Jungkook szemszöge :

Az utam ugyanoda vezetett, mint eddig mindennap, már lassan 5 éve. Újra és újra elmegyek hozzád angyalkám, hogy elmeséljem mi történt velem. Lehet őrültség, amit csinálok, de képtelen vagyok elfogadni, hogy már nem vagy itt mellettem.
A temetőbe érve megláttam a sírodat. A virágok még frissek, mégis mindennap hozok újakat. Most sem tettem mást. A tegnapi virágokhoz raktam még több virágot. Szerintem az egész temetőben nincs annyi virág, mint a te sírodnál. Ez egyben vicces és szomorú.
Nem tudom, hogy melyik a kedvenc virágod, ezért mindég más virágot hozok neked, hátha egyszer rám szólsz, hogy valamelyiket nem szereted.

-Nos... Szia angyalkám. Újra itt vagyok. Lehet, h9gy már unsz, de én szeretek veled beszélgetni. Tudod elég jó hallgatóság vagy - nevettem fel erőltetetten, majd bekönnyesedett szemekkel néztem továbbra is a sírodat ahová a gyönyörű neved volt vésve.
Kim Taehyung.
Végig simitottam rajta, majd leültem a földre, szembe veled.

-Képzeld megint veled álmodtam. Az álmomban a karjaimban tarthattalak, olyan jó érzés volt. Volt 3 kisgyerekünk, 1 kisfiú és 2 kislány. A kisfiú Jihoon volt és 4 éves, az egyik lány Jennie, aki 2 éves volt és az ők kis nővérük Sarah, ő már 6 éves volt. Egy kertes házban éltünk így 5-en. Volt egy kutyusunk is, akit te valamiért Gülünek nevezték el. Szegénynek nagyon béna nevet adtál, de nem akartam lerombolni a kedvedért azzal, hogy elmondom a véleményem. Olyan boldog voltál. A gyönyörű mosolyod tündökölt és egy pillanatra se hervadt le. Még emlékszem a csókod ízére..... A vad éjszakánkra, ami sajna csak az álmomban történt meg és már soha sem fog a valóságban. Te egyfolytában a konyhában voltál és mi a kicsikéinkkel állandóan megpróbáltunk lopni a sütikből, de te mindég rajta kaptál minket... Sajnos itt véget ért az álmom és rákellett jönnöm, hogy se te nem vagy itt sem pedig a kicsikéink. Megszakadt a szívem amikor a valoság pofon csapott... Ismét...... Mond Tae.. Miért hagytál egyedül? Tudod... Beleőrülök a hiányodba... Borzalmasan hiányzol a bűntudat pedig felemészt. Nem tudtalak megmenteni.... Hogy lehettem...ch "lehettem"... Inkább, h9gy lehetek ilyen gyenge? ... - a könnyeimet letörölve egy mély levegőt vettem, ezzel kicsit lenyugtatva magam, majd folytattam. - A pszichologusom azt ajánlotta, hogy kezdjek el randizni vagy beszéljek megint Taeyeonnal, hisz ő is ott volt akkor.... Bár ő nem emlékszik, hisz eszméletlen volt. Tudom, hogy ez talán butaság, de undorodom minden pillanatban amikor ő a közelemben van. Ha akkor nem az ő nevét mondtam volna ki akkor te most is itt lehetnél velem.... Tudom-tudom... Mondanod se kell. Akkor se lennél mellettem ha élnél, hisz undorító féreg vagyok. Tudod, mit mondott még az az idióta pszichológus?... - vártam egy kicsit, hátha válaszol. Őrült vagyok? Talán, de a remény hal meg utoljára... Legalább is ezt szokták mondani- Hogy írjak naplót, amibe leírhatom, hogy mit érzek. De minek írjak napló, amikor nekem itt vagy te, aki meghallgat bármikor? Ugye, hogy hülyeség? Szerintem is! Na de ma semmi érdekes nem történt. Mint tudod ugyan úgy tanár maradtam, de már nem élvezem úgy, mint mikor te is a diákom voltál. Még most is emlékszem azokra a szomorú bociszemeidre, amikkel engem néztél. Belevéste magát a memóriámba. Emlékszel Jin Hyungra? Ő miután megtudta, hogy meghaltál kilépett és bezárkozott a szobájába. Hozzá költöztem, hogy tudjak rá figyelni, mivel se enni se inni nem akar. Hiába mondom, hogy gondoljon rád és ne adja fel, de teljesen magába zuhant. Tudod mi a vicces? Az, hogy ugyanahhoz a pszichológushoz járunk.... Namhoz.. Te is hozzá jártál volna, ha tényleg bementél volna hozzá. Már nem tartom a kapcsolatot senkivel sem mivel nekem csak rád van szükségem. Oh basszus hol tartottam az előbb?? - nevettem fel, szintén erőtlenül- Oh igen, szóval már nem szeretem ezt a tanár munkát, de valamiből meg kell élni, nem igaz? Ma is elmentem a kávézóba és ugyan azt ittam, amit az első találkozásunknál. De most nem volt ugyan az az íz, mint akkor. Te sokkal jobban készíted el azt a rohadt kávét is - a könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon. - Nem bírom nélkülöd bassza meg! Egyszerűen mindenről te jutsz eszembe... Érted? Mindenről! A legszomorúbb, hogy csak a halálod után jöttem rá, hogy mennyire szeretlek. Azt hittem, hogy Taeyeont szerettem, de ez nem igaz... Egyszerűen csak féltem mások véleményétől.. Azt hiszem. De mindegy is, szeretném ma is elmondani neked, hogy Szeretlek Tae! - nem tudtam tovább magamban tartani a könnyeket. Zokogtam a halott szerelmem sirjánál, miközben könyörögtem, hogy jöjjön vissza hozzám. Szánalmas vagyok tudom.. - Azt hiszen ennyi lenne a mai mesélni valóm... De ígérem holnap is eljövök és hozok neked tejeskávét és maffint is! - mosolyogtam rá.

-Olyan szomorú látni, hogy csak neki mutatod a mosolyod, de még neki is csak a színlelt mosolyodat.... - hallottam meg Nam hangját magam mellől.

-Mit keresel itt? - néztem rá érzelemmentes arccal.

-Kook... Ugye tudod, hogy ez nem mehet így tovább, igaz? - nézett rám kérdőn Nam.
Nem tudom mire céloz, hisz ő mondta, hogy öntsem ki a lelkem. Most azt teszem szóval...

-Nem tudom mire célzol- mondtam neki még most is fapofával.

-Kook! Felejtsd már el őt! Meghalt! Felesleges könyörögnöd neki, hogy jöjjön vissza mert nem fog! Tudom, hogy nehéz, de lépj túl rajta... Szeret téged, te is őt szóval hadd, had nyugodjon békében! Ő mindég veled lesz a szívedben de ez nem azt jelenti, hogy megrögzötten keresd őt mindenkiben. Nem tudom észre vetted-e de eddig csak olyan emberekkel álltál szóba, akik kicsit is hasonlítottak Taere. - mondta volna tovább a prédikácioját, de félve szakítottam.

-Ez nem igaz! Veled is beszélek pedig te ronda vagy Tae pedig földöntúlian gyönyörű-mondtam neki, miközben feltápászkodtam a földről.
Leporoltam a nadrágom, majd a sirodhoz hajolva adtam rá egy csókot, majd Namnak hátat fordítva haza indultam.
Beérve a házba sötétség fogadott, mint mindég. Hyung a kanapén aludt az egyik polódat szorongatva. Elmosolyodtam, hisz én is így szoktam. Mindég a te öblítőddel szoktam kimosni a saját és a te ruháidat is. Sajnos nem az az igazi Taehyung illata van, de közel van hozzá szóval szeretek azzal aludni.
Odamentem Hyunghoz és felvettem az ölembe. Nagyon sokat fogyott, velem együtt. Eleinte én is csak ültem és bámultam ki a fejemből. Hetekig alig ettem, inni is csak néha ittam. Ez most sem változott sokat, de már egy kicsivel többet eszem.
Befektettem a szobádba, majd én is bebújtam mellé, miután egy tetszőleges polódat kivettem a szekrényből. Mindketten csak a te ágyadban tudunk elaludni. Szerencsére hamar eltudtam aludni, remélem az álmaimban újra találkozunk.

Egy újabb nap nélküled angyalkám.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie