san zavartan feküdt az ágyán. nem értette. nem értette, hogy miért fenyegeti egy fiú, azt a hírnevet, amit az évek során épített fel. nem értette, hogy miért akart kiugrani a szíve a mellkasából akárhányszor közel kerültek egymáshoz. nem értette, miért gondolt most rá. nem értette.

beismerte, hogy jung wooyoung vonzó. nem, nem vonzó, hanem lenyűgöző. ahogy a puha haja kissé göndören feküdt a fején egy leírhatatlanul csodás felhőt alkotva. a ruhái mindig tökéletesen álltak rajta, még a legegyszerűbbek is. az időnkénti sötét smink, amely tükrözi a rossz szándékait, de mégis szebbé teszi. basszus, san szemében csodálatos volt.

aztán jött a rejtélyes személyisége. annyira furcsa volt neki ez az egész. tökéletes viharok keveréke, amelyek összeálltak, mint a kirakós darabok, hogy megalkossák wooyoungot. sant általában nem érdekelték a zavaros és arrogáns rosszfiúk, de wooyoung valamiért vonzotta és ez nem hagyta nyugodni. talán azért, mert kedves és törődő volt a barátaival, míg a többi emberrel hideg és félelmetes, talán mert mindenkit az ujjai köré csavart. a hideg és csendes fiú fásult volt ezekkel szemben.

akárhogy is, valami felkeltette az érdeklődését. határozottan nem romantikus módon (nos, még nem) hanem inkább kíváncsi módon. meg akarta ismerni wooyoungot, bármennyire is frusztrálta a beképzelt megjegyzéseivel. meg szerette volna fejteni a gondolatait és kitalálni, hogy pontosan kivel áll szemben, összerakni a kirakós darabjait és önelégülten azt mondani, 'nyertem'.

soha nem szerette a tényleges kapcsolat gondolatát. a bizalmatlanság, a csalódás, mindez sokan tűnt. éppen ezért elhatározta, hogy nem esik bele. figyelmenkívül hagyja a heves szívverését és a rejtett tekinteteket, amiket váltottak. a játékot, amelyben egyszer visszaszólt, hogy lássa a magabiztos fiú reakcióját.