- De mikor és hol és minek és...?

- Visszamentem hozzá...

- Mert?!

- Rájött, hogy sokkal jobb, mint te.

- Megijedt a beteg énedtől...

- Szegény kicsi Jongdae, mindjárt sírni fog.

- Nem szeret.

- Nem szeretsz?

- Mondtam, hogy ne hallgass rájuk. – ingatta a fejét. – Ellopta az édesapámtól örökölt órámat. Tudod, hogy mennyit jelent nekem az.

Persze, hogy tudta. Apja a halála előtt adta oda Minseoknak.

Jongdae szó nélkül megölelte őt. Seok pedig szorosan viszonozta, hogy a fiatalabb felmelegedjen.

- Ne tűnj el többször. Azt hittem, ho-

Befogta a száját.

- Nem hitted. Ők mondták neked. De én szeretlek. Szeretlek, érted? Nagyon sajnálom, hogy ezt tettem veled. Ha előbb sz-...

- Mostantól ne legyen ha és azt hittem. – jelentette ki Jongdae. – Csak mi és a most.

Minseok mosolyogva bólintott, majd lassan a fiatalabb ajkaira hajolt.