Eljött a koncert napja. Az egész bandáé. Azonban Jaesun is ott volt a táncosokkal az öltözőben és ő le se vette szemét Minseokról. Seok néha-néha oldalra pillantott Dae felé, kereste a megfelelő pillanatot.

Jae és Min egyszerre indultak el az énekeshez, viszont az utóbbi előbb ért mellé.

- Jongdae, beszélhetnénk?

A fiatalabb ránézett, majd egy kicsit a feje mellé.

- Megint megveri ezt a senkit. – kuncogott.

- Vajon miért? – érkezett távolabbról egy másodiknak a hangja.

- Mert megérdemli. – szólalt meg egy új, harmadik hang, közvetlen a fülében.

- Mit akarsz a páromtól? – jelent meg Jae és magához ölelte ledermedt Jongdaet.

- Csak beszélni vele, négyszemközt.

- Nyugodtan mondhatod nekem is, igaz Dae?

A fiatalabb bólintott egyet és megszorította a táncosa karját. Túl hangosak voltak.

- Sajnálom, hogy többször is megütöttelek, ígérem, többet nem fog előfordulni.

Nem tudták eldönteni, hogy igazat mondott-e vagy sem. Mindenesetre Jongdae bólintott egy aprót, Minseok pedig közelebb lépett hozzájuk.

- Ha a fülembe jut, hogy megint kezet emeltél rá, nem állok jót magamért. – fordult el Daevel, majd kiment a folyosóra.

- Jongdae, ne figyelj a hangokra. – zárta két tenyere közé az arcát. – Csak rám.

- De többen vannak! – suttogta.