hűvös volt kint, a hó puhán és barátságosan fedte a földet. mivel gyönyörű volt az idő, ezért wooyoung úgy döntött, hogy ez egy tökéletes alkalom egy randira. a dolgok helyrejöttek a két fiú között és mivel a karácsony a sarkukban volt ezért nem is lehettek volna boldogabbak. mind a ketten imádták a karácsonyt, de a havat mindennél jobban szerették. a fagyos időjárás két dolgot jelentett: bent maradnak a melegben vagy kimennek hógolyócsatázni.

természetesen wooyoung az utóbbit szerette volna.

a barátja ajtaján dörömbölve türelmetlenül várta a választ. mikor san végre kinyitotta az ajtót, woo tudta, hogy a fiú szülei otthon vannak a háttérben táncoló árnyékok miatt. de ez most nem számított. a vörös hajú szülei nem tudtak a kapcsolatukról, wooyoungnak csak a házon kívül kellett maradnia. belekezdett a mondandójába. "hógolyózás vár ránk, és teljesen szét fogom rúgni a segged" mondta, miközben keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt, egy szikrázó mosoly kiséretében. san önelégülten mosolygott vissza, ismerős versenyszellemmel a szemében. meragadta a kabátját és gyorsan ki is lépett a házból, elfogadva a kihívást. "kezdődik a játék, jung. sok sikert a győzelemhez, mert mind a ketten tudjuk, hogy ebben jobb vagyok nálad."

ezzel a káosz kezdetét vette, mindketten gyermekként szaladtak a csatatérre (ami félúton volt mindkettejük házától, hogy bármelyikükhöz tudjanak majd később menni). san adta az első ütést, vadul dobott előre egy friss hógolyót. kiszámította a dobását, így a golyó pontosan wooyoung vállán landolt. a fiatalabb dühösen fordult a párja felé és egy újabb hógolyó repült, annyi különbséggel, hogy most a vörös hajút kapta el. úgy gondolta nincs vesztenivalója, lesöpörte a havat a sötét tincseiből és újabb hógolyót készített, hogy kézen dobja a levendula hajút. ez megint eltaláta a fiút, de nem ott ahol azt san szerette volna. a golyó alig érte el woo térdét. az idősebb csalódottan fordult el, hogy egy újabb hógolyót gyúrjon. wooyoung azonban kihasználta a helyzetet és egyenesen a párja hátának dobta a hógolyót.

ez a csata körülbelül egy órán át folyt, egészen addig míg mindketten meg nem unták. bizonytalanak voltak azzal kapcsolatban, hogy ki nyerte meg az intezív csatát, ezért gyerekes vita vette kezdetét, mikor elindultak wooyoung háza felé. "egyértelműen én nyertem" kiáltotta san és vádlóan mutatott wooyoungra. "csak túlságosan ideges vagy ahhoz, hogy beismerd." "miért lennék ideges, ha egyszer én nyertem!" sikította meglepetten san merészsége miatt. "nem igaz! sokkal jobb voltam nálad! plusz, magasabb vagyok, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nyertem." "mi-? hogy jön ide a magasság?!" "a magas emberek jobban dobnak, de gondolom te ezt nem tudod..." "oké, először is, egyértelműen csak kitalálod az egészet. másodszor pedig, baszd meg."

✦

pár perc gyaloglás után mindketten fázni kezdtek az előzőt harc miatt. amint beléptek elkezdték a rutinjukat, amit akkor csináltak, ha san wooyoungnál volt (vagy fordítva). egyikőjük bement a zuhany alá, míg a másik kiválasztotta a ruhákat, amit majd a másik viselni fog. ez fordítva is megtörtént, amikor váltottak. bár ez a rutin mások számára hétköznapinak tűnhetett, a páros számára különleges volt. az őket körülvevő káosz mellett ez egy stabil dolog volt, melyre támaszkodhattak. menj be a zuhany alá és várd meg a ruhákat, amiket a másik ad. valójában ez emlékeztetőül szolgált számukra, hogy ott vannak egymásnak, még akkor is, ha csak ilyen kis dologról van szó. ez a titkos szerelmüket otthonosabbá, normálisabbá tette. megmutatta nekik, hogy helyzettől függetlenül mindig ott vannak a másiknak.

wooyoung elővette a ruhadarabokat, abban a reményben, hogy san nála fog aludni. a vörös hajú mintha elhatározta volna magát, mikor követte a másik példáját. minden tökéletes volt számukra. sajnos san haja nagyon vizes lett, mikor wooyoung megdobta őt a hógolyóval, ezért a levendula hajú felajánlotta, hogy megszárítja neki. tudta, hogy fordított esetben az idősebb ugyenezt tette volna. a vörös hajú leült a földre, a fiatalabb pedig a kanapén foglalt helyet, miközben szárította a párja haját csodálkozva állapította meg mennyire puha. az idősebb ismét megakadályozta őt; mosolyogva nézett fel a barátjára, gyengéden megbökve az arcát miközben megpróbálta elvenni tőle a hajszárítót. minden ilyen apró kis tett emlékeztette wooyoungot arra, hogy miért szeretett bele a másikba.

miután a vörös haja száraz lett hátradöntötte a fejét, ami így most wooyoung lábán pihent. "fáradt vagyok. menjünk aludni" mondta már félig lecsukott szemmel. a fiatalabb mondani szerette volna, hogy még korán van, de látva, hogy san mennyire fáradt, inkább nem tette. ő határozottan éjszakai bagoly volt, de a korai lefekvés most az egyszer nem fog ártani neki. végighúzta a kezét a párja megszárított haján. az első találkozásuk óta a vörös elhalványult a hajában, most inkább világos gesztenyére emlékeztette a fiatalabbat. wooyoung szerette a másik vöröses haját, de ez is tetszett neki. mintha a pokoltűz elhagyta volna, hogy puha és kedves lehessen a hatás. woo úgy gondolta, hogy az idősebb mindig is az volt, de most lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa. a kisördög még mindig benne volt, csak nem olyan élénken és fényesen. mindig is huncut kisördög lesz, de soha nem lesz olyan ördögi lucifer, mint korábban.
legalábbis wooyoung szemében.

"oké, menjünk" mondta és felállt. san is fekelt, a hatalmas álmossága miatt pedig megbotlott. miközben az emelet felé tartottak, az idősebb a párjára nézett a nehéz szemhéjain keresztül. szép. a szíve jól választott. wooyoung kedves volt vele, biztonságban érezte magát ott ahol volt és otthon érezte magát, ház nélkül. melegséggel és szeretettel töltötte el. ez leírhatatlan volt san számára, olyan érzés, amit nem lehetett szavakkal kifejezni. csak annyit mondhatott, hogy nagyon, nagyon szerelmes.

ágyba bújtak. a karjukban tartották egymást, a szívük egyszerre dobbant. elaludtak, tudván, hogy abban a pillanatban csak egymásra van szükségük.