néha a szorongás erősebb, mint a szeretet. wooyoung és san kapcsolatának első hónapjaiban ez valóban így volt. meglepő módon woo idegessége akadályozta őket abban, hogy felhőtlen legyen a kapcsolatuk. kezdetben a szexualitása iránti bizonytalansága és félelme akádolyozta meg őket abban, hogy együtt legyenek, és most is ez történt. mindkettejük számára fájdalmas deja vu volt, egy elkerülhetetlen és örök hurok. azonban most san megkapta a boldog véget és elhatározta, hogy wooyoungnak is meg fogja adni. mivel ezek után nagyon megérdemelte.

a következő és utolsó akadály egyre közelebb került, készen arra, hogy egy szeretet nélküli szakadékba lökje őket: nyilvánossá teszik a kapcsolatukat. ez csak megrémítette wooyoung lényét. sajnos meg kellett tenniük, de san akárhányszor felhozta, woo mindig talált valami kifogást: "ne itt", "ne most", "addig ne amíg nem végeztünk ezzel". utálta a barátját egy ilyen önpusztitó rohamban látni. itt volt az ideje annak, hogy tegyen valamit ellene és a félelme ellenére csinálja meg amit kell.

san annyira vidáman és ellenszegülten szaladt oda wooyounghoz, amennyire csak tudott, szorosan megfogva a kezét, összekulcsolva ujjait a sajátjával. ismerősen. az érintkezés wooyoung szerelmi nyelve volt, ezért csak remélni tudta, hogy ez valamennyire enyhíteni fogja az idegességét. azonban a vörös hajú érzékelte a fiatalabb idegességét éles szemeivel és szoros kezeivel. kétségbeesetten próbálta megnyugtatni a saját gondolatait. a szerelmének egyértelműen támogatásra és kényelemre volt szüksége, amit nem tudott neki megadni. végülis rájött, hogy nem képes rá. ezt wooyoungnak egyedül kellett legyőznie és ennek előbb vagy utóbb meg kell történnie.

✦

szemek. szemek meredtek rá. legalábbis wooyoung ezt érezte. san alapvetően megnyugtató ölelése, most láncként hatott rá, ami a legrosszabb rémálmába kényszeríti. amennyire csak tudott megpróbált elszakadni az elméjében sikítozó fülsüketítő hangoktól, melyek az öngyűlöletébe szorították. azt kívánta, bárcsak más lenne. azt kívánta, hogy bármilyen hang is visszhangzik a fejében, szűnjön meg. de a rettegés felülmúlta ezeket az érzéseket. bevéste az elméjébe, hogy minden szem kritikusan mered rá. vakító reflektorfény világít rájuk, ami nem hajlandó figyelmen kívül hagyni őket.
a szerelemnek nem ilyennek kéne lennie.

amint bejutottak az iskola épületébe, san a mosdóba vonszolta wooyoungot. privát térre volt most szükségük. ahogy az ajtó becsukódott woo megnyugodott tudva, hogy csak ketten vannak. megkönnyebbülten sóhajtott fel, lecsúszott a földre, a tüdejét megtöltötte oxigénnel, amiről eddig nem is tudta hogy hiányában volt. "oké, sajnálom, de-" "sajnálod? gyakorlatilag megéltem a legrosszabb rémálmomat és te azt mondod, hogy sajnálod?"

wooyoung enyhén szólva dühös volt. soha nem bántotta szándékosan sant, megpróbált civilizált maradni, de a harag irányítása soha sem volt az erőssége. akkor próbálkozz jobban. mély lélegzetet vett, összeszedte magát.

"nézd, tudom hogy ez helytelen volt tőlem, de valamikor meg kell tennünk, tudod? jobb túl esni rajta, mint egész életünkben félelemben élni" mondta szelíden a társa. sannak gyakorlati nézete volt az életben. bár időnként hiányzott belőle a józan ész, logikusan közelítette meg a problémákat, mindig megoldást keresve. woo nem követte ezt a módot, ezért trükkös volt vele veszekedni. mindenki egyetértett abban, hogy san egója kemény dió volt. wooyung mélyen belül elgondolkodott azon, amit at idősebb mondott.

"igen, de legalább szólhattál volna. megbeszélhetted volna velem. most ez csak..." elhalkult, összeszedte a gondolatait. san türelmesen várt. "...ez csak sok volt egy kicsit." kiengedett egy sóhajt, hagyva, hogy a feje lefele nézzen. ez volt az, amit el szeretett volna mondani az elmúlt pokoli tíz percben. nem érkezett válasz az idősebb részéről, csak egy erős kar mely egy vigasztaló ölelésbe vonta. kiszáradtnak érezte magát, wooyoung nem ölelt vissza, hanem hallgatta a barátja nyugodt szívverését. az idősebb egy puszit nyomott a hajába, és bocsánatot kért, a fiatalabb testén megkönnyebbülés lett úrrá, mikor rájött, hogy legyőzték az első akadályt. soha többé nem kell újra átélnie ezeket a lidérces emlékeket.

bár őrültek és gyerekesek voltak, néha valami lassúra és romantikusra volt szükségük, mint ez az ölelés. ilyen rövid idő alatt lettek egymás mindenei. lenézve a karjaiba simult fiúra, san rájött, hogy a fiatalabb lett a boldogsága. minden ami a levendula hajúval volt kapcsolatos még az elkerülhetetlen hibái és tévedései is arra késztették, hogy mégjobban beleszeressen a másikba. a fiatalabb számára san volt a napfény. a meleg és addiktív érzés, amivel nem tudott soha betelni. és amikor hagyta, hogy a karjaiba essen rájött, hogy milyen szeretetteljes is valójában.

wooyoung volt san boldogsága. san volt wooyoung napfénye. kell ennél több?