- Hova mész? - fejjel lefelé lógtam a kanapén és a lépcsőn lesiető Jungookra néztem. Én éppen a remete időszakomat töltöttem, de a srác nyakában egy kisebb kamera lógott és ez kíváncsivá tett.

- Játékterembe - mondta a fiú. - Taehyung végre ráér, és tudod Emperor a rangja Tekkenben, le akarom filmezni, ahogy játszik.

Legurultam az ágyról és mérgesen meredtem Jungkookra.

- Emperor? - sipítottam. Tekken God voltam négy éve, szinte minden online versenyt megnyertem, természetesen az én édesemmel, Yoshimitsu-val. Komolyan csak rá kell gondolnom, egy tündér karakter. Taehyung pedig Emperor. Normális esetben kinevettem volna, de ha egy ennyire elfoglalt idol ilyen rangot ér el, biztosan nagyon jól játszik.

Ki akartam hívni egy meccsre, szinte viszketett a tenyerem.

De ahhoz el kellene hagyni a házat. Kemény dilemma.

- Min Yoongi jelen lesz?

- Nem - mosolygott Jungkook. - Otthon van.

- Oké - feltrappoltam az emeletre, előhúztam az egyetlen tiszta ruhadarabomat, egy rózsaszín szoknyát és egy fehér felsőt. Totál szánalmas volt, hogy az apró anyag alig takar valamit, de mindegy. Legalább Yoongi nem lesz ott, teljesen mindegy.

Zombi módjára vánszorogtam vissza földszintre és próbáltam lehúzni a szoknyát, hogy legalább a combom felét takarja, de nem jártam sikerrel. Azt se tudom miért volt ilyen a ruhatáramban?

Ja, de tudtam. Amikor bepakoltam, azt hittem, hogy konyharuha és jó lesz törölgetni, nemrég esett le, hogy ezt viselni kell.

Nem hiába volt 184-es IQ-m.

- Mehetünk.

Jungkook nyelt egyet és a meztelen lábaimat stírölte.

- Ne nézz - húztam el a számat.

- Bocs - motyogta a fiú és elvörösödve köszörülte a torkát. Udvariasan előre engedett, nagyon reméltem, hogy nem a fenekemet nézi, dehát fiúból volt, én is mindig megbámulom az alaplapokat, nem hibáztathattam, ezért úgy döntöttem elnézem neki. A játékterem csupán három saroknyira volt a házunktól, legalább nem kellett túl sok időt az utcán eltöltenem. Taehyung a falnak dőlve várt minket és egy széles vigyor terült el az arcán, ahogy meglátta a barátját.

- Sziasztok - intett a fiú, majd felém biccentett. - Hát te?

- Emperor vagy? - mutattam a mellkasára.

- Tessék? - Taehyung szemei elkerekedtek, egy pár másodpercbe tellett mire leesett neki. - Ja úgy. Igen.

- Street Fighter? King of Fighters? Mortal Kombat? - minden egyes játék nevénél egy lépéssel közelebb mentem hozzá, míg végül szinte az arcába mászva lihegtem, teljesen elfeledkezve magamról. Semmihez nem értettem, kivéve a verekedős játékokat és azokon belül is csak az olyan karakterek mentek, akik több százas kombót igényeltek.

- Street Fighter? - nyögte a fiú. - De nem vagyok túl jó.

- Remek - dörzsöltem meg a tenyeremet. Majd berontottam a játékterembe. Az öreg, pocakos úr, már kislány korom óta ismert, akkoriban a RPG játékok koronázatlan hercegnője voltam.

- 100 érmét kérek - közöltem magabiztosan. Ma a fődíjat fogom hazavinni, sajnálom Taehyung, de nem hiába vagyok annyira jó. Ledobtam magam az egyik gép elé, megropogtattam az ujjaimat, Taehyung pedig kicsit zavartan, de leült velem szemben.

- Jun...mit akarsz ezzel elérni? - kérdezte óvatosan.

- Azt hallottam jó vagy. Mutasd meg.

Jungkook felemelte a kamerát de közben az én arcomra közelített és azt filmezte, ahogy az újjammal a start gombra nyomok, majd, hogy milyen sebességgel voltam képes a különböző képességeket használni. Megértettem Tae miért volt csak Emperor. Alisa-val soha nem fog magasabb rangot elérni, kiszámítható karakter volt.

80 meccsnél tartottunk, amiből 67-et nyertem én, de természetesen nem Yoshimitsu-t használtam, az sportszerűtlen lett volna. Láttam, hogy a fiú kezd elfáradni.

- Nem csinálunk mást? - hunyorgott kimerülten. Jungkook bólintott.

- Hyung igyunk valamit. Jun neked kell bármi?

- Egy cider - vetettem oda. Oké, addig random ellenfelekkel játszom. Alighogy, visszafordultam a képernyő elé, egy újabb kihívó jelent meg a képernyőn. A karakter pedig: Yoshimitsu.

Ekkor láttam, hogy Taehyung helye már nem volt üres, egy fekete sportcipő lógott ki oldalról, tehát az illető volt az, akiben volt bátorság. Elismerően füttyentettem.

Oké, ha Yoshimitsu, akkor a részemről legyen...

Kuma.

Kuma, a leggyengébb, leghaszontalanabb karakter a játékban.

- Egész jó vagy - morogtam és a homlokomat ráncoltam. 5 perce próbáltuk megragadni egymást, de sikertelen. Vagy ő védett ki mindent, vagy én voltam aki gyorsan reagált. Annyira kevés életünk volt, hogy szinte szabad szemmel már nem is lehetett látni. Egyetlen ütés döntött el mindent.

Egy óvatlan pillanatban, alulról megrúgott, én pedig előre estem.

K.O.

- Wow - izgatottan pezsgett a vérem, tetszett, akárki is legyen az. Minden bátorságomat összeszedve a másik géphez mentem, hogy gratuláljak az ellenfelemnek, dehát...nem más nézett velem szembe mint, a szomszédom.

- Min Yoongi.

- Soo Jun Mi.

- Nem otthon alszol?

- Nem otthon lógatod a lábad? - kérdezett vissza. Fülig elvörösödtem.

- Miért az én karakteremet használtad?

- Nincs ráírva - vont vállat Yoongi egy kaján vigyorral és jólesően hátradőlt.

- MIN YOONGI - megragadtam a fiú pulcsiját és a térdére ültem. Meg akartam ütni? Mit képzeltem? Mi ez a pozíció? Mit csinálok? Meg akarom csókolni? Igen, meg. Nagyon is. - Ezer bocs, a hormonok.

Zavartan lemásztam róla, és hagytam a fenébe az összes verekedős játékot, a maradék érmémmel elsunnyogtam a claw crane-khez* , ahova elég pénzt bedobálni és ha mázlim van akkor kihúzza az kiszemelt ajándékot. Persze általában nem volt mázlim, sose nyertem itt még semmit.

Jungkook hirtelen megállt mögöttem.

- Nem Taehyungot filmezed? - hátra se fordultam.

- Cukibb vagy, ahogy ököllel a műanyagot ütöd.

- Kedves.

A fiú egy kicsit közelebb hozta a kamerát, ahogy bedobtam az utolsó érmémet és még a nyelvemet is kidugva koncentráltam, hogy kihúzzam azt a fránya békát ami pont olyan volt mint Yoongi ágyában.

Épp megakadt a lukban és úgy is nézett ki, hogy megvan, de mintha csak gyűlölne, hátat fordított nekem.

- Várj nekem van egy - mutatta a fiú és nagyon erősen koncentrálva belökdöste azt a ronda plüsst, a gép egy hangos zenével jutalmazta, hogy nyertesünk van. Hirtelen arról is elfeledkeztem, hogy ki vagyok és a nyakába ugrottam. Még soha, de soha nem nyertem, statisztikailag abban is kételkedtem, hogy ez lehetséges.

- Köszi - az arcára adtam egy futó puszit és kibányásztam a békát. Ekkor egy égető tekintetet éreztem a hátamon.

Yoongi. Tuti.

- Mi jó folyik itt?

- Fogtam neki egy békát?

- Min Yoongi, ne lépj az aurámba - mondtam a fiúnak és odébb léptem.

- Miért?

- Most mondjam mindenki előtt?

Arra utaltam, amikor a nyelve tangót járt az enyémmel és kis híján, elfelejtettem, hogy nem marslakó vagyok.

- Nem kell.

Eközben Taehyung visszatért és karon ragadta Jungkookot akinek nagyon nem akaródzott magunkra hagyni minket kettesben, de a másik erősködött, hogy  megbeszélték, hogy az Initial D játékokban is ő a legjobb, ezért jöjjön csak fele, mert be akarja mutatni, hogy milyen megelőzni mindenkit.

- Ketten vagyunk - jegyezte meg a fiú pár perc múlva.

- Ja, egy meg egy az kettő - morogtam. Hazamenjek? Az túl bunkó. Maradjak? Mi van ha megint neki esek? Várjunk lehet az nem is olyan... - nagy baj.

- Micsoda?

- Mindegy, a bolt előtt volt még egy pár ilyen masina. Nem akarsz fogni valamit? Aztán hazahúzni szundizni.

- Oké. Jobb ötletem nincs. Tetszik a szundi része.

Yoongi és én együtt guggoltunk a kisebbeknek tervezett gépek előtt, ahol persze a nyeremény is kisebb volt. Mindkettőnk 10-10 érmét dobott be. Yoonginak egy szürke kő esett ki, de legalább kulcstartó volt.

- Kő - kuncogtam. - Hé, barátkozzatok.

- Vicces.

- Te jössz.

Én is bedobtam a tízesemet, és amit kidobott, nos ha helyben elsüllyedek az se segít. Egy apró, Shooky figura volt, pont az amit Suga tervezett a BT21 projecthez.

- Kicsi a világ. - a fiú halványan elmosolyodott és egészen közel suttogott a fülemhez. - Barátkozzatok.

Nem volt több csípős hozzászólásom, ezért csak a szememet forgattam és felálltam, hogy elindulhassunk hazafelé.

Csendesen ballagtunk egymás mögött, a kis Shooky-t nézegettem a tenyeremben, ronda volt mint a bűn, de közben meg valamiért aranyos is egyben. Lassan haza is értünk és egy yoongini kő esett le a szívemről, hogy megúsztam a mai napot ennyivel.

A kulcsomat erőszakoltam a zárba, amikor Yoongi csuklón fogott, a bal karját megtámasztotta a fejem mellett, majd szinte az ajtómhoz nyomott, olyan szorosan, hogy egy papírt nem lehetett volna közénk tenni. Ernyedten engedtem el a kezemet és megbűvölve néztem rá.

Jun Mi. 184-es IQ. Működj.

- Mi-mit akarsz? - dadogtam, de ahogy kimondtam a szavakat az ajkaim súrolták az övét.

- Most nem bánod, hogy az aurádban vagyok? - kérdezte halkan és kisimított egy kósza tincset a szememből.

- Nem - feleltem. Oh, közelebb is jöhetne jelen pillanatban. Szinte reszketett az egész testem. Miért kell így reagálnom rá? Ha bemegyek, felhívom a pszichiáter barátnőmet, ő majd megválaszol mindent.

- És te mit akarsz?

Menj el? Mondta az agyam határozottan, de a szívem megint röhögőgörcsöt kapott rajta.

- Csókolj meg. Érezni akarlak.

Yoongi finoman beleharapott az alsó ajkaimba, aztán a felsőbe, majd, mintha kínozni akarna, a nyakamra hintett egy érzéki csókot, tuti ott marad a nyoma. Lassan visszatért a számhoz és finoman a nyelvével elnyitotta az ajkaimat és finoman úttatörve, egyre vadabbul kereste a nyelvemet. Mióta tud így csókolni? Egy srác akinek a vágya, hogy egy darab kő legyen?

Iszonyúan vágytam rá.

Ha abban a percben nem jelenik meg Jungkook, biztos vagyok benne, hogy nem álltam volna meg ennyinél.

- Yoongi - lihegtem. - Nem akarlak elveszíteni újra. - a fiú rejtélyesen elmosolyodott és először a szívére mutatott majd rám. Az ellopott szívemnek, már a legnagyobb részét rég visszaadta. Nemcsak a csókjaival, hanem azzal is, hogy ugyanaz a gyengéd és csendes fiú akibe régen végzetesen beleszerettem.

Végzetesen.

Tudtam, hogy innen nincs kiút.

❝ We laughed, we cried

Those days with you ❞ **

▬▬▬▬▬

Nos, Jungkook kezd beleesni Jun Mi-be, viszont a lány pedig egyre inkább világos, hogy Yoongi iránt vonzódik - nem is kicsit.

* claw crane - amennyiben nem lenne tiszta bárkinek, azok a játékok ahol egy kis karral ki lehet halászni ajándékokat. c:

** dalszöveg fordítás :)

❝ Együtt sírtunk, és együtt nevettünk

Együtt, azokon a napokon ❞