úgy ölelték egymást a kanapén, mintha az lenne az utolsó alkalom. hallgatták egymás szívverését, miközben élvezték az együtt töltött időt. san egyik karja wooyoung válla körül volt,  olyan közel húzta magához, amennyire csak tudta. a másik karja a levendula hajú derekán pihent, miközben bámulta a macskát, aki a lábukon fetrengett, biztonságban találta magát a boldogságukban. wooyoung egyik keze ugyanúgy a tűzvörös derekán pihent, miközben a másikkal körökert rajzolt a bőrére. a feje az idősebb mellkasán pihent, megnyugvást érzett minden szívdobogásában, ami gyorsabban vert a közelségük és újszerű romantikájuk miatt.

egy ideig így maradtak. szótlanul fürdenek egymás szerelmében, miközben fizikailag tanusítják a vonzalmat. a csend nem volt kényelmetlen; élvezték egymás jelenlétét, még akkor is, ha emiatt figyelmen kívül hagyták a gondolataikat. azonban ez megtört, amikor san olyan kérdést tett fel, ami a nyelvük hegyén volt, amióta vallomást tettek egymásnak.

"elmondjuk a többieknek?" kérdezte halkan, mert úgy érezte, hogy a hangos beszéd pillanatok alatt tönkretenné a nyugodt hangulatot. wooyoung nem mozdult, még san szemébe nézett. nyilvánvaló volt, hogy miért kérdezi. ellentétes hírnév, egy halhatatlanul összetört barát, családi problémák; millió dolog volt, ami lehúzta őket.

wooyoung tudta, hogy egy idő után kénytelenek lesznek elmondani, mert rossz következményei lesznek, de most nemet akart mondani. hangosan és szégyentelenül akart szeretni. báli randit szeretett volna az év végén, a barátai támogatását és megfogni san kezét. meg akarta csókolni, bocsánat nélkül flörtölni vele és érezni a halhatatlan szeretetet, amitől egy kicsit mindenki jobban érzi magát a világban. gondatlan, szégyentelen és hangos akart lenni. azonban sanra is gondolnia kellett. a fiúra akit annyira szeretett. mindez számára milyen következményeket eredményezne? mennyi bántás kapna, amiért randizik az iskola rosszfiújával, akit nem érdekel senki? ezt nem engedhette meg, nem vele.

"jobb lenne, ha még nem mondanánk el nekik. inkább rejtőzködjünk egy kis ideig" fejezte be és közelebb húzódott hozzá, ha ez egyátalán még lehetséges volt. san kuncogott, amitől wooyoung szíve kihagyott egy ütemet és felemelte a fejét. "hé, mi olyan vicces?" nyafogott játékosan és minden erejével igyekezett haragot színlelni, amitől san csak hangosabban nevetett, elég hangosan ahhoz, hogy az egész utca elmosolyodjon.

"nem gondoltam volna, hogy ennyire elővigyázatos vagy" nevetett fel, wooyoung arckifejezése láttan pedig hátravetette a fejét. hirtelen felállt a helyéről, nagyon sértettnek nézett ki. "nos, ha panaszkodsz, akkor nem leszek az!" nyújtotta ki a nyelvét, miközben  összeráncolta a homlokát, amitől úgy nézett ki mint egy kisgyerek. az idősebb összeszedte magát a nevető roham után és visszahúzta a fiatalabbat a karjaiba.

"ki mondta, hogy panaszkodom? ugyanilyen vagyok, de tudod, hogy tudtam. csak nem számítottam rá tőled" magyarázta nyugodtan, miközben beletúrt a barátja hajába. wooyoung arca felmelegedett de még mindig élvezte. szeretve érezte magát és soha nem akarta elengedni ezt az érzést vagy sant.

egy idő után úgy döntöttek, hogy bekapcsolják a tv-t és néznek valamit, amit már mindketten láttak ezelőtt. egy kis töprengés után a 'the untamed' mellett döntöttek. szorosan ölelték egymást, miközben nézték a sorozatot és hangosan nevettek wei wuxian és lan wangji bohóckodásán az előző részekben. a lehető legszorosabban ölelték egymást és egy perce sem voltak hajlandóak elengedni a másikat. elvesztek a másik melegében és éltek a lehetőséggel, hogy valaki szereti őket. az este olyan tökéletes volt, hogy nem akarták megszakítani.

"itt maradhatok éjszakára?" ásított wooyoung, miközben lágyan kiseperte a tűzvörös tincseket san arcából. "jézus krisztus, woo. mióta járunk? három órája?" viccelődött, wooyoung mély szemeibe nézve. a wooyounggal való szemezés most már nem kényelmetlen volt, hanem ismerős. olyan érzés volt, mintha egy otthonra bámulna, amit régen elveszített.

"nem úgy értettem!" ütötte meg játékosan a vállát. "azt mondod, hogy nem engedted volna, hogy itt maradjak, amikor még csak barátok voltunk? wow, ez gonosz!" mondta megint megjátszva a haragot, ezzel megmutatva a borzalmas színészi képességeit. san félig lehunyt szemekkel nézett rá. "oké, rendben. de hamarosan le kell feküdnünk, késő van már" büszkén állt fel wooyoung mellől, hogy elinduljon felfele. a fiatalabb fiú ragyogott, ő is felugrott és a másik mellé sietett. a macska szorosan követte őket, ahogy az már megszokott volt tőle.

az utca többi zaja elnyomódott, ahogy a két szerelmes nevetve csevegett, miközben befeküdt az ágyba.

"elkérhetem néhány ruhádat, hogy aludjak bennük? fogadok, hogy illenének rám!" "persze. mi mást szeretnél még?" "nem tudom, legyek gonosz és mondjam azt, hogy azt szeretném, hogy ruhákban aludj? ugh amúgy- holnap el kellene lógnunk az iskolát" "bármennyire is szeretek veled időt tölteni, nem fogjuk ellógni az iskolát."
"oh ne már! nem vagy szórakoztató!"