Fandom: MARVEL
Páros: Thor x Loki
Hossza: 1270 szó (kb)
Korhatár: 18+

"AU - amiben iskolába járnak, teljesen normalis életet élnek... Megesik, hogy a szürke sulis napok is néha színesebbek, amit például egy filmes irodalom óra tesz azzá "

Az irodalom óra ugyan olyan lassan telt, mint szokott. Annyi különbséggel, hogy a tanár egy filmet nézetett az osztállyal. Nem nevezhető se drámának, se akciónak, de még egy Szürkéhez sem lehetne hasonlítani. Ha találgatni kéne, talán az Alkonyat felelt volna meg a párjaként. Egy egész jó történet, rengetegsok szerelemmel és érzelemmel.
Loki természetesen az ablak melletti padsorban ült, szokásához híven, olyan közép tájt. Nem ült Thor közelében, de mégis elég közel ahhoz, hogy Thorki szúrja a néha felgyülemlő könnycseppeket a szemében. A film kevésbé kötötte le a figyelmét, nem úgy, mint Loki. Miközben nézte a fiút, elég volt egy apró kézremegés, vagy az, ahogyan belemarkolt fekete pulóvere ujjába, ahhoz, hogy Thor késztetést érezzen odamenni és átölelni. Csak legyen vége az óráknak. Igen, óráknak. Mert feltétlenül dupla irodalommal kellett zárni a napot. Ráadásul, addig nem tarthattak szünetet, amíg a filmnek vége nem lesz.

Végül belement a kedves tanár, hogy legalábbegy öt perc erejéig állítsák meg azt a csodálatos és izgalmas filmet, amíg akinek szüksége volt rá, egy mosdóutat megtegyen. Kihasználva ezt a rövid szabadságot, Thor Loki asztalához sétáltés az előtte lévő üres székre lehuppant. A kezeit az asztalra tette és ráhajtotta a fejét, ezzel is közölve, mennyire odavan adarabért. Loki egyből felnevetett.
- Meglett az új kedvenced?
- Aaaaagh – hallatszódott valahonnan Thor és a pad közül –Egyszerűen, imádom. És neked? Hogy tetszik?
- Meglehetősen jó, de nem hiszem, hogy még egyszer hajlandó lennék végig ülni ezt a majdnem 2 órát miatta.
- De hatott a kis lelkedre! –Thor felemelte és megtámasztotta az egyik kezével a fejét és a két ragyogó szempárba pillantott.
- Hát... kicsit szomorú...- a szemezés zavarba hozta, ezért nem túl feltűnően leszegezte a tekintetét és szája nyílt, hogy befejezze, de a hang mégis bent maradt, és esze ágában sem volt kijönni onnan. Thor közelebb férkőzött hozzá.
- Láttam ám – suttogta, szemeit továbbra is Lokin pihentette.
- Mit?
- A szemedben.
-É-én nem is...
- Bekönnyeztél – finoman bólogatott az idősebbik.
- Thor! –hiába takarta el az arcát előle, Thor tudta, hogy elpirult.
- Vissza a helyetekre. Ezt ma be kell fejeznünk és ugye senki sem akar itt maradni, ugye? – a hirtelen jött harsány hang eloszlatta azt a kellemes morajt, ami bejárta az osztályt.
- Folytatjuk! – és egy halvány puszit küldött Lokinak, miközben már a helyét foglalta el.
Újabb kellemes óra vette kezdetét. Az iménti beszélgetés adott neki egy kis energiát és kedvet, így a történet elkövetkezendő pár perce le tudta kötni. A szereplőket elemezgette, mert valamiért megfogta a főszereplő karaktere. Egészen belemerült a dologba és el is bambult. A valóságba egy csókjelenet rángatta vissza, ami erősen hatott rá és teste azonnal reagált. Egy belső hang késztette,hogy Lokira nézzen, ami felért egy halálos ítélettel, mert tökéletesen elkapta azt a gyönyörű pillanatot, amikor száját a kezével eltakarta és látványosan beleharapott az alsó ajkába.Persze ez is rátett még egy lapáttal Thornál. Legszívesebben felnyögött volna a látványtól. Szükség volt pár másodpercre, hogy lenyugodjon. Majd elkezdődött az öt percenkénti időnézés. Amikor tényleg nem volt képes koncentrálni az éppen nagy drámában lévő szerelmespárra, fogta a telefonját és pillanatokkal később arra eszmélt fel, hogy Lokinak írt.

„Ezután lesz még órád?"

Kellett néhány perc, hogy választ kapjon.

„Igen, még 1"

„Nem akarod kihagyni?"

„Miért?"

Thora lábait egymáshoz szorította, mert egyszerűen nem bírt magával. Komolyan le kéne írnia mit akar vele?

„Meglátogathatnánk egy üres termet. Mit szólsz?"

Semmi válasz. Egyre türelmetlenebbé vált Thor, hiszen tudta, hogy a drámának is nemsokára vége és képtelen kivárni, hogy akár személyesen reagáljon az üzenetre. Hirtelen megrezdült a telefona kezében és azonnal a képernyőre nézett. Loki volt az.

„A francot. Inkább hozzánk menjünk, most úgy sincs otthon senki"

Érkezett az üzenet, ami mellé egy kérdő pillantás is társult. Thor biccentett, hogy jelezze a fiúnak, hogy felőle teljesen oké.
Óra után egyből a parkolóba siettek. Loki szólt Thornak, hogy az ő kocsiját keresse, mert ő fog vezetni és nincs apelláta. Az idősebbik engedelmeskedett is. Beültek a kocsiba, elhelyezkedtek és Loki már indította is a járművet.
- Amúgy ha gondolod, nálunk maradhatsz éjszakára, megmondhatod a szüleidnek. Mert én szívesen elhozlak holnap suliba és a motorod csak megvár holnapig, nem? Mármint ha ez neked így megfelel... - érezte, hogy egyre jobban vörösödni kezd az arca és megint az esztelen dadogásba kezd, ha tovább folytatja.
- A motor nem fog elmenni, a szüleim meg örülnek, ha nem egész nap otthon döglök. Minden rendben.
- Oké – rámarkolt a kormányra és szigorú tekintettel figyelte az utat.
Hangos csörgés és egy kattanás jelezte a két fiatalnak, hogy innentől nem tartja vissza őket semmi. Loki belépett az előszobába és egy másodperc töredéke alatt már az ajtónak volt nyomva és Thor magaslott fölötte, úgy feltüzelve, hogy egy tűzoltósereg is kevés lenne hozzá. Loki kiskutyaszemekkel nézett fel a barátjára, és szinte könyörgött az érintéséért. Halkan magába szívta a levegőt. A szíve egyre hevesebben dobogott. Thor lehajolt és minden erejét bevetve, először csak finoman ajkaira hajolt, aztán belefeletkezve mindenbe, falni kezdte szerelmét. Csupán az érintéseitől már elolvadt a magabiztos kezekben. Mielőtt teljesen a földre ájult volna, Thor szempillantás alatt a karjaiba emelte és a legközelebbi helyre cipelte, amit akkor ott alkalmasnak vélt. A körülményeknek egy konyhabútor esett áldozatul, pontosabban az a bútor, amelyik elválasztotta a konyhát a nappalitól. A megtett táv alatt Thor gondoskodott Loki kényelméről és a nadrágját, alsójával együtt lejjebb húzta a formás hátsójáról. Loki felszisszent, amikor a hideg felület a selymes bőréhez ért. Nem igazán gondoltak olyan sok előjátékot, hiszen mind a ketten teljesen felvoltak már addigra pezsdülve és ha akarták volna akkor se tudtak volna leállni. Emellett képtelenség lett volna a végtelenségig húzni a dolgot.
  - A táskámban – lihegte – a táskámban találsz sikosítót.
- Akkor egy pillanat és hozom szerelmem – egy puszi után, elindult Thor azért a csodaszerért és visszaérve nem habozott, felnyitotta és egyből Loki hátsó bejáratát kényeztette vele. Egy, kettő, három. A negyedik ujjat be se tette, úgy gondolta, ahelyett megteszi az ő büszkesége.
Loki elalélva a látványtól ült a pulton és érezte, hogy nem tudja türtőztetni a vágyait. Megfogta kedvese farkát és kezével kényeztetni kezdte. Addig is kemény volt, de Loki után, ha lehetett, még szilárdabbá vált. Óvatosan a bejáratához helyezte a tagját, összeszorította az ajkait és Thor szemeibe nézett, majd bólintott, hogy ő fel van készülve. Vettek egy mélysóhajt. És behatolt.
Lassan mozogni kezdett. Mámorral telített, éles sikoly visszhangzott az egész házban. Loki belemarkolt az izmos karokba és véresre harapta száját. A másik képtelen volt megállni, hogy ne harapjon ő is bele a húsos ajakba. De nem érte be csupán ennyivel. A nyakon hagyott pár kisebb nagyobb lila foltot, ami garantált, hogy néhány napig (rosszabb esetben hétig) rajta maradnak. A hideg pult idővel kényelmetlenebbé vált és mivel nem szerették volna megszakítani az egymással való játékukat, ezért mihamarabb felmentek Loki szobájába, ahol a kényelmes ágy várt rájuk. A menetet ott folytatták még órákon keresztül. Így telt el az aznap délután.
Másnap reggel a puha ágyban keltek fel. Loki félálomban volt, mikor megnézte a telefonja kijelőjét, és szomorúan vette észre, hogy már jóval elmúlt 8 és nem mentek suliba. Vállatvont, majd békésen visszadőlt Thor mellé.
- Baj van, édes? -ásított Thor, és végigsimított Loki felkarján.
- Téged zavar, hogy nem vagyunk suliban... fél tízkor?
- Egyáltalán nem. Ameddig itt vagy, nem.
- Akkor semmi baj nincs – mit ne mondjak, nagyon megkönnyebbült a választól és örömét hogy kifejezze, nyomott egy nagy cuppanós puszit Thor arcára.
Végülis, sokkal jobban sajnálták volna, ha egy csütörtöki, keddi vagy egy szerdai napot hagynak ki, mint egy pénteket, mert a másnap úgyis suli mentes nap, amit szintén együtt tölthettek. Márcsak a szülőkkel kellett megbeszélniük a hiányzást.