Koncerten elő kellett adnia a számát és nem egyszerűen félt. Remegett. A saját rajongói előtt még oké volt, de, hogy a fiúké előtt is?!

- El fogod rontani.

- Nem lesz baj. – puszilt Jae az arcára. – Itt vagyunk mind, melletted.

- De..

- Jongdae, ti jöttök. – mondta az egyik staffos és meglökte Dae vállát, hogy menjen.

Idegesen sétált ki az aréna közepén lévő színpadra. Ajkait rágta, mikor Jae megsimogatta a karját és rá mosolygott.

Kigyulladtak a fények és elkezdődött a zene. Jongdae nagyon feszült volt az egész alatt. Egészen addig, míg a koreóban Jae az arcához nem hajolt és rá nem puszilt a szájára.

A rajongók sikítoztak, senki sem undorodott.

Daenek a fülében dobogott a szíve.

Valaki pedig szomorúan figyelte ezt a jelenetet.