Minseok ugyanolyan boldog volt, mint előtte.

Jongdae szíve azonban darabokban volt. Csendessé vált, ami fel is tűnt másoknak.

- Baj van? – huppant le mellé Sehun az egyik nap.

- Semmi bajom.

- Akkor miért lógatod az orrodat? – lökte meg egy kicsit a vállát.

- Nincsenek jó napjaim mostanában. Fáradtnak érzem magam. Csak ennyi.

- Gyere ide. – ölelte magához a kisebbet. – Megcsókoljalak? Akkor jobb lesz?

- Sehun...

- Csak egy nemet vagy egy igent kérek.

Akarom-e? Tette fel a kérdést magában. Nem tudta. Egyáltalán nem tudta.

A bandában ők ketten vonzódtak leginkább a férfiakhoz, ezzel mindenki tisztában volt. Ketten biztosan csak a nőkhöz vonzódtak: Junmyeon és Kyungsoo.

- Én...

- Sh. – tette ujját az idősebb szájára. – Igen vagy nem?

Jongdae végül bólintott. Tudni akarta, hogy érezni fog-e valamit iránta. Meg, hogy egyáltalán milyen egy ugyanolyan neművel.

A maknae hyungja tarkójára csúsztatta a kezét és úgy húzta magához egy csókra. Dae lehunyta szemeit és teljesen átadta magát a fiatalabbnak, hiszen Sehunnak már volt egy kapcsolata, amiről soha nem volt hajlandó beszélni. Ő már értett ehhez.

- Úristen! Mióta vagytok együtt? És én erről miért nem tudok?! – tapsolt boldogan Baekhyun, mire Jongdae ijedten elhajolt a másiktól. Nem csak Baek látta az előző jelenetet.

- Ez gyors volt. – nevetett Minseok.

A gúnyt azonban csak egy valaki hallotta, aki nemrég szerelmet vallott neki. Az illető lehajtotta fejét, hogy ne láthassák arcát.

- Nem vagyunk együtt, bár hyung nagyon jól csókol! – ölelte magához Sehun a kisebbet.

Nem látták, hogy könnyezett. Nem akartam. Nem akartam! Hajtogatta magában.

- De megtetted. – érkezett a jól ismert suttogás.