Amikor kinyitottam az ajtót egy idegen férfival találtam szembe magam és uristendejolnézki. Gyönyörű vonásai vannak, nem úgy mint nekem...Észre se vettem mennyire bámulom csak amikor rám mosolygott.

- Hát te ki vagy és miért késtél? - kérdezte tőlem felvont szemöldökkel, de egy kis ajakgörbület volt az ajkain.

-Én... Öhm.. - Nem tudtam erre mit kellene válaszolnom. Mert basszus mondjam, hogy "áhh csak a suli mögött próbáltam összekaparni magamat és úgy lépni, hogy a bordáim ne szúrják át a tüdőm."

- Rendben, menj inkább ülj le a helyedre. - mondta barátságosan, ám a tekintette megváltozott amikor látta, hogy alig tudok mozogni és hogy milyen neheze veszem a levegőt.- Valami gond van? - kérdezte aggódva, ám én nem válaszoltam, hisz minek tettem volna. Úgy se érdekli csak a munkája miatt kérdezi.

Lehajtott fejjel mentem el Chanyeol-ék előtt, ezen ők csak nevettek. A tanár többet már nem kérdezett engem.

-Ohh igaz is, te aki késtél, mutatkozz be kérlek, a többiek már megtették. Az én nevem Kis Seokjin és én vagyok az új osztályfőnökötök. - ekkor megszólalt a csengő én pedig felpattanva siettem ki, hisz eszem ágában se volt bemutatkozni.

Úgyis elfelejtené, akkor mégis minek?
A napot nagy nehezen kibírtam, majd indultam a kávézóba. Amikor oda értem Yoongi láttam még a lépcsőkön ülni. Aranyos látványt nyújtott, és ezzel a szőke hajjal sokkal fiatalabbnak néz ki.

Amikor meglátott rám mosolygott, majd mint egy kisgyerek amikor újra találkozik az anyukájával, a nyakamba ugrik. Én rögtön összeestem hisz a bordáim borzalmasan fájtak. Yoongi amint észre vette felkapott az ölébe és bevitt. Leültetett egy székre és mint ha haldokolnék el kezdett összevissza rohangálni és üvőltözött mindenkinek, hogy segítsenek. Én ezen csak elnevettem magam, ami köhögésbe torkollott.

-Nyugodj meg Yoongi hyung nincs semmi baj. Csak a bordám fáj, de majd elmúlik. - próbáltam megnyugtatni.

Ekkor jött meg Baek is aki amint meglátott rögtön ide szaladt.

-Úristen Tae baba,mi történt?-kérdezte könnyesedő szemekkel.

Úgy érzem, hogy mindenki túl reagálja. Amég nem figyeltem addig Yoongi hyung hívta a mentősöket.

-10 perc és meg jön a mentő.- mondta már sokkal nyugodtabb hanggal.

De nekem ekkor a vér is megállt az ereimben. Utálom az orvosokat és a kórházakat. Én biztos, hogy nem megyek oda! Határoztam el magamban it muszáj volt velük is közölnöm.

- Én nem megyek kórházba, semmi féle képpen!!! - mondtam hisztérikus.

-De ezt ki kell vizsgálni! Basszus alig kapsz levegőt, sápadt vagy és biztos, hogy van valami a bordáiddal is. Kérlek mond el, hogy mi történt! - kérleltek mindketten.

Ők nem tudják, hogy bántalmaznak, de nem is fogják megtudni. Csak feleslegesen aggódnának, nekem erre nincs szükségem.
Ekkor szerencsémre vagy balszerencsémre megjött a mentő. Szerencsére azt mondták nem súlyos és emiatt ki tudnak itt is vizsgálni. Azt mondták, hogy a bordáim nem törtek el de megzúzodtak és enyhe repedés keletkezett a jobb oldali bordámony. Szóval megkértek, hogy kerüljem az emelgetédeket és szinte minden fajta fizikai munkát.
Még volt fél óránk nyitásig emiatt össze tudtam szedni magam és átöltözni. Yoongi hyungék megprobáltak rábeszélni, hogy menjek haza, de nem sikerült nekik. Azonban emiatt körbe ugrálnak engem. Basszus Hoseok hyung még a nadrágomat is felhúzta rám!
Mivel Yoongi hyung azt mondta, hogy most csak a pult mögött legyek emiatt szétuntam magam. Egy idő után elkezdtem dudolgatni is. Már nem csak dudolgattam, hanem halkan énekeltem amikor meghallottam az ajtó fölött lévő csengőt. Mely azt akarta számomra jelezni, hogy készüljek fel, mert mégegy idióta tévedt be hozzánk.

-Szép napot! Mit adhatok? - kérdeztem úgy, hogy nem néztem fel.

-Mondjuk egy kis tiszteletet!-mondta éllel a hangjában, ami miatt megremegtem, de akkor se néztem fel. - Ha valakivel beszélgetést a másik szemébe nézni! - itt már ugyan félve, de lassan felemeltem a fejem.

-Bo-bocsánat. Mi-mit szeretne fogyasztani? - a hangom remegett, nem mintha én magam nem tettem volna. Ő csak összeráncolta a szemöldökét, de már nem tett semmi megjegyzést sem.

-Egy erős fekete ír kávét szeretnék kérni! - megse várta válaszomat rögtön elindult az asztalokhoz. Ohh hogy savanyú cukor köpjön a szemébe!

Utálom az ílyen bunkó embereket....

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett!
Bynie