Fandom: MARVEL
Páros: Thor x Loki
Hossza: 2513 szó
Korhatár: 18+ 

             Au, ahol Thornak saját „háza" van egy random bolygón, és ami nem változott, az a szeretete a testvére iránt. Infinity War utánra helyezhető az idő, ám azzal a különbséggel, hogy semmilyen csettintés nem volt, és Thanos ereje semmibe veszett. Mindenki éli vidáman a mindennapjait...

                      Egy hatalmas fényvillanás zavarta meg Thor mindennapos rutinját, ugyanis éppen egy kemény edzés közepén tartott. Letette a súlyzókat a padlóra és a hatalmas üvegfalhoz sétált. Ahogy kinézett a messzeségbe, hirtelen megjelent egy, Tony repülőmicsodáihoz hasonló hajó. Amint tudott, leszállt a földre.
           Nem kellett ennél több az Istennek, magára húzta köpenyét és odasietett a helyszínre. Nem számított senkire, főleg nem ilyen későn. Igaz a Nap még nem ment le, ám az időt körülbelül fél kilenc-kilenc közé lehetett saccolni. Egyre jobban furdalta az oldalát a kíváncsiság, ezért sietősebbre vette a dolgot. Már közeledett célpontjához, mikor megállt egy pillanatra, és felfigyelt az érkezőkre. Olyan ismerősek voltak számára...
  - Nyuszi? - megállt és csodálkozva nézte a csapatot. Azt a csapatot, akik megmentették még anno. Hány év is telt el azóta? Talán tíz.
  - A férfi - Drax izmos karjával Thor felé mutatott - Milyen rég nem láttunk.
  - Ch... „férfi", na persze - Quill hozta a formáját. Mintha nem zárták volna le ezt a nevetségesen is gyerekes témát akkor és ott.
  - Mit kerestek itt? És mi volt az a fény? - senki sem felelt Thor kérdésére. Ekkor fordult oda mindenki a csapat többi tagjához, akik egy kupacban a földet figyelték vagy vizsgálták.
  - Én vagyok Groot!
  - Groot aggódik és kéri, hogy siessünk - Mordály intett, hogy induljanak meg Grootékhoz, akik távolabb álltak - Azt hiszem baj van.
             Thor kérdően nézett a szőrpamacsra, de inkább nem kérdezett semmit, csak elindult velük együtt. Tőlük nem messze már türelmetlenül várt Gamora, Groot és Nebula. Egyszerre felnéztek, amikor látták, hogy végre jönnek a többiek is, és természetesen reménykedtek, hogy majd ők tudnak valamit kezdeni a helyzettel.
  - Én vagyok Groot???
           Ezt az aprócska mondatot nyögte ki Groot, és várt. Ám semmi választ nem kapott a holtan fekvő embertől, aki holtsápadtan feküdt a földön, ahova becsapódott percekkel ezelőtt. Loki...
          Thor megállt. A levegőt visszatartva állt testvére mellett, és nem hitt két ép szemének. Egyszerűen ez nem lehetett a valóság, hiszen meghalt. Saját szemével látta, amikor... amikor megtörtént. Semmi kétség. Az nem lehetett illúzió. Évek óta most érzett ennyire erős érzelemkitörést, talán nem is tudta, hogy mi lehetett ez. Boldogság. Szomorúság. Harag.                  Teljesen összezavarodott. Majd a földre rogyott. Szíve rendkívüli sebességgel kalapált. Egyszerűen nem tudta kezelni azt a sok, felgyülemlett érzést, ami akkor átvette józan esze felett az uralmat. Testvére ott hevert előtte, megint holtan. Fogalma sem volt, hogy ez is a saját kis játékának a része vagy most az egyszer, végleg ott marad, csukott szemmel, a poros földön. Gondolataiból Mantis érintése zökkentette ki. A lány csápjai megmozdultak és egyenesen a szemeibe nézett.
  - Érzem. A tiszta gyászt. A haragot. Miért vagy ennyire dühös, ha mégis örülsz neki?
  - Ő... a testvérem, Loki.
  - Én vagyok Groot?
  - Igen, ahogy mondod - Mordály egyik mancsát Groot vállára helyezte.
  - Mégis hogy? - könnyező szemekkel meredt a mostmár mellette térdelő Quillre.
  - Éppen egy bolygó fele tartottunk, amikor megláttunk egy sebesen száguldó fényt, és követtük. Ezután itt értünk földet.
  - Én... vagyok... Groot!?! - szegény Groot, mostmár könnyező szemekkel fogta meg Loki karját és mintha számított volna, finoman megrázta. Abban a pillanatban magához húzta a könnyekben fürdő Grootot.
  - Oh, te csodálatos teremtés!
  - LOKI!?! - Thor halottnak hitt testvérét bámulta. Már megint. Halott aztán mégse. Thor egyre kevésbé tudott kiigazodni Lokin. Lassan kezdte feladni az egészet - Ezt sose tetted, mikor én sírtam érted!
  - Ah... szóval él! Mekkora csoda! - Mantis kezeit szívéhez emelte, s mindenki fellélegezhetett.
             Thor váratlanul felkelt, leporolta térdét és visszaindult házához. Az őrzők nem értették, hogy miért hagyta ott a testvérét, akit percekkel ezelőtt halottnak hittek, hiszen átlagos helyzetben az ember örülne, ha szerettjéről kiderülne, hogy mégsem távozott el. Loki felült, majd mindenkit alaposan szemügyre vett.
  - Nos Loki, Thornak testvére. Most, hogy életben vagy és látszólag semmi bajod, igazán utánamehetnél, és ne vedd tolakodásnak, de bocsánatot kérhetnél tőle - Quill karba tette a kezeit és felvont szemöldökkel nézett a kissé szétszórt Lokira.
  - Ti kik vagytok?
  - Hogy is mondjam, régi barátok. Én Peter Quill vagyok, és ők a társaim: Mantis, Gamora, Nebula, Drax, Mordály, és a „csodálatos teremtmény", Groot.
  - Oh, nagyszerű. Én a hatalmas Loki, a vészt hozó Isten vagyok. Örvendek - mosolyogva felállt fekhelyéről.
  - Látszik, hogy rokonok...
  - Peter! Légy már figyelmesebb!
  - Ugyan Gamora. Gamora, ugye? Bocsásson meg, de a névmemóriám... Hát az évek során kicsit elavult - kézen csókolta a lányt, majd egy lépést hátralépett - Különben is, köztünk nincs semmilyen vérkapcsolat, ugyanis engem adoptáltak.
  - Huh... Nem tudom, hogy ennek örüljünk-e vagy nem, - finoman elhúzta Quill feleségét Loki keze alól - viszont nekünk rengeteg dolgunk van. Örültem, hogy megismerhettelek.
  - Tudod, könnyen elönti a féltékenység, emiatt ne hibáztasd - egyenesen Loki elé lépett Mantis.
  - Nem, nem zavar. Úgyse az esetem.
  - Ugye itt maradsz?
  - Nem tudom.
  - Itt kellene. Muszáj bocsánatot kérned tőle, mert most teljesen maga alatt van. Miattad. Nem számít, hogy testvérek, féltestvérek vagy hogy nem is vagytok azok, akkor is rosszul esett neki, amit vele tettél - gyengéden kézen fogta az előtte állót, majd mélyen a szemeibe tekintett - Ez a félelem nem fog sokáig tartani. Bennünket hív a kötelesség, de átadnád mindannyiunk üdvözletét Thor Istennek?
  - P-persze... Talán mégis maradok egy darabig.
  - Köszönöm.
  Amikor mindenki felszállt a hajóra, integettek az ottmaradt Lokinak, majd Mantis ártatlanul Draxre felpillantott.
- Drax, akkor most ő is férfi? Mert szerintem az.
  - Loki. Férfi. Ő is egy férfi. Egy csodás férfi - természetesen ez sem nyerte el Quill tetszését és inkább a vezérlő fele vette az irányt. Drax lenézett és hirtelen megszólalt.
  - Sötét a hajad. Zöld a ruhád. Nem vagy Loki rokona?
  - Tessék?
  - Drax itt sincs.
  - De... de mit mondtál? Draaaax... - s futott a gyengéd óriás után.
Loki lentről figyelte a dolgokat és vett egy mély levegőt, majd testvére háza felé indult. Útközben nagyon sok beszélgetést levezetett magában, hogyan is kérjen bocsánatot Thortól. Nem lesz egyszerű menet.
            Eközben Thor, a szobájában lefeküdt az ágyára és teljesen magába roskadva játszotta le újra és újra a történteket. Lassan több mint tíz éve halottnak hitte Lokit. És miért is ne hitte volna annak, hiszen nemcsak látta, de kezeibe vette hideg, élettelen testét. Az a trauma éveken át kísértette álmait. Belegondolva, most lehet elmúlnak a rémálmokkal teli éjszakák. Loki. Már annyira hiányzott neki. Most meg hirtelen feltűnt. De honnan?
            Annyira belemerült a sok gondolkodásba illetve a temérdek feltételezésbe, hogy szívrohamként érte, mikor az ajtón kopogtattak. Egyértelmű volt, ki lehet az ajtó mögött. Úgy döntött, nem válaszol.
  - Nem nyitod ki a réglátott testvérednek?
  - Loki, kérlek, menj el.
  - Már nem is vagy kíváncsi rám?
  Thor szájából a szavak alig akartak kijönni, szíve mélyén arra vágyott, hogy ismét magához szoríthassa és többet még véletlenül se elengedni, nehogy egyszer s mindenkorra elveszítse.
  - Thor... Kérlek.
Percekig nem érkezett semmi válasz. Teljesen a hatalmába kerítette a félelem. Loki lassan ott tartott, hogy jobb lenne, ha feladná, azonban nagyon is szerette őt. Thor odasétált az ajtaja elé, de megállt.
  - Miért játszottál tetszhalottal állandóan?
  - Mert... Szerettem. Szerettem, mert a karjaidban tartottál. Szerettem, mert tudtam, értem sírsz, és tudtam, minél hosszabb ideig vagyok távolt tőled, annál jobb, boldogabb és meghittebb lesz a találkozás - nagyot sóhajt - el se hiszem, hogy ezt én mondom... - az utolsó mondatát szinte suttogta.
  - Loki - az ajtó lassan megnyílik a könyörgő férfi előtt. Csupán egy másodpercre láthatta Thor könnyes szemeit, mivel azonnal, amilyen közel csak tudta, magához ölelte Lokit a szőke isten.
  - Na, ezt hiányoltam a mostaniból - nevette el magát, majd arcát belefúrta Thor mellkasába. Iszonyúan vágyott erre a pillanatra - Sejtelmed sincs, mennyire epedeztem ezért.
  - Siettél volna jobban!
  - Fufufu... Bárcsak módomban állt volna.
  - Merre voltál és miért tartott ilyen sokáig?
  - Nem árulom el! Mellesleg vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud az ember. Nem igaz? - felemelte fejét, hogy a csodaszép szemekbe nézhessen, oly hosszú idő után. Loki gyengéden Thor felé hajolt, egészen addig, míg puha ajkaik nem találkoztak. Thor karjaiba vette szeretettjét, hogy letehesse az ágyára. Amit a vékony test a puha ágynemű közé süppedt, Thor megállt egy pillanatra, hogy tekintetét végig vezethesse az elé táruló csodaszép testen. Pontosan olyan elképesztően jól nézett ki, mint amikor legutóbb látta. Óvatosan közelebb húzta magához. Több nem is kellett Lokinak, lábai egyből körbeölelték Thor csípőjét. Kettejük között szinte látható volt az a szexuális feszültség, ami az évek során felgyülemlett bennük. Ami nem csoda, mert Thor magát a párkapcsolat szót is kerülte, hasonlóképpen az emberek társaságát (persze kivétellel). Loki... Nos, róla semmit sem tudni.
           Miután eleget tett szemeinek, lehajolt és a vörösen izzó ajkait erősen Lokiéhoz préselte, azután megnyalta az alsó részét, mire válaszul Loki résnyire kinyitotta száját, megadásképpen. Nem kellett olyan sokat várnia Thor puha nyelvére, mert már érkezett is. A türtőztetés nagyon nehezen ment a hírhedt villámistennek, erőt kellett vennie magán, nehogy hirtelen megerőszakolja Lokit. Egyik kezével Loki fekete tincsét, ami az arcába lógott, füle mögé tűrte. Elszakadt a nedves ajkaktól, majd szép lassan, pontról pontra, a füle felé haladt. A végállomásnál beleharapott. Valószínűleg ez a cselekedet elnyerte Loki tetszését, mert egy félig elfojtott nyögés hagyta el torkát. Partnere felemelkedett és elvigyorodott. Pontosan ezt várta. Saját pólóját egy másodperc alatt levette magáról, majd Loki ruhájának felsőrészét kívánta leszedni. Végül a ruhadarabok, beleértve a nadrágokat és az alsógatyákat is, megtalálták helyüket. A padlón. Szétszórva. Újra felfedezésre várt a hófehér test, viszont nem kellett sietnie ezzel. Ha vele marad örökre.
  - Semmit se változtál. Egy perccel se lettél öregebb.
  - Ahogy te sem testvérem. Fufu - nevette el magát a kiszolgáltatottabb fél.
  Ismét a nyakát kezdte kényeztetni Thor, ahonnan egyre lejjebb ment. A mellbimbóknál félbeszakította útját, mert nem felejtette el, hogy azon a területen mennyire érzékeny. Mondhatni az egyik gyengepontja. Loki folyamatosan nyögdécselt az élvezettől, ezért sem fejezte be, sőt, fogai közé vette bimbóját és csupán annyira harapta meg, hogy jobban felizgathassa párját. Hirtelen finom ujjak markoltak a szőke hajba. Loki mellkasa ívbe feszült.
  - Thor... Ne kínozz! - Akadozva jött ki a hang a szájából. Thor lenyúlt kezével testvére merevedéséhez, és egyből megmarkolta. Ez természetesen gyilkosan hatott az ártatlan férfira, melynek következtében szorítása erősödött, ami nem zavarta a másikat. Végül feladta és folytatta útját a célpontig. Loki farkához. Felnézett csupán annyira, hogy láthassa szerelmét az élvezetek között. Majd lassan szájába vette tagját, és fokozatosan haladt lefele. Ez eltartott néhány percig.
  - E-el fogok... menni. THO... hah!!! - mintegy sikítás, úgy szaladt ki Lokiból a mondat. Ugyanis addigra már testvére száját megtöltötte fehér magjaival. Mondani se kellett, szépen lenyelte és egy picikét lejjebb ment. A várakozás most már teljesen kikészítette álló tagját. Szájához emelte két ujját, amit alaposan benyálazott, hogy egyáltalán ne legyen kényelmetlen, legfőképp fájdalmas, amikor behatol Lokiba. Nem kellett a tágítással annyira foglalkoznia, egyből kettővel kezdte. Bár, gondolta, elég régen lehetett aktusa mással, azért eléggé hozzászokhatott a dologhoz, így merészelte meg az egy-ujjal való előkészítést kihagyni. A jelek szerint még ezt is akarta. Ez nem tartott pár percnél tovább. Kettő után három, és a baleset megelőzése érdekében a negyedikkel is próbálkozott. Mindezek után beteljesíthette a felgyülemlett vágyát.
  - Készen állsz?
  - Az elmúlt években erre a pillanatra vártam.
  Kíméletesen behatolt az izgő-mozgó hátsóba. Miután majdnem tövig engedte be magát, várt, hogy visszaszokjon hatalmas méretére.
  - Olyan szűk vagy.
  - Most mit mondjak - vett egy mély levegőt - Nem volt, ki betegye.
  - Te várattad meg magad. Meg engem is.
  - Hazudsz. Ilyet sohase tennék magammal - őszintén elmosolyodott és Thor arca felé nyúlt, hogy kezei közé vegye a vegyes érzelmekkel teli, megviselt arcot - Hajolj ide. Kérlek. - engedelmeskedett kérésének és lehajolt. Loki egy halvány csókot lehelt arcára, onnan egyenesen a gyönyörű kék szemekbe pillant és se perc alatt el is merült bennük.
  - Szeretlek.
  - Részemről is kölcsönös az érzés.
  - Fogalmad sincs mennyire örülök, hogy végre itt vagy, hogy nem haltál meg (megint) és ezúttal nem foglak egy könnyen elereszteni.
  - Ezt el is várom Asgard Urától.
A rövid csipkelődés után Thor megmozdult a porcelán testben. A kezeit Loki csípőjére helyezte, hogy a lehető legfinomabban bele tudja engedni teljesen magát, de mégse veszítse el önuralmát, és akaratlanul is kárt tegyen szeretett testvérében. Mindkettőjükben táncoltak az érzések, őrölten kavargott bennük a vágy a másik mind testi, mind lelki egyesülése iránt. Végül tövig benne volt. Lokiból egy mély, erőteljes nyögés szaladt ki, amint megérezte a kemény farkat.
             Thor szobáját a hangos, vagy éppen kéjes nyögések lepték be. A zihálás csengettyűként szólalt meg minden egyes mámorteli pillanatban. Loki önfeletti állapotban könyörgött Thornak. Rég volt már, hogy ilyen jól érezte magát. Teste teljesen felhevült az izgalomtól, szíve majd kiszaladt a helyéről, de bírta. Minél tovább szerette volna magának kitulajdonítani álombeli Istent. A pillanatnyi féltékenység egyre többször tört fel benne, amikor csak belegondolt, hogy vajon mennyi lány élhette át ugyan ezt a gyönyört, mialatt neki távol akadt dolga, és vajon mennyi lánnyal érezte azt az erős érzelmet, amit ő érzett Thor iránt. A gondolatok igen felzaklatták a fiatalabbikat. Thor csakis az övé. Kizárt, hogy valaha is másnak átengedje. A lelkibékéje érdekében erősen belevájta körmeit Thor hátába.
             Elérkeztek a harmadik menetig. Tudta jól mindkét fél, hogy a határuk végéhez közelednek, hiába kívánják egymást, nem lehet a végtelenségig csinálni. Nem is beszélve arról, hogy igen hosszú idő után ez az első közösülésük. Így ez mégjobban megnehezítette a dolguk, mivel valószínűleg tartották azt, hogy másnap nemigen fog tetszeni Lokinak ami rá vár. Sajgó hátsó, és egy meglehetősen hosszú pihenés az ágyban, míg csillapodik a fájdalom. De a reggel még messze volt.
  - Thor! - csókolta meg szerelmét Loki, és könyörgő szemeiben az összegyűlt könnyek csillogó gyémántként csillantak fel - Siess! - és hangzott remegő ajkai közül, miközben a varázslatos elélvezésről áhítozott.
  - Kívánságod parancs, királynőm! - lágyan csókért hajolt.
Néhány perc elteltével a csúcsra jutottak, amit Laufeyson hangos zihálással, és Thor félig elfojtott dörmögéssel kísért. Thor kihúzódott, és azonnal testvére mellé zuhant az ágyra. Egymásra pillantottak. És mindketten elmosolyodtak.
  - Elég rég volt már ilyen fantasztikus estém - törte meg a csendet Thor.
  - Ezt kedvességből mondod.
  - Nem. Komolyak a szavaim.
  - És pontosan mennyit is takar az a „rég"? - hitetlenkedett Loki, és lelki szemei előtt látta, amint egy lány, lehet, hogy ugyan azon a helyen ahol most ő feküdt, akár csak megérintette ŐT. Közelebb férkőzött Thor.
  - Amióta meghaltál.
  - Idióta - ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést, melyet egy csókkal erősített meg.
  - Szeretlek.
  - És szeretni is foglak.
  - Amíg ÉN meg nem halok - nyomatékosította az idősebb - Bocs, az én halálom biztosabb, mint a tiéd - nevette el magát és kezét párja arcára tette. Végigsimított rajta, aztán nyakára fektette kezét és kicsit maga felé húzta. Előrébb hajolt. Homlokukat összeérintette és ragyogó szemeibe helyezte tekintetét. Nem tudott betelni velük. Loki hirtelen felült egy másodperc erejéig, de csak azért, hogy Thor mellkasára feküdhessen. Sosem érezte magát ennyire biztonságba. Egy olyan helyen, ahol mindig szeret várta.
             Másnapreggel a felkelő Nap sugarai keltették fel Lokit. Thor még mindig aludt, ezért természetesen nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy ne tegyen valamit. Figyelve mozdulataira, nehogy felkeltse az álomszuszékot, feljebb csúszott és szájára tapadt. Először gyengéden, majd mikor rájött, hogy ez nem annyira hatásos, erősebben préselte oda. Amikor erre sem érkezett semmi reakció a másik felől, gondolt egyet, és fogai közé vette az alsó ajkát. Váratlanul kinyitódtak Thor szemei és maga alá húzta Lokit.
  - Telhetetlen.
Loki elvigyorodott. Kezeit a másik nyaka köré fonta és visszahúzta eredeti helyére, maga mellé. Megölelték egymást és engedtek a csábításnak, egymás karjaiban visszaszundítottak.
          Így telt el az új-új-új-új-új-újratalálkozásuk első napja.   

// legjobb barátnőmnek, 19. szülinapjára írt történetem //