Jane dühösen csörtetett végig a Roxfort folyosóin, hogy összeszedje és kiterelje az udvarra a barátait. Annyira nem vallott rá ez a viselkedés, hogy meglepve és szó nélkül követték. A birtok egy elhagyatott részén ültek le végül a fűbe.

- Mi van már, Jane? - türelmetlenkedett Diana.

A szemüveges lány nem válaszolt. A szemei szinte szikrákat szórtak a lencsék mögött, azután egy dühödt fújtatással eléjük dobta a Reggeli Próféta aznapi számát.

- Hetedik oldal. Balra. Középtájon - morogta.

Diana bizonytalanul felvette az újságot (miután senki más nem nyúlt érte), kihajtotta, fellapozta a keresett oldalt, végigpásztázta a tekintetével, majd hangosan olvasni kezdte:

- A nemzetközi máguskapcsolatok építése újabb meghatározó fejezetéhez érkezett. Az illetékes minisztériumi tisztviselők áldozatos munkájának köszönhetően hazánk szorosabbra fonja mágikus együttműködési kapcsolatait eddigi dél-amerikai partnereinkkel, továbbá új partnereink sorában üdvözölhetjük Togo és Elefántcsontpart varázslóinak közösségét. Nem értem, Jane. Ettől vagy úgy kiakadva? Afrika szép hely - nézett fel értetlenkedve a barátnőjére.

- A másik bal, Diana! - mordult rá Jane, nehezen bírva türtőztetni magát.

- Ó! Bocsi! - pirult el Di, majd tekintetével végigfutotta a másik hasáb híreit.

- Ez lesz az - dünnyögte végül, azután olvasni kezdett. - Sajnálatos események zavarták meg a mágustársadalom dolgos hétköznapjait. Egyes, magukat önkényesen "hazafiaknak" tituláló egyének élesen bírálták az ország és a kormányzat működését, sőt, nem átallottak a törvényes rend bomlasztása céljából szervezkedésbe kezdeni. Szerencsére a hatóságok éberségének köszönhetően terveiket sikerült időben meghiúsítani. A három brit és két külföldi származású varázslónak a törvény előtt kell felelnie jogellenes cselekedeteiért. A hatóságok rekordidő alatt derítették fel az államellenes tevékenységet, a bíróság pedig gyorsított eljárásban öt-öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte az elkövetőket. Köszönjük az illetékesek gyors és hatékony munkáját, és hogy hazánk polgárai továbbra is nyugodtan és biztonságban élhetnek, dolgozhatnak, és hajthatják álomra a fejüket.

Tanácstalanul bámultak a barátnőjükre mind a hárman.

- Nem értitek?! - nézett rájuk megrökönyödve Jane. Azután az értetlen tekintetüket látva megdörgölte a homlokát. - Bocs, talán tényleg nem is érthetitek, ti nem tanultatok mugli történelmet. Ott volt egy időben divatja ennek. Időről-időre előástak egy ellenséget, vagy valamiféle államellenes tettet, amit sikerült felderíteniük, és amiért embereket tartóztattak le és ítéltek el. Koncepciós pernek hívják az ilyet.

- De mi értelme van? - kérdezte Tallulah.

- Feszültségkeltés, megfélemlítés, az állandó veszélyérzet fenntartása, szigorúbb megfigyelés, új törvények elfogadása, a szabadságjogok korlátozása, vagyis...

- A hatalom - vágott közbe Pierre. - Ez erről szól. Az emberek feletti hatalomról.

- Pontosan! - bólintott Jane. - A muglik között több országban is volt erre példa évtizedekkel ezelőtt, illetve vannak olyan országok a világon, ahol még ma is.

- Erről meséltem neked, emlékszel? - fordult Pierre Tallulah-hoz. - Egyes országokban megint erősödik ez a hangulat, és vannak mugli kormányok, amik sokkal mélyebben meg akarják mondani a polgáraiknak, hogyan éljenek, kit vagy mit szeressenek, miről mit gondoljanak.

- Ha pedig ez sikerül, házimanóvá válik ott mindenki - jelentette ki drámaian Jane.

- De ennyiből erre következtetni... - emelte meg tétován az újságot Diana.

- Jaj, Di, évekig hallgattuk a te összeesküvésekről szőtt elméleteidet, és pont te nem látod most?!

- Hé, én nem...! Lehet tudni, hogy kikről ír a cikk?

- Nem. Azt gondosan nem közölték. De nem csodálkoznék, ha hamarosan megjelenne egy-két új miniszteri rendelet. Mindannyiunk biztonsága érdekében.

- Mit tegyünk? - pillantott körbe Pierre.

- Mit tehetünk? - vont vállat Jane. - Hatodikos roxforti diákok vagyunk, semmi több. Nem tehetünk semmit.

- Annyit mindenképpen, hogy vigyázunk magunkra - töprengett Tallulah. - Ha Jane-nek igaza van, akkor elképzelhető, hogy itt is lesz pár új szigorítás. Legyünk nagyon óvatosak. Nem akarunk bajba kerülni, és a szüleinknek sem akarunk bajt okozni. Egy dolgot nem tehetünk: azt, hogy nem teszünk semmit. A tétlenség a lehető legrosszabb tett. Azzal elismernénk, hogy beletörődtünk, és bármit megtehetnek velünk.

- Tehát?

- Tehát folytatnunk kell a közös gyakorlást, Di. Sokkal elővigyázatosabban. Beszélj Pullman professzorral, hogy a bájitaltan különóráitokat Pierre-rel támogatja-e még. Téged nagyon szeret, gyanítom, hogy miattad támogatná, de őt sem keverhetjük bajba, ha már egyszer ilyen kedves volt hozzánk. Ha azt mondaná, hogy nem, akkor köszönd meg neki az eddigieket a nevünkben is. Ha igent mondana, akkor beszéld meg vele, hogy milyen óvintézkedéseket látna szükségesnek.

- Jó, de még az sem biztos, hogy lesz bármiféle szigorítás a Roxfortban - vetette ellene Pierre.

- Igaz, édesem, de az időben megkezdett felkészülés életet menthet. Ezt mondja mindig anyám, és ha netalán baj lenne, én hiszek neki. Srácok, ne essünk pánikba! De ne is csináljunk úgy, mintha minden rendben volna. Hiszen pont azért kezdtünk bele ezekbe, mert érezzük, hogy valami nincs rendben. Tartsunk össze, figyeljünk oda, legyünk óvatosak. És a legfontosabb: ne tojjunk be.

- Igen, főnök! - tisztelgett Diana.

Lassan megnyugodtak a kedélyek, Jane is leült végre melléjük, ökörködtek kicsit, végül már mosolyogni is tudott. Tallulah nem nyugodott meg. Pierre lágyan cirógatta a karját, és ő úgy tett, mintha gondtalanul élvezné ezt, mint máskor. Ám a gondolatai távol jártak. Anya azt mondta neki a nyáron, hogy vigyázzon a barátaira, és ez komoly felelősség. Főleg akkor, ha a Minisztérium tényleg arra készülne, amit Jane sugallni próbált. Lehet, hogy csak paranoia, de jobb félni, mint megijedni. Hamarosan kiderül, és ezentúl figyelmesebben kell olvasniuk az iskolai hirdetőtáblát, meg az újságcikkeket. És még valami. Ezt egyedül kell megtennie. Beszélnie kell Anyával. Mert ha netán bármi is rosszra fordulna, akkor az ő szakértelmére lesz szükségük.

*

Marius egy mugli kávézóba beszélte meg a találkozót Taniával. Itt nehezebb őket megfigyelni vagy kihallgatni, már ha valaki is ezzel próbálkozna. Lehet, hogy csak szükségtelen elővigyázatosság az egész, de amióta azokat a gyanús alakokat látta a házuk körül ólálkodni, óvatosabb volt. Talán semmi kirívó sincs abban, ha az ember találkozik a húgával, bár az már elgondolkodtató lehetne, hogy varázsló létükre miért egy mugli vendéglátóhelyen teszik ezt. Igaz, az nem újdonság, hogy máskor is szokott ide járni a feleségével, ami akár magyarázatul is szolgálhatna, és valóban jó a kávéjuk. Azonban Tania auror, így egyes helyeken érdeklődésre tarthat számot, hogy merre jár és kivel találkozik, Marius pedig Mercy miatt részesülhet ilyen kitüntetett figyelemben. Feltéve, hogy a felesége munkahelyi elbocsátása után kíváncsi még valaki rájuk.

Igyekezett nyugodtnak látszani. Hosszú évek rutinja segítette elnyomni a türelmetlenségét. Egy külső szemlélő számára ő itt most csak egy jó kávéra, és egy kis pihenésre vágyó vendég. Gondtalanul, szórakozottan bámulta a barna bútorokat, a falakat díszítő fotókat, meg a többi vendéget, miközben lopva a bejáratot kémlelte. Az idefele vezető úton nem követték. Legalábbis nem vette észre, hogy követték volna, és az már talán a paranoia, hogy ott is potenciális veszélyeket kezd látni, ahol semmi sincs. Hogyan képes Mer így élni gyerekkora óta?

Mert Mercy ebben él már bő harminc esztendeje, és akármennyire is egy konszolidált háziasszonynak tűnik, valójában örökké éberen pásztázza a környezetét. Marius előtt nem volt titok, hogy a felesége ma sem lép be sehova (legyen az ismerős vagy ismeretlen hely, vagy akár az otthona) anélkül, hogy előtte fel ne derítené a terepet. Gyerekként annyira belenevelték ezeket a reflexeket, hogy képtelen másként viselkedni.

Marius fellélegzett, amikor megpillantotta a tépett frizurás fiatal nőt. El kellett ismernie, hogy az ikerhúgai nagyon csinos felnőtt nőkké cseperedtek. Taniának nagyon jól állt az egyszerű mugli öltözék is, ami ízlésesen és kellemesen kiemelte a sportos alakját.

- Szia, bátyó! - ült le vele szemben, mosolyogva Tania. - Rendeltél nekem is?

- Igen, a kedvencedet, hugi.

Hamarosan megkapták a kávéikat. Tania rámosolygott a felszolgálóra, aki ettől majdnem kilötyögtette a csészéje tartalmát. Marius magában egy fejcsóválással jutalmazta. A húga előszeretettel játszotta el ezt, élvezve, hogy ilyen hatással van a varázstalan személyzetre, férfiakra és nőkre egyaránt. Marius sose firtatta a nemi preferenciáit. Nem is számított, a húga pedig mindig nagyon diszkréten kezelte a magánéletét.

Tania átszellemült arccal beleszagolt a csészéjébe. A bátyjának fogalma sem volt, hogyan érezhet bármit is a kávézót teljesen átjáró, édes-kesernyés illatorgiában.

- Tökéletes! Akár egy jó kielégülés! - suttogta a lány behunyt szemmel, majd vigyorogva pillantott fel a szempillái alól a testvérére. - Zavarba jöttél, bátyus?

- Mer mellett aligha jöhetnék már zavarba bármitől - felelte pókerarccal Marius. Ez tökéletesen igaz volt.

- Mondtam már, hogy imádom a feleségedet? Jól elkapta a "varázspálcádat", tesó!

- Leszállhatnánk a témáról? Egyébként meg emlékeztetnélek, hogy két éven át folyamatosan azzal szekáltatok, hogy hívjam már el végre randizni.

- Igazunk is volt! - kortyolt a kávéjából a lány. - Képzeld csak el, ha nem így történik, most valami unalmas és nyafka aranyvérű spiné mellett kellene tengetned az életedet. Ehelyett a világ legizgalmasabb nője a párod, és a gyereked anyja. Nélküle biztosan nem lennél ilyen boldog, és nem tartana titeket megfigyelés alatt a Különítmény.

Tania arca minden átmenet nélkül komolyodott el. Az asztal rejtekében egy apró pálcamozdulatot tett, mire elhalkult és összemosódott körülöttük a kávézó alapzaja.

- Így! - bólintott elégedetten. - Ügyes ez a kis bűbáj. Ha bárki ki akarna hallgatni minket, nem a süket csendet hallja, hanem azt, mintha mindenféle semmiségekről beszélgetnénk.

- Hol tanultad?

- Auror vagyok - vont vállat Tania. - Tudok ezt-azt. Most már csak az arcmimikánkra és a gesztusainkra kell vigyáznunk, hogy ne keltsünk gyanút. Nem mondok újat azzal, hogy szemmel tartanak, Marius. Mindkettőnket. Észrevettem, de kénytelen vagyok úgy tenni, mintha nem tudnék róla. Engem a hivatásosak figyelnek. Bár csak egy közönséges auror vagyok, de kapcsolatban állok a feleségeddel. Ahogy te is. Oké, téged nem tartanak veszélyesnek, így rád nem állítottak komoly megfigyelőt. Bocs, hogy ezt mondom. Fogalmuk sincs, hogy miket tudsz valójában. Ez még jól jöhet.

- Mit akarnak tőlünk?

- Semmit. Csak azt, hogy legyünk hűségesek a Minisztériumhoz. Az aurorokban nem bíznak eléggé. Ezért kell nekik a Különítmény. Nem lebecsülendő ellenfél. Ezért volt butaság, hogy Mercy kikosarazta őket.

- Ő sohasem ártotta bele magát mások ügyeibe!

- Halkabban, bátyus! Tudom. De a semlegesség az ő szemükben nem létezik. Velük vagy, vagy ellenük - más variációt nem ismernek. Mercy potenciális kockázatot jelent nekik. Ezért is rúgatták ki. Meg azért, hogy ne tudjon minket erősíteni.

- Mit akarnak?

- Nem tudom - vont vállat Tania. - Nem vagyok politikus. De hülye sem. Hatalmat akarnak. Korlátlan hatalmat. Szerintem. Jó úton járnak, mert sokan elhiszik a sok maszlagot, amit Carmichael mond, meg a Próféta megír, a többieknek meg nincs már hol elmondaniuk a véleményüket, mivel uralják a sajtót. Ügyesen csinálják.

- Mit tehetünk? - simogatta meg az állát Marius.

- Semmit - nevetett fel Tania, mintha egy jó viccet hallott volna az imént, hogy megtévessze az esetleges leskelődőket. - Talán el kéne mennetek külföldre. A minap beszéltem Julius bátyánkkal is, mondtam neki, hogy eszükbe ne jusson most hazajönni.

- Jól vannak?

- Szerencsére igen. Japán messze van.

- Nem mehetünk el, Tania. Itt van mindenünk, mindenkink, Tallulah iskolája és a barátai is.

- És Pierre...

- Igen, ő is. Mindenki nem szedheti a sátorfáját.

- Tudom, bátyus. Csak féltelek titeket.

- Nem kell. Magadra vigyázz inkább.

- Óvatos vagyok - ivott egy újabb kortyot Tania. - De gyanús. Mint mindenki, aki nem kitörő lelkesedéssel nyilatkozik minden mágiaügyi miniszterek legjobbikáról. Nicholas Finch és vagyona ügyesen manipulál a háttérből. Megszerezték a Prófétát, Nathan Finch révén ellenőrzik a roxforti oktatást, Carmichael megnyerő és határozott miniszterként, Gideon Baxter vezetésével saját karhatalmuk is van már, most pedig az a hír járja, hogy hamarosan Jonas Paige lesz a Wizengamot főmágusa.

- Nem mondod?!

- Bizalmi ember, és Nicholas Finch apósa. Ezzel gyakorlatilag megszüntetik a hatalmi ágak szétválasztását, még ha névlegesen függetlenek is maradnak. Finch nem vállal semmilyen hivatalos pozíciót, csak a háttérből irányít. Ő ma a leggazdagabb máguscsalád feje. A Black famíliának vége, a Malfoyokat kitúrták a helyükből, a Paige és a Baxter klánok a szövetségesei, Magnus McNairt pont Mercy nyírta ki, a többiek meg együtt sem képviselnek elég erőt és befolyást.

- Övék az ország, a hatalom és a dicsőség... - motyogta Marius.

- Tessék?

- Semmi, csak egy mugli mondás.

- Szóval, csak figyelmeztetni akartalak, bátyus. Nem tudom, mire megy ki a játék, és hol lesz a vége. Hermione alatt megszoktuk a demokráciát, és hogy nincsenek hatalmi játszmák a felszínen. Most más időket élünk. Legyetek óvatosak.

- Jó, de te is, hugi!

- Mindig az vagyok. Tudod, lankadatlan éberség - mosolyodott el a lány. - Néha jó volna megint gondtalan gyereknek lenni.

-  Vannak szép emlékeim - bólogatott egyetértőn Marius.

- Meghiszem azt! Legfőképpen egy kis vörös! - vihogott a húga. - Jaj, apám, láttad volna az arcodat, hogy néztél rá, mikor nálunk lakott, és a szüleink voltak a gyámjai! Szikrázott körülöttetek a levegő.

- Tania!

- Most mi van? A szerelmet sose kell szégyellni. Mercy ugyanúgy beléd volt zúgva, és aranyosak voltatok együtt. Julius és Carmen még fogadást is kötöttek, hogy előbb jön-e a gyerek, mint az esküvő.

- Ez nem igaz!

- Carmen nyert. Előbb volt az esküvő - kuncogott Tania. - Jól van, nem piszkállak tovább. Jó volna még nosztalgiázni, de vissza kell mennem. Köszönöm a kávét. És legyetek résen, tesó.

*

- Mi a baj? - fékezett le mellettük csatakosan és sárosan Ryan.

Napok óta eső áztatta a földet, vizes és lucskos volt minden, az időjárás mégsem tudta elvenni a Griffendél csapatkapitányának kedvét, hogy edzéseket tartson a játékosaival. Ennek köszönhetően Ryan szinte állandóan elázott és sáros volt. Brutus Gates, a gondnok már a felmosóval üldözte, ha meglátta.

- Átejtették - morogta Diana, miközben a pityergő Jane hátát simogatta. - Malcolm Quinn tette neki a szépet, elhívta randira, ott meg rányomult, mindenáron meg akarta csókolni, meg szerette volna kissé behatóbban is feltérképezni őt. Mikor Jane nemet mondott, frigid banyának nevezte, és faképnél hagyta Roxmortsban. Egyedül kellett az esőben hazacaplatnia. Pedig a háztársa az a szemét!

- Ellátom a baját! - mordult fel Pierre.

- Csak utánam! - szólt közbe Tallulah.

- Nyugi, srácok! Bízzátok rám - mondta Ryan. - A hétvégén úgyis velük játszunk. Ha már a kviddicskupa elúszott az idén, legalább lesz másik kihívás.

- De a pályán... - kezdte Diana.

- Elismerem, nem túl sportszerű, de majd igyekszünk annak álcázni - vágott a szavába Ryan. - A tiszta játék híve vagyok, de nem bírom az ilyen alakokat.

- De ha...

- Bízd csak rám, Tündér! - kacsintott Dianára a fiú. - Megoldjuk. Beszélek a srácokkal. A gurkót mindig lehet jófelé irányítani.

- Már megint itt vagy?! - förmedt rá egy hang, és megpillantották a dühösen feléjük loholó gondnokot. - Hát ezért gürizek?! Összesározod a padlót! Majd adok én neked, kölyök, csak kapjalak el!

- Hoppá! Bocs, jobb lesz, ha most eltűnök - vigyorodott el Ryan, és felpattant a seprűjére. - Elintézzük a dolgot a csapattal. Később beszélünk, Tündér.

Kilőtt, és mire Brutus Gates odaért, már csak a hűlt helyét átkozhatta. Még percek múlva is zengett tőle a kastély, amerre csak járt.

- Tündér?! - emelte fel könnyes pillantását Jane kérdőn.

- Mit mondjak? Szörnyen teátrális - húzta el a száját Di, ügyetlenül palástolva a büszkeségét. - Az én hősöm!

- Mikor jöttetek össze? És miért nem mondtad? - méltatlankodott Pierre.

- Még nagyon friss - húzogatta a vállát a lány.

- Egy évvel alattunk jár, és kviddicsezik!

- De rohadtul jól csókol! - torkollta le Di. - Alig néhány hónap van köztünk, és nem olyan bunkó, mint egyesek. Tudod, bájgúnár, hiába jársz Tallulah-val, a modorod azért még pocsék. Tanulhatnál Ryantől, hogy milyen egy igazi úriember!

- Hogy a trójai faló tegye a kedvesévé azzal a szálkás...

- Hé, kiskakas! Csend! - tapasztotta be Pierre száját a tenyerével Tallulah. - Nem piszkáljuk a barátunk szerelmét! Most az egyszer pedig kivételt teszünk, és a hétvégén megnézzük a meccset. Látni akarom, ahogy a griffendélesek a földbe döngölik Quinnt. Megyünk együtt, Jane?

- Naná! Azt én is látni akarom - dünnyögte a szemüveges lány. - Viszek popcornt, vagy amit a konyhai manók adni tudnak. Ha Ryan állja a szavát, a frigid banya is jól fog szórakozni.

*

- Na, mit szólsz? Pazar volt, ahogy a griffendélesek megleckéztették Quinnt, ugye? - lelkendezett a pálya szélén Diana fülig érő szájjal.

- Jólesett - mosolyodott el Jane. - Már szinte kezdtem megsajnálni. Szinte.

- Mondtam, hogy megoldjuk - lépett oda a csapat győzelmi ünnepléséből Diana mellé Ryan, egy futó csók erejéig. - Már elnézést kértem a Hollóhát csapatkapitányától. Gyorsan felvázoltam neki a szitut, így nem haragszik érte. Ettől eltekintve szoros meccs volt, és tisztán nyertünk.

- Kösz, és gratulálok a győzelemhez! - biccentett neki Tallulah. - A lényeg úgyis az, hogy a kupa a Mardekáré.

- Azt hittem, nem szereted a kviddicsezést - vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Nem is. De attól még örülök, hogy a házam győzött.

- Nem fér a fejembe, hogyan lehetünk barátok - csóválta a fejét Ryan, azután lopott még egy gyors csókot Dianától, és visszasprintelt a csapattársaihoz.

- Jó fej... - jegyezte meg némi éllel a hangjában Pierre.

- Az! - vágta rá Di. - Na, gyere, Jane! Keressünk neked egy normális srácot!

- Nem biztos, hogy a Roxfortban kéne keresnem - rázta a fejét Jane. - Nyáron megyek egy könyvklubos táborba, hozzám hasonló könyvmolyok közé. Talán ott több szerencsém lesz.