Hosszú és fárasztó napok után végre piheni tudtam. A lábaim fájtak a derekam szúrt,a fejem is fájt.  Mint akit le lőttek úgy estem rá a kanapéra. A távirányítóért nyúltam,hogy be kapcsoljam az öreg poros tévét. Egy régi fekete fehér film ment benne. Ami igazi klasszikus volt. 

-Kislány nem  szeretnél segíteni meg keresni apádat mint,hogy inkább ezt a filmet nézed?-szól felém Dean 

-Dean hagyd már!-szól rá Sam

Dean hümmögni kezdet és lecsapta a laptop tetejét. Meg fogta az üveg sörét és ki viharzott.

 Meg a làbamhoz ült. Elöszőr a filmet nézte,de aztan barna szemei ràm tapadtak.

-Meg segíthetek valamibe?-ülök fel és rá nézzek. 

-Nem értem. Nem értem,hogy lehetsz ennyire más mint az apád. Ti nem hasonlítotok. Te kedves vagy ő meg maga a Sátán. De szó szerint. Persze jól nézel ki mint az anyád,ezért is akar meg húzni Sam téged.

Sam aprókat köhögni kezd és ránk nézz. Rák vörös az arca. 

-Sam ne is tagad. Ismerlek már.-mondja Meg

Sam fogta magát és követte Deant. Megel kettem maradtunk,ìgy nem hallogatam tovàbb,hogy rà kérdezek valamire,valami olyanra amire màr régòta kivàncsi vagyok. Talàn azotta amiòta meg tudtam,hogy az anyàm aki fel nevelt az nem az igazi anyukàm.

-Honnan tudod,hogy jól nézett ki az anyám?

-Ismertem. Ismerem. Hosszú szőke haja van és barna szeme. Az orra vékony és telt ajkai vannak. Elégé vékony nő. Vékonyságához képest elég alacsony. Hallhattad már azt,hogy ő nem akart téged így oda adott egy családnak. Beth híd el van benne kedvesség. Ő volt a tanárom. Én is kereszt úti démonként kezdtem.-meséli Meg.-Az apád meg olyas valaki aki bárkit meg kaphat a pokolba. A nők csak úgy bomlanak a lába előtt. Az anyukád is oda volt érte,és egy kis cici villantás és már is az ágyába találta magát. Hallhattad,hogy nem akart téged az anyád így oda adott egy családnak és az apád nem is tudod rólad. Ez mind igaz.-folytatja

  Ezek szerint anyám csinos volt,és volt benne kedvesség?!..Hát én ezt nehezen kétlem,hisz oda adott egy családnak szemrebbenés nélkül. Az apámnak meg nem is szólt semmit róla.. Egy részem sajnálta az apám,de nagy részem csak utálni tudta,hogy meg ölette azokat akik fel neveltek engem és akik szeretek. 

 Hirtelen Meg karján fekete csíkok kezdtek meg jeleni.   Először még halványan aztán egyre erősödtek. 

-Dean! Sam!-kiált Meg

A fiúk egyből be rohantak. Meg a karját mutatta feléjük. A srácok össze néztek. Dean a konyhába lévő fiókokhoz rohant amiből előszedet két pisztolyt,Sam meg le rohant a pincébe ahonnan fel hozott egy kis fém flaskát. 

-Mi van?-kérdezem ijedten

-Ti itt maradtok.-mondja Dean

A "ti-t" azt rám is Castielre értette Dean. Ijedten néztem Samre aki le se szart. 

-Vigyázz rá!-mondja Meg

Cassel össze nézzünk. Ezt most melyikünknek mondta. 

 Sam,Dean és Meg el viharzott.  A faházba csönd lett. Némán álltunk egy más mellett és vártuk,hogy a másik meg szólaljon. 

-Castiel mi folyik itt?-kérdezem ijedten

-Láttad Meg karján azokat nem? Azok azért jelentek meg mert démon van a közelbe. Mikor egy démon van a közelbe akkor ezek mindig meg jelenek rajta. Nem fáj neki meg semmi,csak elég csúnyán nézz ki.  

Megint egy démon. Mi lenne velem démonok nélkül. Az életemet már el se tudom képzelni úgy,hogy apám ne küldjön valakit értem. 

  ~Meg~

 A fő út felé tartottunk a srácokkal. A fekete csíkokat még mindig lehetett látni a karomon. Ahogy kifordultunk a fő útra,két démonal találkoztunk szembe.  Elővettem az ezűst pálcám amit még anno Castieltől kaptam,Sam a kését ami meg tudod ölni bármilyen démont,Deannél meg a colt volt amibe démon csapdás golyók voltak töltve. 

-Meg Masters milyen jó téged újra látni.-szól felém az egyik

-John?-nézek rá 

John az egyik legrégibb barátom. Vagy is csak volt a barátom. 

-Oly régóta ismerjük egymást. Elég közel álltunk régen nem igaz?-kacsint rám

A Winchester fivérek rám néztek.

-Rossz lesz most meg ölni téged bébi.-mondja John

Rá nézzek és a fejemet rázom. Rá néztem Deanre aki egy bólintással jelet adott,hogy itt az ideje nekik esnünk. Meg forgattam kezembe lévő pálcát és John felé rohantam. 

-Dean őt ne öld meg! Ő még hasznunkra lehet.-kiáltom,miközben kihúzom Johnból a fémpálcát akinek aprókat szikrázik a szeme aztán hátra esik.  

Dean a másik démont térden lövi egy démon csapdás golyóval. Hátra fogja kezeit és egy rongy darabbal be köti a szemét. 

~Beth~

 Próbáltam nem idegeskedni,azon,hogy csak így el mentek. De képtelen voltam nem arra gondolni,hogy mi van akkor ha valami történt Samel. Elég régóta távol vannak. Igaz ő vadász és nem most kezdte a szakmát,de ha valaki be lopja magát a szívedbe akkor folyamatosan félted őt mindentől. Castiel meg tök nyugodtan ült,mint ha nem is lenne itt lelkileg csak teste. 

Castielhez akarok szólni,de éppen akkor lépnek be Samek. 

-Végre!-ugrom a nyakába. Kicsit hátrébb estünk de Sam erősen magához szorított. 

 Dean egy idegen alakkal állítod be. Amikor a pasi meg látott barna szemei feketére változtak. Hirtelen meg állt és Dean erős szorítása alól kiszabadult,ezzel Deant a földre küldte. El akkart indulni felém,de lábai nem engedték. Hiába próbálkozott.   Dean fel áll a földről és egy jobb egyenessel ajándékozza meg.

 A fickó a pincébe ült meg kötözve. Dean azt a kést forgatja a kezébe ami még reggel Samnél volt. Közelebb megy a pasashoz és kérdéseket kezd el fel tenni neki. Egyikre se válaszolt,csak nézett maga elé és röhögött. Ahányszor el nevette magát Dean annyiszor szúrta bele a combjába a kést és húzta végig benne. De ezt ő meg se érezte,hisz nem hagyta abba a nevetést. 

Nem bírtam tovább ezt nézni,én tettem fel kérdéseket. 

-Ne,hogy azt hidd,hogy neked válaszolok csak mert van két szép szemed.-mondja az arcomba

-Mit akar tőlem az apám? Honnan tudtátok,hogy itt vagyok?

-Most te fogod belém szúrni azt a kést szívi? 

Tudtam,hogy nem fog válaszolni. Lehet,hogy most dühösek lesznek rám a többiek de muszáj meg tennem. Nem hagyhatom életbe. 

Teljesen közel mentem hozzá. Két kezemet rá tettem a combjaira és bele hajoltam az arcába. 

-Tetszel cica. De a pasid nagyon csúnyán nézz ránk.

Hátra fordítom a fejem és Sam szúrós tekintetével találkozok. Le sütöm szemeimet és vissza fordulok a démon felé. Bal kezem fel emelem,két ujjamat szorosan egymáshoz szorítom mire csettintek egyet.  

A démon vére az egész helyiséget be borította. Az arcom fehér színről vörösre váltott. Néhol még apró belsőségek maradványai is voltak az arcomon. A szemem körül próbáltam el tüntetni a vért,hogy lássak valamit.  El távolodok tőle és a fiúkra nézzek. Szint úgy ők is vérben úsztak,és próbálták a szemeik körül el takarítani a vért. 

-Mi a franc ütött beléd? Ő volt az egyetlen esélyünk arra ,hogy el mondja hol van Lucifer!-indul meg felém Dean

A vérben és belsőségekben úszó székbe esem. 

-Dean ne tégy olyat amit még megbánhatsz.-szól Sam,aki próbálja le szedni az arcáról a vért. 

-Nem fogom meg bánni azt,hogy meg ölöm ezt a ribancot.-mondja dühösen Dean és a kést meg indítja felém de hirtelen előttem terem Castiel aki el kapja Dean kezét és ki szedi a kezéből a kést. 

-Mit művelsz Castiel?! Menj innen!-löki arrébb. 

Castiel a földre zuhan. Mozdulatlanul fekszik a kövön percekig.  Sam oda megy hozzá és a pulzusát nézi. 

-Dean..-nézz ránk Sam 

"Mi más a bölcsesség, mint a tudás, amivel megkülönbözteted a jót a rossztól, ami segít felismerni, hogy hogyan cselekedj helyesen."-Iain Menzies Banks

 Szeretném meg köszöni azt a több mint 500 meg tekintést ezen a könyvön. Millió puszi nektek!😘😘😘😘😘❤ Fogjátok ezt föl egy nyári finale-nak,mert nem tudom mikor hozok új részt. ♡♡