Dedikálom ezt a részt barátosnémnek - aki szerintem nevet változtatott, és nem tudom megjelölni -, akinek nemrég volt a szülinapja, és egy ChanBaek hibrid!au-t kért. Remélem tetszik.

≣ EXO ↴
corgie kutya!baekhyun x gazdi!chanyeol

。‣ figyelmeztetés: Baekhyun egyre inkább egy simp és egy ellágyult vau vau keveréke, Chanyeol szerencsétlen, Yifan meg olyan, mint a kocsis. Amúgy jó ez a maga 4723 szavával.

A nőknek édes illata van, amivel Baekhyun mindig is szerette körülvenni magát. A gondozók, hölgy menhelytársai ezt mindig biztosították, komforttal látták el. De Park Chanyeolé erős és mély, határozott és kimért, éppen, mint ő. Tőle elfelejtette a másik nem illatát.

Baekhyun alig két hete lakik vele, de úgy érzi, többé-kevésbé kiismerte. Park Chanyeol agglegény, az a fajta, amelyik nem hivatalosan hozzáment a munkához. Ettől függetlenül örökbe fogadta őt, aki csak púp a hátán, és ennek nem érti az okát.

Annak sem, hogy miért tart a férfitől. Eddig nem bántotta semmivel, kapott szobát, egy bankkártyát, hogy vegyen magának ruhát - ami nem lehetséges, ha a gazdája nem kíséri el, hála a törvénynek -, és a bejárónő, Kim néni, azt készíti neki, amit csak szeretne. Kim néni illata egyébként alig érezhető a Chanyeol szagától telített kétemeletes lakásban. Talán ezért érzi biztonságosnak a távolságot: a szaga miatt. Vagy a kimértsége miatt, mellyel mindenhez viszonyul. Hozzá is legtöbbször.

Bakehyun az elmúlt két hétben nem volt kint. Nagyrészt az ágyban feküdt, nézte, ahogy Kim néni főz vagy segített takarítani. Egyszer arra gondolt, hogy megszökik, és visszamegy a menhelyre, ahol értetlenül fogadják majd. Elvégre ő egyezett bele, hogy eljön ezzel az emberrel. Chanyeol akkor udvariasan mosolygott, és arra számított, hogy izgalmas és érdekes élete lehet vele.

Egy mosoly viszont nem mindig jelenti azt, hogy egy irodai munkás hajlandó elszakadni az asztalától. Legalább négyszer fordult már elő, mióta Baekhyun megérkezett, hogy Kim néni vitte be Chanyeol ebédjét, mert a férfi nem ment ki érte. Alig jár ki a mosdóba, keveset alszik és sötéten, keserűen issza a kávét napi kétszer vagy háromszor. Baekhyun nem érti Chanyeolt, sem a célját, sem a munkamorálját, sem azt, hogy ő mit keres itt.

És kérdezni sem tud tőle. A csukott ajtó mögött gubbaszt napestig, de ha kijön, elméjét akkor is a munka köti le. Kim néni megjegyzéseire is csak hümmög. A hibridje véleménye szerint vagy profi az összpontosításban, vagy teljesen összeszedetlen.

— Hogy milyen ember Park Chanyeol? Visszahúzódó és komor. Régen ám nem volt ilyen. Olyan, mintha a mamája lennék, és mióta megváltozott, aggódom érte. Jegyben járt egy szép lánnyal, de aztán valamiért szétváltak, és azóta Chanyeol teljesen más. Csak a munkahelyéig megy, ha valamit nem tud mailben elküldeni. Már a boltba se jár, én csinálok mindent. — Kim néni elhallgat, mert Baekhyun a szája elé emeli az egyik ujját. Fülei rögtön érzékelték a barlangját elhagyó férfi kullogó, cammogó lépteit.

Chanyeol nem szól semmit, tölt magának egy bögre kávét, megdörzsöli a szemét, majd mintegy bocsánatkérésül, villant egy apró, szelíd mosolyt. Baekhyun egy kicsit megsajnálja az idegent, aki hazahozta, és nem igyekszik megismerni őt.

Lehet, hogy Chanyeol elveszettebb, mint ő, és idő kell neki. Helyes lenne várni még egy kicsit, hiszen ha kellemetlennek ítéli a körülményeket, bármikor visszamehet a menhelyre.

<<<🦴>>>

Baekhyun értetlenül, nyújtózva vánszorog a konyhába. Arra kelt, hogy lábasok és serpenyők konganak a reggel nyugodt ürességében. Kim néni szürke haja százfelé áll, és a köténye sincs rajta, ahogy kidobálja a szekrények tartalmát. Eldönthetetlen, hogy keres valamit vagy ez a módszere, hogy frusztrációját beleölje valamibe. Baekhyun először csendben áll, és nézi a folyamatot, de amikor egy fémedény majdnem elcsapja, felfedi jelenlétét.

— Segíthetek valamiben? — Kim néni nem áll meg, tovább hajigál, még cipőben van és valószínűleg pizsamában. Meglepő, hogy így sietett otthonról.

— Ez a pejnahajder... — Az asszony felegyenesedik, csípőre vágja kezeit, sóhajt, aztán hadonászni kezd.

— Persze, hogy bejelentés nélkül érkezik. A felesége olyan, mint egy törékeny porcelánba zárt kritikus. Hogyan főzzek fél nap alatt ötcsillagos vacsorát? — Kim néni az égre emeli pillantását, nem is Baekhyunhoz inkább a felsőbb hatalomhoz intézve monológját, ezzel pedig folytatja a holmik kidobálását a helyükről.

Baekhyun annyit ért, hogy vendégségről van szó. Neki egyáltalán nincs elegáns holmija. Igazából semmi olyan ruhadarabja nincs, amivel idegen előtt mutatkozna. Itt lenne az ideje, hogy bevásároljon. Mielőtt alaposabban eltervezhetné, ujjak fogják át a csuklóját, és megijed. Chanyeol áll mellette, és gyengéden húzza magával ki a konyhából.

— Ilyenkor jobb egyedül hagyni, amíg kitalál valami menüt — magyarázza így a férfi a helyzetet, és lemennek a lépcsőn, hogy a nappaliban kössenek ki.

— Van egy szabad perced? — Baekhyun ki akarja használni a lehetőséget, hogy Chanyeol többé-kevésbé éber, és nem csak a munka jár az eszében. Még akkor is megragadja az esélyt, ha a másik selyempizsamában, kócosan és csipásan áll előtte.

— Hallgatlak.

— Gyere el velem vásárolni.

— De- A francba! — A férfi bizonyára emlékeztetni akarta, hogy bármikor elmehet a kártyával, ha szüksége van rá, és vásárolhat, azonban leesett neki, hogy a hibridek a gazdáik nélkül nem mehetnek sehova nyilvános helyen, és homlokon csapja magát.

— Nélkülem sehova, igaz? Egy kész hülye vagyok. — Baekhyun nem ellenkezik vagy ért egyet vele, csak nézi, ahogy megdörzsöli az arcát. Sokkal emberibbnek és veszélytelenebbnek tűnik, mint amennyire a szaga mutatja.

— Várj egy kicsit, felöltözök.

Baekhyun biccent, és ő is felhúzza azokat a ruhadarabokat, amiket a legmegfelelőbbnek ítél ahhoz, hogy elhagyja a házat. Izgatott - annyira, hogy egy kicsit még a farkát is csóválja -, hogy kimehet, egy olyan helyre, ahol a gondozókkal biztos, hogy nem járt még, ellenben nem biztos, hogy Chanyeollal és a kínos csenddel ez tényleg olyan élvezhető lesz-e, mint ahogy elképzelte.

Ráadásul rendes nyakörve sincs még. A menhelytől kapott jellegtelen, szürke műanyagot kénytelen viselni, amitől viszket a bőre. Reméli, hogy esetleg ezt a problémát is elintézhetik. Attól még, hogy nem tekinti otthonának a lakást, azon kívül kénytelen nyakörvet viselni, ami kifejezi, hogy tartozik valahova, és azt is megmutatja, hogy hova. Ez a sintérekkel szemben előnyös, meg akkor is, ha megszökik. Még mázli, hogy a póráz nem kötelező.

Chanyeol megérkezik az előszobába. Ballonkabátot húz, és rajta maradt az olvasószemüvege, melyek összességétől úgy néz ki, mint egy szerencsétlen maffiózó. Baekhyun megigazítja a nyakörvet. A háttérben egy serpenyő egy szekrényajtónak ütődik. Nem szólnak semmit, csak kilépnek az ajtón, és a lifthez sétálnak. A folyosónak cipő és fertőtlenítő szaga van.

— Kocsival menjünk? — Chanyeol kérdőn néz társára, aki beszáll mellé a felvonóba. Ujja két gomb közt időzik.

Baekhyun elutasítja az ajánlatot, hogy kocsival menjenek. Taszítja a gondolat, hogy a bőrhuzatból is Chanyeol erős illata áradjon. Igyekszik megszokni, de az sokkal zártabb terep, mint a szobák, ahol könnyebb szellőztetni. Meg amúgy is, sétálni szeretne, nem elsuhanni a táj mellett, és ezért a vágyáért a Chanyeollal való kellemetlen kínosságra is hajlandó.

A férfi így a nullát nyomja a mélygarázs helyett, az ajtók becsukódnak, ők pedig elindulnak lefelé. Baekhyun észreveszi, hogy Chanyeol nem fésülködött. Rájön, hogy ő sem, viszont amikor elhagyják a liftet és a magas társasházat, és a szél belekap a hajába, nem is bánja.

Felborzolódik a frufruja, és az összes szőke tincse, a fülei kiegyenesednek, és késztetést érez arra, hogy szaladjon egyet, miközben kilógatja a nyelvét. Igen, szél, futás és nyelvlógatás, ezek jelenleg a szabadságot jelentik: szóval ki akar csigaként sétálni? Nem ő.

Nekilódul, és felszabadító érzés, ahogy a lábai egymás után emelkednek a magasba, az utcák és házak elsuhannak mellette, a farka pedig ide-oda himbálózik a huzattól, amit a sebességével gerjeszt. Minden, ami kutya benne, az remekül érzi magát, egyúttal viszont ennek a részének, aki unta a fekvést és a tétlenséget, az az ötlete támad, hogy bevárja a gazdit.

Baekhyun megáll, és hátrafordul. Chanyeol olyan négyszáz méterre van tőle, és a térdeire támaszkodik.

— Ezt megérdemeltem. — Chanyeol nehezen veszi a levegőt.

— Így igaz, te akartál hibridet. — Baekhyun az iménti eufória hatására elmosolyodik, és érzi, hogy az arca kipirosodott. Kicsit megpaskolja, és most már Chanyeol tempójában megy vele, vagyis egy kicsit gyorsabban, mert a magas férfi egy lépése neki kettő.

Chanyeol enyhén görbe háttal jár. Lehet ez azért, mert egész nap a székében ül, lehet a Baekhyun utáni futás miatt, meg azért is, mert egy ideje elhanyagolta a sportot.

— De tényleg. Te akartál hibridet, engem választottál, és teher vagyok. — Baehyun bizonytalanul felnéz a mellette lépkedőre.

— Sajnálom. — Mintha azért kérne bocsánatot, hogy elhozta a másikat. Baekhyunnak ez rosszul esik. Lehet, hogy inkább mégis visszamegy. Minél hamarabb. Például ma este a vendégség után.

Ez a 'sajnálom' megpecsétel mindent. A vásárlást, Kim néni hívását, hogy hozzanak minőségi bort, a borvásárlást, és a találkozást is a visszaúton. A találkozást, amire vajmi kevés esély van, mégis megtörténik.

— Seulhwi... — Chanyeol meglepetten megtorpan, az egyik szatyor a combjának ütődik, de nem vesz róla figyelmet. Velük szemben jön Chanyeol exe, akiről Kim néni mesélt, és az utóbbi tekintetéből Baekhyun könnyűszerrel megállapítja, hogy nem ő szakított a lánnyal.

— Chanyeol, szia. — A lány kínosan érzi magát, nem mosolyog. Baekhyun azt hiszi, hogy nem tud mit kezdeni a volt párjával, és ezért van ez, de a lány rá mered, és látszólag meg van rettenve.

— Ő Baekhyun, a hibridem. Nem kell félned tőle. — Chanyeol így nyugtatja a másikat.

— Az attól függ, hogy mi a szándékod. — Baekhyun megingatja a fejét, mert eszébe jut a 'sajnálom'. Ne kezeljék úgy, mintha egy sajnálommal visszakerülne a menhelyre. Chanyeolnak igenis vállalnia kell a felelősséget, hogy elhozta.

— Miért lenne szándéka? — Chanyeol le sem veszi szemét Seulhwi szép arcáról, a vállaira omló hajáról.

— Érzem az illatán, és látszik is rajta — jelenti Baekhyun, bár nem túl szívesen. Nem sok kedve van beszélgetni a gazdájával, aki elfelejtette, hogy nélküle nem jöhet ki, és aki nem vett neki sem nyakörvet, sem bilétát. Ez utóbbit nem is bánja, kevésbé tartozik így hozzá.

— Én csak- csak örülök, hogy találkoztunk, tényleg, és a számom nem változott, ha van kedved, beszélgethetnénk.

— Jó. — Baekhyun látja rajta, hogy ha a lány kapcsolatot ajánl, Chanyeol rögtön beleegyezik és a lábai elé veti magát. Ez a Seulhwi tette tönkre, és mégis újra akarja kezdeni.

Baekhyun legszívesebben felrúgná, hogy észhez térjen, illetve, hogy viszonozhassa a 'sajnálom' fájdalmát. Ám ehelyett csak fenyegetően néz a lányra, aki gyorsan elsiet mellettük, egy sziasztok-ot motyogva.

Nem érdekli, hogy miért fél tőle, igazából ezáltal egy kicsit bátrabbnak érzi magát, és határozottabban kiállhat Chanyeolért. De miért is foglalkoztatja, hogy mi volt Chanyeollal a múltban, ha mindenki jobban járna, ha ő maga nem lenne a képben? Oldja csak meg maga, hozza meg ugyanazokat a rossz döntéseket.

Észre sem veszi, de a gyaloglási tempója sokkal sebesebb, és a lift helyett a lépcsőt választja, lehagyva Chanyeolt.

Amikor bemegy, Kim néni egy létrán áll és a nappali egyik sarkából törli ki a port. A hibrid nem látta még ennyire alaposnak. Azt mondja, hogy elmegy zuhanyozni. A nő hümmög, és tovább tisztogat.

A zuhany alatt Baekhyun rájön, hogy okos dolog volna elterelni a figyelmét Park Chanyeolról és a sajnálomjáról, így megkeresi Kim nénit, és felajánlja szolgálatait. Ez a kedves asszony biztos jó hatással lesz rá, és kölcsönösen segíthetnek egymásnak.

— Kim néni, én bármiben nagyon szívesen segítek.

— Ó, Baekhyun, mi lenne velem nélküled? — Kim néni szélesen, hálásan mosolyog, szemei egy vonallá szűkülnek, ráncai vidáman kisimulnak, enyhén lisztes ujjait pedig a hibrid hajába vezeti, megsimogatja, aztán megvakarja a füle tövét. Baekhyunt nem zavarja, mert régen kapott már ilyen figyelmet és törődést.

Chanyeol megjelenik, egy pillanatig nézi őket, szomorkásan elmosolyodik, aztán, mintha meggondolta volna magát, visszafordul, elvonul ismét. Baekyhun most sem érti. Talán sosem fogja megérteni Park Chanyeolt.

<<<🦴>>>

Kim néni megigazítja a ruháját, aztán vesz egy zsebkendőt, és letörli a homlokát. Enyhe smink fedi a bőrét, amit Baekhyun tett rá, mivel bejelentette, hogy ért hozzá. Ahogy most nézi az asszonyt, akinek a lábai remegnek, és a tökéletességre törekszik, alig meri elképzelni, hogy milyen lehet Jia, Chanyeol munkatársának felesége.

— A nyakkendőd. — Baekhyun nem bírja feldolgozni, hogy Chanyeol ennyi idő után nemhogy kijött a dolgozószobából a vendégek érkezése előtt, de még a nyakkendőjét is rendesen megköti.

Ez a vásárlás miatt van? Dehogy, Baekhyun nem hitegeti magát. A kapcsolatuk nem javult, mindez annak a hatása, hogy Chanyeol találkozott ismét Seulhwivel. Baekhyunnak kevés kell, hogy vicsorogjon, azonban megszólal a csengő, és arra kapja a fejét.

Kim néni a kezeit tördelve siet a nyílászáróhoz, és beengedi őket. Wu Yifan magas és elegáns, illata mégis valamilyen bohókásságról árulkodik. Wu Jia karcsú és kimért, a kezét fogó kisfiú izgatottan mosolyog, amint meglátja Baekhyunt.

A vacsora csendben telik. Kim néni igyekszik a legjobbat nyújtani, Yifan meg megnyugtatni, hogy minden remek. Jia nem szól semmit, és Baekhyun nem bírja elképzelni, hogy ők ketten házasok. A laza férfi és a feszült asszony. Hasonlóan ehhez az sem fér a fejébe, hogy a gazdája Chanyeol. Vagy az, hogy ez a bizonyos Chanyeol miért vágyik vissza ahhoz, aki megbántotta. Ha az emberek ennyire különösek, Baekhyun örül, hogy csak félig az.

A kellemetlenül szűkszavú vacsorának hamarosan vége, a poharakba kerül a maradék bor, a kisfiú, aki a Ming névre hallgat, unatkozni kezd az asztalnál, így lecsúszik a székéről az étkezőalkalmatosság alá, majd a másik oldalon kimászik, és kézen ragadja Baekhyunt, aki meglepetten néz le rá.

— Veled akarok játszani. — Ming teljes mértékben kínai származású, ez az anyanyelve, de mivel Koreában él a szüleivel, remekül beszéli a koreait, még úgy is, hogy enyhén pösze.

Baekhyun nem ellenkezik, senki sem akarja megállítani a kicsit, aki magával húzza a hibridet a lépcsőhöz, hogy lemenjenek a nappaliba. A gyerek elengedi a másik kezét, a táskájához lép, amit a kanapén hagyott, és kotorni kezd benne, majd előhúz egy fésűt.

— Megcsinálhatom a hajad? — Kicsit bizonytalanul mutatja Baekhyun felé az eszközt, mintha nem lenne illendő, hogy ezt szeretné tenni.

Baekhyun bólint. Igazából nem tudja, hogy hogyan álljon a helyzethez. A menhelyen nagyon sokat játszott a hibridgyerekekkel, segített a fürdetésekben is, és az illatuk mindig a ruháin maradt. Abban reménykedik, hogy az embergyerekek is hasonlóak.

— Ha nagy leszek, stylist leszek, mint anya volt. — Ming fellelkesül, leülteti társát a szófára, aztán elkezdi beállítani a tökéletes szögbe a frufruját. Baekhyun mosolyog azon, hogy eközben kidugja a nyelvét.

Mióta a 'sajnálom' elhagyta Chanyeol ajkait, ez az első alkalom, hogy elfelejti és megnyugszik. Jó hatással van rá a pici – bár így jobban hiányzik neki a menhely, de nem lehet szomorú, nem akarja elkeseríteni új barátját.

— Te itt laksz Chanyeol bácsival? — Baekhyun bólint. — Kim nénin kívül még nem találkoztam mással, kivéve Seulhwi nénivel, de anyáék azt mondták, hogy ne beszéljek róla Chanyeol bácsi előtt. Nem is fogok. Ő nagyon jó sütiket csinált, de sosem engedte, hogy megcsináljam a haját. Te tudsz sütit csinálni?

— Talán. Még nem próbáltam. Te tudsz? — Ming megrázza a buksiját.

— Nem. Csinálhatnánk együtt! — A srác lelkesebb lesz. Baekhyun ismét nem szeretné elkeseríteni azzal, hogy a vacsora után már vissza akar menni, így helyeslően hümmög.

Nemsokára Ming befejezi a haja csinosítását, kicsit még a fülein a szőrt is elfésüli. Csináljunk egy képet, mondja, és mielőtt Baekhyun ténylegesen reagálhatna, a batyujából előhúzott polaroid fényképezővel lő egyet, ahogy az idősebb mellé áll vigyorogva. Nem kell sok, és a kép elkészül. Ming leráza, majd Baekhyunnak nyújtja.

— Tessék, tartsd meg. Ez azt jelenti, hogy barátok vagyunk.

— Örülök, hogy barátok lehetünk, Ming.

Visszamennek az emeletre, ahol Kim néni Jia segítségével leszedi az asztalt. Egyértelműen kínos a hangulat, ám ebből Ming mit sem érzékelve szalad az anyukájához, hogy megölelje.

Baekhyun számára ez túl bensőséges, így elfordul. Ő nem is ismerte az anyukáját. Kölyökkorában a gazdái eladták, amikor pedig túl nagy volt, és már nem volt elég cuki, a menhelyen élt.

— Mi vagy te? Valami kibaszott robot? — Baekhyunnak nem állt szándékában hallgatózni, próbálta nem hegyezni a füleit, kizárni az éles érzékeit, viszont Yifan szavai, amik Chanyeolnak szólnak az erkélyen, kíváncsivá teszik a folytatást illetően.

— Azt ajánlom, hogy piszok gyorsan szedd össze magad, vagy úgy végzed, mint az öregem. — A hibrid nem tudja, hogy mi történhetett Yifan öregével, ám számít rá, hogy valami nem kellemes. — Nem fogom nézni, ahogy a barátom egy lélegző roncs lesz, szóval vagy összekaparod magad a földről, vagy én teszek intézkedéseket.

— A munka az egyetlen, ami életben tart. Ezért nem roppantam még össze. — Chanyeol hangja gyengébb és halkabb, ellenben Baekhyun így is érti szavait.

— Lófaszt. — A másik meghúzza a poharát. — Ha így lenne, nem fogadtál volna be egy hibridet hirtelen. Magányos vagy és keserű, de öntudatlanul boldog akarsz lenni. Hagyd, hogy a társasága boldoggá tegyen. Szeretném újra látni a haverom mosolyát, a kibaszott életbe!

— Yifan, vigyázz a szádra! — Jia rászól a férjére. Baekhyun kicsit zavarba jön, hogy lehet, hogy leleplezték a hallgatózásban, így inkább beáll segíteni. Ami információt megtudott, sok neki egyszerre és egyébként is.

Ezek ráébresztik, hogy Chanyeol szerencsétlenebb, mint hitte: a 'sajnálom'-ja Yifan szavai alapján valami olyat takart, amire maga Chanyeol sem jött még rá, és valójában szüksége van Baekhyunra.

Vagy ő képzel túl sokat a dolgokba, és a gazdája mégis megbánta, hogy elhozta, mert már nem egy aranyos kölyök. Amúgy meg nem számít, hogy Baekhyun kell-e valakinek vagy sem: holnap reggel már a menhelyen fog visszapakolni a lakrészébe.

Egy elmosott tányért a szekrénybe süllyeszt, és tanúja lehet annak, amint Jia megdicséri Kim néni főztjét, aki ettől nagyon zavarba jön, és kicsit meg is szédül, így Baekhyun finoman megtartja. Amikor magához tér az ámulatból, büszkén kihúzza a mellkasát, hálásan mosolyog, így folytatja a munkát. Ming fogócskázni szeretne Baekhyunnal.

— Majd máskor, szívem. Késő van, haza kell mennünk. Ha máskor jövünk, Baekhyun biztos, hogy értékeli az ajánlatod. — Ming megértően biccent. — Yifan, gyere.

A férfi betéblábol a konyhába, leteszi a konyhaszekrényre a poharát, enyhén oldalra dől, és megkapaszkodik. Erős alkaholszaga van, Baekhyun biztos benne, hogy a harmadik üveg bort megitták. Jia nem ivott, így ő fog vezetni, ezt tudatja is a férjével, ezáltal a többiekkel is, akik jelen vannak.

Lemennek a lépcsőn, majd az előszobába. Yifant úgy kell támogatni. Chanyeol lebotladozik a lépcsőn, ellenben csak a nappaliig jut, onnan integet.

Jia felajánlja Kim néninek, hogy hazaviszi, aki megtisztelve igent mond, és az elismeréstől és a lehetőségtől meg is feledkezik arról, hogy a részeg munkaadóját egyedül hagyja a hibridjével, aki nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert nem volt még ilyen. Felkapja a kabátját, és segít Jiának támogatni a férfit.

— Akkor máskor. — Ming sóhajt, aztán búcsúzóul megöleli Baekhyunt, aki viszonozza. Úgy hiszi, ez az utolsó alkalom, hogy találkoztak, ám ezt még magának sem kívánja beismerni teljesen.

Becsukódik az ajtó, ő pedig kettesben marad egy idegennel, akivel együtt lakik, de alig ismer.
És akinek megdől a félig töltött pohara, és lecseppenti vörösborral a nadrágját. Baekhyun azt tervezte, hogy összepakol – bár alig van valamije -, ehelyett a fürdőszobába megy, bevizez egy törölközőt, aztán kidörzsöli a foltot. Chanyeol nem szól semmit, merengve bámul a távolba, aztán amikor Baekhyun elhajol és megbizonyosodik, hogy a folt kijött, kinyitja a száját.

— Mióta itt vagy, ez volt az első nap, hogy tényleg boldognak láttalak. Nem tudom, de egy kicsit mintha engem is felvidítottál volna. Kevesebbet gondoltam a munkámra. És ez nagyon rossz. Nagyon jó. Hehe.

Baekhyun egyértelműen jobban bírja részeg Chanyeolt. Igaz, hogy ő is szerencsétlen, de legalább őszinte és kevésbé merev. Ja, és nem mondta neki, hogy 'sajnálom'.

— Miért fogadtál be? — Baekhyun nem bír magával, megint felteszi et a kérdést, mert reméli, hogy részeg Chanyeol rendesen válaszol neki, és nem kér bocsánatot valami olyan miatt, amiről Baekhyun nem is tudja, hogy mi, ezért összezavarodik és mérges lesz.

— Amikor játszottál a hibridgyerekekkel, olyan voltál, mint valaki, aki mindenkit felvidít maga körül. Erre vágytam, hogy újra boldog lehessek. Ezért választottalak téged. — Chanyeol a poharába bámul.

— Meg hasonlítasz az első kutyámra. — Bakehyun nyakába hajol, megszagolja a bőrt, tincsei csiklandozzák az idősebb bőrét. — Még a szagod is olyan.

Baekhyun nem tudja eldönteni, hogy sértődjön-e meg, vagy vegye-e bóknak ezt az utolsó megnyilvánulást. Inkább csak ellöki magától a férfit, aki a kanapé háttámlájára simul, és csuklik egyet. Még soha senki nem bújt még így a nyakához, és ezért nem képes felmérni, hogy mit kezdjen a helyzettel.

Egyik pillanatról a másikra, Chanyeol kezében megint megdől az ital, és horkolni kezd. Baekhyun gyorsan elveszi tőle, mielőtt kiömölne, az asztalra teszi, és nézi a hortyogó gazdáját. Még nem látta alvás közben, igazság szerint még alig látta. De azt meg kell hagyni, hogy jóképű, még részegen is. Bár a vonásaiban is van egyfajta szerencsétlenség, például a tincsei állása vagy a fülei mérete és szöge, de ezekkel együtt is jóképű.

Baekhyun úgy dönt, hogy későbbre tolja a menhelyre visszaköltözés időpontját. Elvégre most Chanyeol hibridje, és azért fogadta be, hogy boldoggá tegye, - meg Mingnek is megígérte, hogy sütit sütnek és fogócskáznak. Most szeretne rá vigyázni cserébe, megérteni a 'sajnálom' valódi jelentését – azt, hogy Chanyeol nem tud segíteni magán, és sajnálja, hogy Baekhyunra van szüksége emiatt.

Rendesen lefekteti a másikat, ráterít egy pokrócot, és szorosan leül a kanapé elé, hogy őrizze őt. Ahogy Chanyeol nyammog párat, kezét pedig Baekhyun fejére fekteti, és álmában megsimogatja, azon mereng, hogy esetleg nem is megy vissza a menhelyre.

Még közelebb húzódik Chanyeolhoz, nem érdekli, hogy bor szaga van, és hevesen csóválja az apró farkát, ami minduntalan a szőnyegnek csapódik. Az érzés, hogy mégis kell valakinek, elégedetté teszi.

<<<🦴>>>

— Kim néni, te csodálatos boszorkány. — Baekhyun ezen szavakra ébred. Észleli, hogy a szőnyegen fekszik, még mindig az elegáns ruhájában van. Felül, és azt látja, hogy Chanyeol tegnapi szerelésében egy bögréből szürcsöl, Kim néni pedig arra felügyel, hogy minden korty a szervezetébe jusson, mintegy kárpótlásul, hogy az előző este nem készítette fel Baekhyunt.

— Jó reggelt, Baekhyun. — Baekhyun nem is hitte, hogy Chanyeol tisztában van a nevével.

— Jó reggelt. — Ő nem ivott semmit előző este, aminek alkoholtartalma lenne, mégis egy kicsit fáj a feje. Esetleg mert nem volt alatta párna, és emiatt zsibbadnak a fülei is.

— Mit szeretnél reggelire? — Az asszony szélesen vigyorog. Biztos nagyon boldoggá teszi, hogy Chanyeol végre nem a dolgozószobájában aludt el.

— Bármit. — Baekhyun így is érzi magát. Kim néni felnevet, és visszaindul a konyhába, kezében az üres bögrével, amiben a fájdalomcsillapítós tea volt.

— Akkor én megyek is- — Nem kell jósnak lenni, hogy a hibrid tudja, hogy a mondat vége a dolgozni ige lenne, így hirtelen felpattan, a gazdája elé áll, eltorlaszolja az utat.

— Még nem vettünk nyakörvet. — Baekhyun nem hagyhatja, hogy Chanyeol bemenjen oda, mert akkor nem lesz több ilyen esélye, hogy segítsen rajta. Ez a küldetése, boldoggá tenni őt, és ezért mindent be fog vetni, az összes követ megmozgatja. A fülei izgatottan felegyenesednek, már nem tompák, hanem éberek, mint ő maga és a terve.

— Reggeli után.

— Reggeli után. — Baekhyun szemfogai kivillannak, ahogy elégedetten mosolyog, és követi Kim nénit.

Chanyeol eléggé étvágytalan, csak kotorgatja az ételt. Amikor ezt Kim néni megelégszi, közelebb húzódik a székével hozzá, és megeteti. A férfi egyes falatoknál elmosolyodik, ezen alkalmakkor pedig Baekhyun öntudatlanul megcsóválja a farkát. Ezzel biztos lesz abban, hogy a feladata Chanyeol felvidítása, mint egy igazi jó corgie kutyusnak.

— Tegnap mondtam valamit, amitől ennyire lelkes lettél? — Már az áruház felé battyognak, amikor Chanyeol felteszi a kérdést. Baekhyun mosolyog, a lépései derűről árulkodnak, és a férfi kicsit aggódik, hogy mit mondhatott beszámíthatatlan állapotában.

— Nem, kifejezetten szerencsétlen voltál. Leöntötted magad, aztán nem sokra rá bealudtál. Ezért döntöttem úgy, hogy maradok. — Baekhyun mintha előző döntését kívánná megerősíteni, helyeslően bólint.

— Hogy maradsz? Te el akartál- Bár megértem. Saj-

— Ne is folytasd. Ha kimondod megint ezt a szót, olyan messze szaladok, hogy nem érsz utol, és akkor aztán tényleg sajnálhatod. — Chanyeol elmosolyodik. — Nem viccelek. — Baekhyun figyelmezteti.

Chanyeol hümmög, és még mindig görnyedten jár. Baekhyun elhatározza, hogy megmasszírozza. Ugyan még nem csinálta, de nem lehet nehezebb, mint sünhibridet öltöztetni, vagy viperahibrid fogát mosni.

— Milyen nyakörvet szeretnél?

— Válassz valamit nekem. Te vagy a gazdám. Csak annyi kikötésem van, hogy ne műanyag legyen.

— De... — Chanyeolból az enyhe kétségbeesés és határozatlanság árad. — De nem ismerlek. Nem tudom, mit szeretnél.

— Akkor amíg odaérünk, ismerj meg.

Chanyeol igyekszik, Baekhyun készségesen válaszolgat, aztán ő is kérdez. És először mióta együtt élnek, lefolytatnak egy rendes beszélgetést, amely alapján Baekhyun egy puha bőrből készült, ezüstbilétás nyakörvet kap, ami illik ahhoz a kávészínű pólóhoz, melyet előző nap vettek.

Baekhyun hazafelé viseli, kellemes a bőrének az anyag, ám amikor megérkeznek, leveszi. Elhatározta, hogy itt marad, és célja Chanyeol mosolya lesz, de eszébe jut Seulhwi, és nem képes arra, hogy ezt mindig viselje. Még nem.

De arra képes, hogy Chanyeolt elszakítsa a munkától, és megmutassa, hogy van fény és élhetőség a képernyőn kívül.

<<<🦴>>>

Egy héttel azután, hogy Baekhyun megkapta az új nyakörvét és minden nap csinált valamit, amivel redukálhatta Chanyeol munkával töltött óráit – elvitette magát sétálni, a pékséghez, kávézóba, főzni, takarítani, tévézni hívta -, kopognak. A szag édeskés - női -, kicsit ismerős, de Baekhyun vakkant. Jelez a gazdájának, másrészt viszont ez már az ő területe, és ezt közli is ezáltal a látogatóval. Ez a figyelmeztető hang melegséggel tölti el. Tényleg hasznos ebben a házban.

Chanyeol nem jön, így kénytelen ő ajtót nyitni. Lenyomja a kilincset és kíváncsian kinéz, aztán teljes ábrázata komorságba fordul, lehetséges mosolya pedig vicsorba torzul.

— Mit akarsz?

— Chanyeol hívott, és- — Seulhwi áll előtte, az ujjait tördeli. A nőknek valóban édes az illatuk, és Baekhyun mindenkiét kedveli, csak az övét nem.

— Beléd akart kapaszkodni, de most már itt vagyok neki. Vigyázni fogok rá, és jó kutya leszek, hogy ne fordulhasson elő még egyszer, hogy valaki ilyen durván megtéveszti, és egy lélegző ronccsá teszi.

— Megértelek. — Seulhwi nem ellenkezik a váddal, arcán lecsorognak a könnyei, lehajtja fejét. — Mindkettőtöket. — Hangja vékony és megtört. Többet nem szól, csupán elsétál, Baekhyun pedig becsukja a nyílászárót, hogy azzal találja szembe magát, hogy Chanyeol a nappali közepén áll, és értetlenül őt nézi. Mindent látott.

— Baekhyun?

— Chanyeol, sajnálom, de ez az igazság. Újra fájdalmat okozna, nekem pedig az a dolgom-

— Hogy boldoggá tegyél, igaz? — Baekhyun hümmög, fülei lekonyulnak, mert nem tudja, hogy mit fog reagálni következőleg a másik. Leszidja vagy sem?

– Gyere ide. — Chanyeol kitárja a karjait, a hibrid pedig meglepetten és kissé elérzékenyülten bújik hozzá. Még sosem ölelkeztek, viszont ez nagyon jó érzés. Ahogy Chanyeol gyengéden simogatja a hátát, és tapasztalja a szívverését és a lélegzetét a nyaka bőrén. A szaga is egyre jobb az idő múlásával.

— Ez volt a helyes döntés. Tényleg el kellett őt engednem, még ha még mindig fáj. Hamarosan jól leszek, és ezt neked köszönhetem. — Chanyeol sóhajt. — Jó ember vagy. És jó kutya.

Baekhyunt megdicsérték. Megdicsérte a gazdája, mert valamit jól csinált. Lábai megremegnek, arca ellágyul, apró farkát hihetetlen sebességgel csóválja, és szorosabban a másik mellkasába temetkezve még fel is nyüszít a boldogságtól.

<<<🦴>>>

Hétvégén a Wu család újabb látogatást tesz. Ezúttal nincs maximalista vacsora, Kim néni izgulása, elegáns öltözékek, kínos csevej: süti sütés van Jia és Kim néni segítségével, amíg Chanyeol és Yifan ügyködnek valamin a dolgozószobában. Baekhyun biztos benne, hogy nem a munkáról van szó. Chanyeol élete már nem akörül forog, hogy hogyan fullad a bánatba. Kezdi újra felfedezni magát, és az őt megmosolyogtató dolgokat.

Amíg a piskóta sül, Kim néni elővesz egy társasjátékot, Ming pedig elmegy, hogy hívja az apját és Chanyeolt. Baekhyunban ezalatt tisztázódik, hogy valami tényleg történt, mert Jia és Kim néni nem feszültek már egymással, és Jia is sokkal vidámabbnak látszik. Így már jóval egyszerűbb elképzelni, hogy Yifannal kötött házasságot.

Leülnek mindannyian, és kezdetét veszi a mérkőzés. Chanyeol minden mozdulatából, még a csalódott morranásaiból is sugárzik, hogy jól szórakozik, élvezi ezt, és ez megnyugtatja Baekhyunt. Amíg ez így van, nem fog aggódni, és amíg ez így van, jól végzi a feladatát.

Kim néni nyer. Yifan megsebzetten hátradől, és visszavágót követel. Jia azt mondja, hogy ne is álmodjon az első helyről, mert az következőleg az övé lesz. Minget viszont nem érdekli tovább a társas, felidézi a múltkori ígéretüket Baekhyunnal, és hívja fogócskázni. Baekhyun biccent.

— Hé, csatlakozhatok? Hárman jobb, mint ketten. — Chanyeol a kisfiúra mosolyog, akit Baekhyunhoz hasonlóan hirtelen ér a kérés, így kell néhány másodperc, mire reagál egy bólintással.

— Te leszel a hunyó, Chanyeol bácsi.

— Hmm, tíz másodperc előnyt adok. — Azzal feláll, és a mosogatóval szembe fordul.

— Figyelni fogok, hogy ne csaljon — jelenti szórakozottan Yifan, miköben a hölgyek a következő menethez készülnek elő.

— Egy. — Ming a hálószobák és fürdő irányába kezd futni.

— Kettő. — Baekhyun célba veszi a nappaliba vezető lépcsőt.

Nyolc számmal később a hibrid Chanyeol trappolását hallja végig a folyosón, majd egy édes gyerekkacajt, és kis talpak szaladását. Ez, Ming boldogsága is elégedetté teszi. Igazából mindenki - Chanyeol, Kim néni, Ming, Yifan és Jia – boldogsága elégedetté teszi, mert kedveli őket, és fontosak a számára.

— Elkaplak! — A lépcső alján a kicsi, vidám Ming menekül a nagy, szintén vidám óriás elől.

— Nem! — De aztán Ming a kanapéra ugrik, Chanyeol meg utána vetődik, és elkapja, aztán magához öleli, és felnevet.

Chanyeol nevet: mély, szívmelengető orgánumon, és Baekhyun először nem is fogja fel, hogy mi történik. Ez az első, hogy a férfi nevet mióta itt van, és ez a biztos bizonyíték arra, hogy neki itt a helye.

És amennyire Chanyeolnak szüksége van arra, hogy ő boldoggá tegye, annyira van neki is szüksége arra, hogy boldognak lássa a férfit. Ez a tökéletes gazdi-hibrid kapcsolat.

Ösztönszerűen fut a lépcsőhöz, majd fel az emeletre, egészen a saját szobájáig. Az éjjeliszekrény fölső fiókját kihúzva előveszi a nyakörvet, és a bilétát méregeti. A neve, a gazdája neve, telefonszáma és otthona. Elmosolyodik, és kioldja a csatot.

Chanyeol szaga többé nem ijesztő, mert nem a boldogtalanságot árasztja, hanem a biztonságot. Baekhyunnak nincs már oka félni tőle, vagy elmennie. Az otthonának tekintheti a lakást, amelyben a biztonságos illat van, a családjának Kim nénit és Chanyeolt, barátainak Minget, Yifant és Jiát, a küldetése pedig Chanyeol boldogságának fenntartása. Velük és itt van otthon. Hazatért.

És ahogy mindezt tisztázza magában, felveszi a nyakörvet, azzal a céllal, hogy ne vegye le soha többé.