újabb nap a suliban, ami ugyanúgy fog eltelni, mint a többi. azonban ma wooyoung úgy érezte, hogy a félelem és a bűntudat a bőre alá kúszik és lassan széttépi. ahogy a zsúfolt folyosón lépkedett mindig megrenzett, amikor valaki odalépett hozzá, attól félve, hogy az a személy az, akit a legjobban szeretett volna látni, annak ellenére, hogy közelében teljesen tanácstalan volt.

san közelsége pezsgőssé és boldoggá tette. reménnyel töltötte el, amibe kétségbeesetten kapaszkodni szeretett volna. lehet, hogy most szomorú vagyok, de nem sokára sannal leszek, aki boldoggá tesz, gondolta, miközben izgatott lett és elkezdett szédülni, ahogy közeledett az idősebb felé. valójában wooyoung tudta, hogy ha san szerelme csak platonikus is, feltétel nélküli. a feltétel nélküli szeretet nem olyan, amit valaha tapasztalt volna, ezért a másik közelében tényleg azt érezte, hogy szeretik és megbecsülik. de wooyoung nem érezhette így magát, amikor san közelében volt. nem, nem érdemelte meg, hogy így érezze magát körülötte.

wooyoung nem tudott ennél jobban ragaszkodni a vöröshöz, akkor mi mást tehetne, mint hogy elkerüli őt? nem ment el a plusz tudomány órákra, a folyosón mindig távol maradt tőle és ebédnél sem ült vele. akár barátnőt is szerezhetett volna, hiszen mindenki tudta, hogy sok lány szeretett volna randizni vele. akkor san és seonghwa is randevúzhatna, míg ő meg lenne a barátnőjével és mindenki boldog lenne.

de ez sose volt ilyen könnyű.

miközben sétált nekiütközött valakinek, legnagyobb örömére, ez a valaki san volt. szóra nyitotta a száját, de wooyoung gyorsan elhaladt mellette felgyorsítva a lépteit. "hé, várj meg!" kiáltotta és lelkesen elkezdte üldözni folyosón. felnyögött, miközben tovább haladt figyelmen kívűl hagyva a legjobb barátját. gyűlöld megint, nem lehet olyan nehéz.

"mi a baj? miért...miért szaladtál el így?" kérdezte a magasabb aggodalommal a hangjában. úgy tűnt, hogy ideges, amiért ennyire nyilvánvalóan kerülik, máskor meleg és hívogató szemei most tompák voltak. wooyoung hiába akarta megölelni és megmondani neki, hogy ne aggódj, arra kényszerítette magát, hogy gonosz legyen.
érte teszed, emlékezz erre.

"hagyj békén! most nem vagyok abban a hangulatban, hogy beszélgessek" taszította el a könyökével a másikat és tovább haladt azzal a reménnyel, hogy san nem hallja a zakatoló szívét.

"várj!" kiáltott utána újra és futni kezdett. kérlek, hagyd abba. kérlek hagyd, hogy ne szeresselek.

"csináltam valamit? haragszol rám? ha igen, akkor—" wooyoung nem tudta tovább hallgatni, hogy így hibáztatja magát. érzelmei kezdtek előtörni, a tökéletes álcája mögül. dühös volt. dühös volt a családjára, amiért ilyenné tették. dühös volt sanra, amiért mindig magát hibáztatta. dühös volt magára, amiért miatta érzett így san.

"és mivan, ha mérges vagyok rád?! mivan, ha nem akarok beszélni veled? mivan ha—" itt hirtelen abbahagyta, ugyanis észrevette, hogy san szemei megtelnek könnyekkel. látta már dühösnek, de soha nem láttam még sírni. ennyire törődött a kapcsolatukkal? ennyire törődött vele? a gondolatok ellepték az agyát. megsírattam.

mielőtt egy könnycsepp előbukkanhatott volna san gyorsan letörölte az arcát. próbálta elrejteni az érzéseit wooyoung elől, de már késő volt. woo észrevette, hogy a gyémántkönnyek ellepik a szemét és látta, hogy megtört kifejezés keresztezi az arcát.

tennie kellett valamit, bármit, hogy san jobban érezze magát. lehet, hogy megpróbálta elkerülni, de ezt nem hagyhatta.

odament hozzá, hogy a kezét a vállára tegye, de habozott. ha megérinti ragaszkodni fog hozzá. "bocsi" csak ennyit tudott mondani úgy, hogy az érzelmei ne árasszák el és ne kezdjen el sírni ő is. ezután elindult az előtte lévő tömegbe.

san leült a közeli padra, a fejét a felhúzott térdeire tette. csak rossz napja van, ennyi. nem úgy értette. ismételte meg magában többször is, abban reménykedve, hogy ez az igazság.

bármennyire tudta elrejteni az érzelmeit mostanában, érzékeny ember volt. valahányszor konfliktusba került, vagy valaki, akit szeretett csalódott benne, azonnal érezte, hogy a szemei nedvesek lesznek és a kedve órákra vagy akár napokra elmehet. nem tudott mit tenni, ilyen volt. az utóbbi időben úgy érezte, hogy ez a része eltűnt, hogy visszatarthatja a folyót és mosolyoghat. úgy érezte, hogy boldogabb, mint korábban. de most wooyoung visszahozta ezt a részét.

san utálta a romantikát, de wooyounggal más volt. annyira szerette a fiút, olyan tisztán, amilyet még soha nem érzett ezelőtt. amikor a levendula hajú karjaiban volt biztonságban érezte magát és woo mosolyától úgy érezte, hogy a világ egy jobb hely. azonban a szeretethez törődés is járt és a túlzott törődés időnként szétszedte sant.

talán rendben volt ezzel, ha miatta volt.