1.rész
A bárban halk zene szól, amikor belépek az ajtaján. Barátságos hangulat fogad ahhoz képest, hogy egy maffia banda székhelye. Délelőtt tíz óra környékén jár az idő, mégis a gyengén égő lámpákkal és színes neon csövekkel világítják meg a helyiséget. Orromat megcsiklandozza az édes fahéj illat, ami alkohollal keveredett, és amibe tökéletesen bele rondít a srácok izzadt és büdös szaga.
A báron meglátszik, hogy igen csak korán van még, hiszen a megszokott telt ház helyett, aligha vannak két tucatnyian. És annak is a túl nyomó többsége a banda tagok, akik szabad idejüket itt töltik el kártyázás, biliárdozás és dárcozás kíséretében.
Köszönök nekik, ahogy minden reggel szoktam, mire mindenki abba hagyja a pillanatnyi tevékenységét, felpillanat, és kórusban köszönnek vissza. Majd tovább folytatják azt, amit félbe szakítottak, miután nem fűzök semmi mást a reggeli mondandómhoz. Mindig így szokott lenni, hiába kellek fel szinte minden nap nyolc órakor, mindig fáradt vagyok.
A pulthoz sétálok, ahol Rachel, egy húsz éves, néger nő törölgeti a sörös korsókat. Fekete raszta haja most is kesze-kusza kontyban áll, amit egy kendővel kötött össze. Karján és vállán finoman kirajzolódnak az izmok, amik láttán az ember fejében kétszer is megfordul az, hogy kekeckedni mer-e vele. Bár egy pultos nőnek kell némi fizikai erő, hogy rendet tartson és teremtsen, ha azt kívánja meg a helyzet. Ugyan akkor a veszélyes külsője mellé igen csak kedves, hangos és nyílt személyiség társul, amit minden reggel a saját bőrömön tapasztalok. Csak úgy, mint most.
- Megérkeztél, Queen?! Nem aludtál jól az éjjel? Karikásak a szemeid! Nem próbáltad ki azt a teát, amit ajánlottam? - zúdítja rám mondandóját és kérdéseit, miután helyet foglaltam az egyik pult melletti széken. Szája két szélén gödröcskét jelennek meg, amitől egyszerre lesz csinos és karakteres az arca.
- Holmi teától nem fogok jobban aludni - rázom meg a fejemet, mert minden alkalommal mikor szóba jön ez, Rachel mindig egy gyógynövényes cuccal nyaggat. Ez odáig húzódott el az évek során, hogy vett nekem egy teát, amiből egy csészével meg kéne innom lefekvés előtt. De ilyesmi nem fog segíteni egy olyan emberen, aki évek óta rossz alvó, és minden kis neszre felriad éjszakánként. - Van bárki is, aki érdeklődött az énekesi posztra? - dobom fel a témát elterelve magamról a szót, mielőtt tovább nyaggatna.
Közel másfél hete rúgattam ki - finoman szólva - az énekest, aki azon kívül, hogy különféle alkoholt lopott el tőlünk, és adta el jobb áron őket, információkat is adott ki rólunk más bandáknak, akik ki is használták az alkalmakat, hogy végezzenek velünk. Nem jártak sikerrel, és ők még egészen jól jártak, nem úgy, mint az énekesünk, akinek tönkre tettem a szépséges arcát, és az életecskéjét.
- Van egy - rakja félre a korsót, amit eddig törölgetett, és egy lapot vesz elő, amit végül elém rak. - Beszéltem vele, aranyos lány, nem tűnik rossz arcnak.
- Aha - hümmögöm, ahogy közelebb húzom a lapot, és gyorsan átfutattom rajta a tekintetemet. Tizenkilenc éves fél vér nő tekint vissza rám a lapról. Félhosszú fekete haj, kék szemek, pisze orr és barátságos mosoly. Egyetemista lány, akinek szüksége van egy munkára, hogy tudja fizetni a tandíjat és az albérletet.
- Roy-jal döntöttünk már, de azért megkérdezünk róla, hiszen a te válaszod a végleges... - mondja, mire csak bólintok egyet. Visszatolom felé a lapot, szóra nyitom a számat, viszont mielőtt bármit is mondhatnék, valaki közbe szól:
- Hé, Rachel! Még egy ilyet! - kiabál a bár túlsó végéből egy nagy darab fickó. Közel méter magas, minden csontján izom tapad, feje kopaszra van borotválva, ami köré egy kendőt csavart, ruhája híres márkájú, divatos. A srácok körében ül, kártyákat szorongat ujjai között, miközben arcán bárgyú mosoly terül szét. Soha sem láttam még itt, de még egyszer sem találkoztam vele a városban.
Felvont szemöldökkel pillantok felé, amitől teljesen megváltozik az egész helyiségben a légkör. A srácok mosolya lehervad, idegesen szorongatják poharukat vagy kártyájukat a kezükben, miközben tekintetük idegesen ugrál köztem, és az ismeretlen tag között.
- Hol marad a varázs szó?! Vagy ahonnét jöttél anyádék nem tanítottak meg arra, hogy mi az illem?! - rival rá Rachel dühösen. Teste teljesen megfeszül, ahogy ujjai kifehérednek a sörös korsó szárán, amit bármelyik pillanatban hozzá hajít, ha túlságosan is felidegesítik. Rachel híres arról, hogy egy tündéri teremtményből egy szempillantás alatt át tud változni egy házi sárkánnyá, ha paraszt módon viselkednek vele.
- Mégis mit mondtál?! - válaszol kérdéssel a hús izom. Gyilkos pillantásokat küld a pultos nő felé, viszont fogalma sincs, hogy ilyennel nem lehet megijeszteni őt. Arról pedig nem is beszélve, hogy nem ő a legfélelmetesebb ember a bárban.
- Papagájnak nézek ki?! Elfelejtettél valamit még mondani, te hülye gyerek! Vagy az agyad helyén is izom van?! - üvölt rá dühösen Rachel, és mérgében ráver egyet a korsóval a falapra.
- Haver, mondd már, hogy kérlek - szólal meg Mike, egy vörös hajú kis srác. Homlokán legördül egy izzadság csepp, amit nem sokára követ egy másik. Erőltetett mosollyal néz hol rám, hol a hús izomra, ahogy próbálja elsimítani a dolgokat. - Ne balhézz már az első nap, mert nem lesz jó vége! Meg Rachel-lel se legyél rosszban, mert ő főz nekünk, és a végén még megmérgezi miattad!
- Chö! - csattan fel idegesen. Látszik a hús izmon, hogy kellemetlen neki, hogy ki kell hátrálnia egy veszekedésből - ráadásul egy olyanból, amit egy nővel folytatott le -, az egója megsérült, és ettől olyan akár egy hisztis öt éves.
- Mit mondtál?! - kérdezi Rachel, aki még mindig nem hallotta a "varázs szót".
- Kérlek! - üvölti el magát idegesen a férfi, és vörös fejjel pillant a néger nő felé, akinek már egy önelégült mosoly terül szét az arcán. A hús izom fortyog mérgében, legszívesebben kitörne, és tovább folytatná a vitát, de tudja, sőt, mindenki tisztában van vele, hogy ezt már elvesztette.
Rachel kiviszi neki a sörös korsót, ami szintültig van aranyló nedűvel. Rámosolyog a srácokra, míg a hús izomra egy gyilkos pillantást vet, majd minden további nélkül visszasétál a pulthoz.
- Mégis ki ez az alak? - kérdezem, ahogy tovább méregetem a férfit, aki újra bele merült a sztorizgagásba. A légkör akkor válik ismét normálissá, amikor elnézek a férfiről, és tovább folytatom a csevegést Rachel-lel.
- Tim, vagy Tom, de csak Dömpernek hívja magát - sóhajt fel fáradtan. - Olyan idióta, mint amilyen idiótának hangzik a neve.
- És ki hozta ide? Mert én nem tudok arról, hogy új taggal bővült volna a szervezet.
- Senki. Egyszer csak betoppant, és kijelentette, hogy mostantól a banda tagja - magyarázza Tim-et vagy Tom-ot imitálva Rachel, és akármennyire is tűnik viccesnek, nem dobja fel a kedvemet. Rápillantok a hús izomra, aki úgy tesz, mintha övé lenne az egész hely, és mintha a srácok nekik dolgoznának. Szinte felforr a vérem ettől, viszket a tenyerem egy fegyver után, és már filózok azon hogyan lehetne pillanatok alatt a földbe tiporni ezt az alakot.
- Nem kedvelem - szólalok meg halkan, ahogy Rachel-re pillantok. A néger nő csak megvonja a vállát:
- Akkor nagy szarban van.
A bár ajtaja kinyílik, mire mindenki felemeli a fejét, hogy megnézze ki az új jövevény. Vagy jövevények. Három, vad idegeden srác lép be a bárba, kettő ázsiai és egy amerikai, akikből nehezen tudom kinézni, hogy puszi pajtások.
A legfeltűnőbb tag közülük a lila tarajos srác, aki extra vagány frizurájával megnyerte volna magának mindenkinek a figyelmet, ha a barátja nem vonja el szimpla megjelenésével. A velem egyidősnek tűnő srácnak arany szőke haja van, türkiz zöld szemei, karmazitikus és az átlagnál helyesebb arca, ami mellé társul magabiztossága.
Tekintetünk találkozik egy pillanatra, de ez bőven elég arra, hogy tudjam, nem egy egyszerű fiúval van dolgom. És úgy tűnik nincs tisztában azzal milyen bárba tévedt be, amikor olyan lazasággal vág át a helyiségen, és foglal az egyik bár széken, mintha a sarki boltba ugrott volna le pár dologért, holott egy igen veszélyes sráccal van dolgunk. A kérdés már csak az, hogy miért jött.
- Roy McCarter-t keresem, hol van? - kérdezi Rachel-t azonnal a tárgyra térve, amivel igen csak meglep minket. Rachel rám pillant, mintha tőlem várná az utasítást, mire alig észre vehetően intek a fejemmel.
- Épp házon kívül van, de holnap már itt lesz - világosítja fel a jövevényeket a néger nő. - Ki kereste?
- Ash Lynx - feleli, és valamennyien egyszerre nézünk a szőkeségre a bárban. Rachel felfirkantja a nevét egy cetlire a látszat és a biztonság kedvéért, majd egy angyali mosolyt villant a vendégekre.
- És nem vagytok szomjasak? - kérdezi jó csaposhoz híven. Ash, és Shorter - a lila hajú ázsiai srác, akiről fél perce tudtuk meg a becses nevét - egy boros kóla mellett döntöttek, mig Eiji, a harmadik srác sima alma levet kért. Persze a kérésén a srácok, az asztalnak felnevettek, de egy pillantásommal elhallgattam őket. - Tessék! - rakja le eléjük a poharaikat a kívánt itallal, majd tovább folytatja a korso tisztogatást, ahogy előtte.
Ekkor veszem jobban szemügyre a fiatal srácot, Eijit. Fekete, rövid göndögés haja, fekete szemek, hófehér bőr, külsőre idősebb lehet nálam, de a pár szóból ítélve, amit beszélt Rachel-lel és a srácokkal, idegenek vagy legalábbis újak azok a dolgok, amiket mi, Rachel-lel vagy amit a barátai nap, mint nap megtapasztalnak.
- Queen - szólongat Rachel, mire szemöldök ráncolva nézek rá. - Hol jártál? Vagy öt perce dumálok neked, te pedig teljesen máshol jársz! Mondtam, hogy ki kéne próbálnod a teát, amit ajánlottam! Csak jót tenne! - fecseg újra a néger nő, mire szórakozottan megforgatom a szememet.
- Bocsánat - kérek elnézést mosolyogva. - Miről volt szó?
- A csajszikáról, aki énekesnek jelentkezett ide - bök a lapra ujjával. - Hogy felvegyük, vagy sem. Mit gondolsz, mi legyen vele?
- Vegyük - bólintok beleegyezően. - Jobb, mintha laptopról nyomatnál folyamatosan valami zenét.
- Problémád van a zenémmel? - kérdezi Rachel tetett felháborodással, és apró gödröcskéi megint megjelennek szája két szélén, amikor próbálja elfojtani a mosolyát.
- Valahogy nem nyerte el a tetszésemet a különféle pop zene - játszom meg a sznob lánykát, mire Rachel jó ízűen felnevet, miközben lerak elém egy bögre jegeskávét. Egy vörös cseresznye ékeskedik a tejszínhab legtetején, amit még kívánatosabbá tesz a csoki szirup.
- Ha már a teámat nem iszod, ezt idd meg.
- Imádlak - nevetek fel halkan. Leveszem a cseresznyét a hab tetejéről, és bekapom. Szemem sarkából mozgást veszek észre, de mire rájönnék mi is történik, Tim vagy Tom már a vendégekkel ismerkedik.
- Ilyen szép fiúknak nem kéne egy ilyen veszélyes helyre betévedniük - szólal meg mély, rekedtes hangon. Két karjával közre zárja Ash-t és Eiji-t, arcán széles, bárgyú mosoly terül szét, tekintete ködös. Testem rögtön megfeszül, késztetést érzek arra, hogy betörjem neki az orrát, amiért a két srácot zaklatja. És ez nen csak azért van, mert megsajnáltam őket, hanem mert Roy-jal akarnak beszélni, akkor valami fontos dolog lehet. Kis semmiségekért nem keresik fel.
- Nem mindenki olyan kedves, mint én - folytatja tovább a flörtölést, ahogy tenyerét az ijedt ázsiai srác vállára rakja. Keze azonban hamar lejjebb vándorol, és a fiú fenekén köt ki.
- Állj le, amíg nem esik bajod! - parancsol rá Rachel idegesen, ahogy ráüt a korsóval a fa lapra.
- Kussolj, ribanc! - rivall vissza rá. - Gyertek, menjünk egy csendesebb helyre - csábítja magához a két vendéget, ahogy a válluknál fogva megragadja őket. Ash már mozdul, hogy eltörje az izom agynak a karját, viszont megelőzöm.
Kendőjétől fogva verem bele a fejét a bár pultba, ordítása elnyomja a reccsenésnek a hangját, amit orra adott ki. Meglendíti karját abban reménykedve, hogy ezzel ellökhet magától, viszont elég gyenge próbálkozás volt így nemes egyszerűséggel hagyom, hogy megüssön. De nem adja fel ilyen könnyen a próbálkozást, zsebébe nyúl, és egy kis bicskát ránt ki. Felém szúr, azonban könnyedén kiveszem a kezéből a vágó eszközt, és a következő pillanatban már a torkához szorítom. Orrából ömlik a vér összemocskolva vele a tiszta bár pultot, és ami pár másodpercen belül már csöpög le a padlóra, hogy ott tócsává nője ki magát.
- Te mocskos lotyó... Ezt még visszafizetem.... - fenyegetőzik, amivel minden türelmemet eljátszotta. Bicskát a szájába nyomom, és az éles pengével a szája szélét rögtön megsértem. Tovább fortyog, erőszakoskodik, de amint a szemembe néz abba hagyja, és mint aki rémet látott, ledermed.
- Srácok! - kiáltok az asztalnál ülő fiúknak, akik eddig idegesen figyelték a fejleményeket. - Mik is a szabályaink? Úgy látszik valaki nincs vele tisztában, tanítsuk meg neki! - mondom hangosan, hogy tisztán érthető legyen mindenki számára. A hús izom pedig minden szavamnál remegni kezd. - Mike! Mondjad csak! - kiáltok oda a vörös hajú srácnak, aki engedelmesen felel is kérdésemre:
- A vendégekek, akik Roy-jal tárgyalnak, vagy szeretnének, azokhoz egy ujjal sem nyúlunk, és ha bajban vagyunk szólunk neked!
- Világos volt? - kérdezem, ahogy a kést végig húzom szájában, a következő pillanatban pedig belevágom a pultba. A penge hegye pár centire a kezétől a fába áll meg. Elengedem a hús izomnak a nyakát, és mivel nem tartja senki sem, a földre esik. Rachel egy rongyot dob oda nekem, hogy megtöröljem kezemet, míg Tim vagy Tom orrát fogva próbál felállni a földről, sikertelenül. - Srácok, segítsetek neki - szólok oda a fiúknak, aztán a három vendéghez fordulok.
Eiji egyszerre van megijedve és elkápráztatva, Shorter zavarodott mosolyt villant, amikor ránézek, míg Ash arcáról meglepetség olvasható le, viszont ez csak egy pillanatig tart, míg észre nem veszi, hogy figyelem. A szőke fiú arca megkeményedik, szúros tekintettel mér végig, több, mint valószínű, hogy rájött, nem vagyok annyira átlagos lány, mint elsőnek hitte.
- Bocsi srácok a kellemetlenséget - villantok rájuk egy barátságos mosolyt elnézést képpen, mire mindannyian megszeppennek - még Ash is. Eiji értetlenkedve pillant barátaira, akik nem merik levenni rólam a szemüket. Persze, én se tenném, ha valaki előttem törte volna be valakinek az orrát. Főleg ha az a valaki kétszer akkora, mint én. - Még új fiú, és nincsen tisztába egy-két dologgal - magyarázom Mike-ék irányába nézek, akik két oldalról támogatják aa hús izmot.
- Egészen gyengéd voltál vele - szólal meg Rachel a bár mögül. A néger nő egy ronggyal törölgeti le a mocskot a fa lapról, halántékán legördül egy izzadtság csepp. - Azt hittem első nap össze kell varrnom azt a barmot - morgolódik. - És miért nekem kell feltakarítanom utánatok a mocskot?! - akad ki, és mérgében a véres ruhadarabot felém hajítja. - Mindig csináljátok itt a balhét, aztán elhúzzátok a beleteket, miután tönkre tetéttek a helyet! Legközelebb felnyalatom az egész helyet veletek, és utána megtanuljátok azt, hogy ne itt verekedjetek!
- Ne idegeskedj sokat különben ráncos leszel - szólalok meg viccelődve, de ezzel egyáltalán nem segítek a helyzeten. Nagyot sóhajtva sétálok oda a pulthoz, és kezdem el takarítani félre hesegetve Eiji-t és Ash-t. Rachel egy felmosóval jelenik meg, hogy a földön lévő vörös tócsát feltörölje. Egy perc múlva pedig minden tiszta, így a koszos rongyot a vödörbe dobom. - Szólok a srácoknak, hogy segítsenek a takarításban - ígérem Rachel-nek, aki még mindig duzzog. Puffogva, és morogva sétál vissza a pult mögé, ahol még egyszer lefertőtleníti a pultot.
- Ajánlom is - morogja, mire nagyot sóhajtva ülök vissza a székemre. Belekortyolok kávémba, aztán egy kanálnyi habot megeszek. - Tudod, most nagyon örülnék egy olyan nyugtató teának, mint ami neked is van... - sandít rám Rachel elfojtott mosollyal.
- Hagyjad már azt a rohadt teát! - forgatom meg a szememet mosolyogva. - Nem fog azon segíteni, ha düh rohamod van!
- Miattad van düh rohamom!
- Öhm... Elnézést... - szól közbe egy halk, félénk hang, mire mindketten a hang irányába fordulunk. Eiji, a japán srác szólalt meg, aki hamar meg is bánta, hiszen két veszekedő nőt zavart meg. Ezért is barátja ad hangot gondolatainak:
- A nagy darab fickó kiöntötte az italát, kaphatnánk egy újat? - kérdezi Ash.
- Áh, persze! Bocsi, bocsi! - mosolyog rá kedvesen Rachel, és mint akit kicseréltek, kis angyallá változik. - A szakácsunk mindjárt megérkezik, szeretnétek valamit enni? Vagy egyáltalán reggeliztek? Csinálhatok rántottát, ha szeretnétek.
- N-Nem kell, köszönjük... - utasítja vissza zavarodottan Eiji, de közbe szólok:
- A ház ajándéka, kárpótlásul az előbbi incidens miatt. - És mintha csak egy ilyes fajta mondatra vártak volna, a két ázsiai srácnak felragyog a szeme, és rögtön sorolni kezdik mit is szeretnének reggeli gyanánt. Egyedül Ash hallgat, csöndben figyel tüzkíz zöld szemeit nem veszi le rólam, már-már lyukat éget tarkómra. - Mit szeretnél? - kérdezem, ahogy rápillantok és felé fordulok.
- Hogy hívnak? - szólal meg. Hangja határozott, mégis érezhető rajta a kíváncsiság. Belekortyolok újra a kávémba, mielőtt felé fordulnék, és kezet nyújtanék neki:
- Grace.
▲▼▲▼▲
Sziasztok! Egy új sztorival drukkoltam elő, és előre szeretném leszögezni két dolgot. Egyik, hogy addig nem fogom folytatni a 2 vagy 3 - egyáltalán nem tudom hány sztorit írok per pillanat lol dont kill me 😂🙄 - könyvemet, ameddig ezt be nem fejezem. Másik, valószínűleg nem fogom követni az animet, nem akarom sem Shortert, sem Asht megölni, túlságosan is kedvesek számomra. 20-25 részesre tervezem a történetet, és reményeim szerint hetente jövök majd új részekkel. Vagyis nagyon remélem. És magamat ismerve hoztam egy rövid listát, hogy mégis kik a karakterek, de csupán azok, akik saját karakterek - már jártam úgy, hogy egy sztoriban elkezdtem kutatni egy olyan tag után, akit az író talált ki lol elvesztegettem tíz percet erre 😭🙄
Sokáig filóztam, hogy írjak-e hozzájuk leírást vagy sem, végül az utóbbinál döntöttem, mivel ha neki állnék XY-nek leírni, hogy ki is, akkor csomó mindent lelőnék a sztoriban. Így egyedül a szereplők neveit írom ki plusz a becenevüket, ami folyamatosan bővülni fog.
Saját karakterek:
✴ Grace McCarter ~ Queen
✴ Emily McCarter ~ Em
✴ Rachel
✴ Mike
✴ Oscar
✴ Candy
✴ Roy McCarter
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top