Két hónap múlva kiengedték, azzal a feltétellel, hogy, ha baj van egyből jönnek vissza. Naponta egyszer Jongdaenek a terapeutájával kellett beszélnie.

Gyógyult.

Nem sokra rá koncertre ment a többiekkel. Félt, de ott voltak mások mellette.

Most már ott voltak.

De mi lett volna, ha nem? Ha nem rohan senki segíteni neki? Ha nincs ott Kasper? Ha nincs ott Jaesun? Ha aznap éjjel Cheolyong később ér oda? Ha Minseok nem szenvedi ki magának, hogy meglátogathassa Jongdaet? Ha nem adják oda a pulóverét? Ha Dae nem hagyja, hogy segítsenek neki?

Meghalt volna.

A magány az őrületbe kergeti az embert.

Nem szabad senkit sem magára hagyni.

Elképesztő dolgokra képes az ember, ha dühös, ha szomorú, ha magányos.

De ez megelőzhető, ha van mellette valaki.

Jongdaet a gödörből húzták föl.

Pedig be is temethették volna.

[Hát...ennek is vége lett.. 😅😅Remélem, tetszett a történet. ❤️ Még hozok egy kis válaszolgatós részt és már itt se vagyok. 🤣🤣]