hogy vállamra hajtsa a fejét és a fülembe szuszogjon.

- Látod? Nekem nem tudsz hazudni-nevetett a hátam mögül.

- Jó, igazad volt-nevettem. Megpróbáltam felállni, de Barni nem engedett- Naa, hadd menjek fürödni-fordultam felé, mire elengedett.

Felálltam, összeszedtem pár ruhát és elmentem a fürdőbe. Fél óra múlva normális kinézettel másztam ki a fürdőszobából.
Barni a födön ült, már ruhában és a telefonját nyomkodta. Leültem mellé, és kockultam vele együtt. Csendben üldögeltünk egymás mellett, amikor jött egy hívásom.

- Dani az, maradj csöndbe, légyszi-fordultam Barni felé. Miután bólintott felvettem a telefont.

- Szia, Nóri!-szólt Dani a telefonba. Eléggé meglepett, hogy a keresztnevemen szólít. És kicsit idegesen.

- Szia, kicsim! Baj van?-kérdeztem vissza.

- Hol vagy?-vágott a dolog közepébe.

- Hol lennék?-mondtam kicsit félve.

- Pölö Barninál?-mondta dühösen.

- Ezt honnan szedted? Szerinted felmentem Sopronba?

- Nem kell annyira messze menni... Amúgy a Viki és a Csenge mondták, hogy láttak titeket. Hallottak róla, hogy Barni ideköltözött. Utána át mentem hozzátok. Ricsi fedezni próbált, de nem vagyok hülye! Mi ez az egész?! Miért találkozgatsz vele?!-kiabált Dani.

- Először is nyugodj meg! Másodszor pedig ez nem telefon téma!-csitítottam- Fél óra múlva a parkban várlak. A padnál. Elmondok mindent őszintén-ígértem.

-Rendben. Ott találkozunk-mondta szárazan és kinyomott.

- Nekem most mennem kell!-álltam fel Barni mellől.

- Hallottam- sóhajtott- Most mész is?- állt fel.

- Mennem kell...-mondtam kedvetlenül.

- A cuccod hazadobjam? Vagy vissza jössz?-dőlt a falnak.

- Azt nagyon megköszönném, ha haza vinnéd-néztem rá és elhúztam a szám. Mert szívesen visszajönnék, de Danit is ismerem...

- Okés-húzta el a száját- Majd a szobádban megtalálod őket-mondta, és kikísért az ajtóig.

-Oké, kössz. Szia!-intettem miközben, elindultam, ki a lépcsőházból.

- Cső!-bólintott, majd eltűnt az ajtó mögött.

Én pedig kicsit kedvtelenül elindultam a parkba. Úgy saccoltam 20-25 perc alatt odaérek. És útközben azon gondolkoztam, miért nincs kedvem Danival találkozni. Pár hónapja örültem, ha a sulin kívül is láthatom. Most meg 0 életkedvvel állok hozzá. Valahogy szívesebben maradtam volba Barninál.

20 perccel később pedig már a padon ültem. Hogy miért is olyan fontos ez a pad? Itt esett meg az első csókom. Danival. Ezen a padon jöttünk úgymond össze. Azóta legtöbbször idejövünk beszélgetni.
Nem sokára megjelenik a jól ismert fekete haj korona.
Leül mellém, és várakozón néz rám.

- Szóval?-nézett mélyen a szemembe barna íriszeivel.

- Szóval...-itt egy kicsit elgondolkoztam. Kitaláljak valamit, vagy legyek őszinte... Inkább a könnyebb utat választottam- Tegnap este... Barninál aludtam...

- Hogyis mondtad?!-nézett megbotránkozva.

- Nyugi! Nem történt semmi! Csak sokáig videóztunk! A nézők egyre több közös videót akarnak. És már este 10 körül végezhettünk, ezért nem mentem már haza. Amúgyis egy külön szobában aludtam- ferdítettem egy nagyon nagyot.

- Aha, értem. De miért kell ilyen sok időt töltened vele? A videózáshoz, tudtommal, nem kell ennyit foglalkozni, úgy általában-kérdezett, jogosan, Dani.

- Igen... De ez nem csak munkakapcsolat. Hiszen az egyik legjobb barátom lett!-mosolyodtam el.

- És ha én azt szeretném, ha nem találkoznátok többet?

- Hogy mi???-néztem értetlenül.

- Jól hallottad! Ne találkozzatok többet!-mondta, miközben közelebb húzodott hozzám.

- De... Én erre nem vagyok képes! Képtelen lennék ilyet mondani neki!-ráztam a fejem.

- Naa, a kedvemért...-karolt át. Tudtam, mire megy ki a játék. Csak az volt sötét, hogy mi a szent szar problémájavan Barnival?

- Mi a bajod Barnival?-tettem fel a kérdést.

- Csak nem szeretném ha egy másik fiúval lennél a szabadidődben-vont vállat Dani.

- Hagyjál már! Majdnem 10 évvel idősebb nálam! Csak haver, semmi több!

- Jól van, értem-sóhajtott- De akkor se nagyon találkozgass vele... kérlek-mondta Dani.

- Jó, rendben-forgattam a szemem.

- Szuper... Figyelj, nem akarsz nálam aludni? Senki sincs otthon-nézett pervezen. Ezzel az ötlettel kiengesztelni próbált.

- Nem tudom... Talán?-vontam vállat.

- Szólok anyudnak-vette elő a telefonját. Annyira szeretem, amikor a talánra, ő igent ért! És, hogy tudja a muter számát...

- Csókolom! Nóri ma aludhat nálunk? [...] Jó,megmondom neki! [...] Nem, szerintem nem. Van pár cucca nálam! [...] Reggel suli előtt beugrunk érte [...] Rendben, köszönöm! Csókolom!-tette le a telefont.

- Miről beszéltetek?-húztam fel a szemöldököm.

- Arról, hogy ma velem alszol-karolta át a nyakam, és puszit nyomott a fejemre.

- És mit kell elmondanod nekem?-néztem fel rá.

- Hogy Barni hazavitte a cuccaid...-forgatta a szemét, ellenségesen.

- Akkor, mehetünk hozzátok?-álltam fel, hogy tereljem a témát.

- Persze-állt fel ő is, és megfogta a kezem.

Kézen fogva haladtunk, tovább. 10-15 perc múlva, már a megszokott fehér ház ajtaján mentünk be.

- Hány óra van?-léptem be otthonosan a nappaliba.

- Mégcsak 2... Mit csináljunk?-ült le a kanapéra, engem is magával rántva.

- Fogalmam sincs... De nekem most elkell mennem telefonálni-állt fel, amikor felugrott Barni chat-feje.

Barna Abosi: Tudunk beszélni?

- És én nem hallhatom?-mászott bele Dani a telefonomba, de én sikeresen kikapcsoltam a szeme előtt.

- Nem csak... Áh, mindegy... Mindjárt jövök-mondtam miközben kimentem a hátsó kertbe. Nem akartam megkockáztatni, hogy halljon bármit is.

Barni már az első csöngésre felvette.

- Cső!-köszönt bele a telefonba.

- Szia! Na, mi újság?-dőltem háttal a falnak, miközben elmosolyodtam. Imádok vele beszélni.

- Inkább te mesélj! Mi történt a parkban?-kíváncsiskodott Barni.

Elmeséltem neki mindent, őszintén. Egészen addig, hogy hogyan kötöttem ki Daninál.

- Szóval a te Daniká... Izé barátod nem akarja, hogy találkozz velem?-értetlenkedett Barni.

- Pontosan...

Barni szemszöge

De jól tudtam! Biztos voltam benne, hogy hamarosan már nem akarja, hogy találkozzak vele... És itt ugrik a majom a vízbe...
Ugyanis, ha Nóri ennek ellenére ugyanannyit foglalkozik velem, mint eddig, akkor az már jelenthet valamit... Nem?
Vagy csak én vagyok ilyen? Elvégre legjobb barátként tekint rám.

- Pontosan...-válaszolt Nóri az előzőleg feltett kérdésemre.

- De mi problémája van velem?-furcsáltam. Mégcsak soha nem is beszéltem azzal a gyerekkel. Mi baja lehet velem?

- Csak annyit modott, hogy nem szeretné, ha már fiúkkal lennék szabadidőmben-jött a válasz. Aha. Szóval látja a konkurenciát bennem. Hmm, nem olyan hülye az a gyerek...

- Hát mondjuk megértem a srácot. Ha nekem ilyen barátnőm lenne, én is óvnám a többi fiútól- kacsintottam ez mellé a szöveg mellé, bár tisztába voltam vele, nem látja.

- Öhm... Ez aranyos tőled-mondta meglepett hangon- Istenem... Bocsi, most le kell tennem. Majd holnap beszélünk-búcsúzott el haragosan.

- Oké, menj csak. Szia!-köszöntem el egy sóhaj kíséretében.

- Szia!-hallottam utoljára a hangját, majd kinyota a telefont.

Ledőltem az ágyamra, és bámultam azt a szép, fehér falat.

Megőrjít ez a lány...

Sziasztok!
Itt is vagyok az új résszel!
Jövő kedd-szerda-csütörtök körül jön a kövi :)
Ha tetszett akkor ⭐&💬.