Jungkook szemszöge :

Egy sötét szobában ébredtem fel. A falak épphogy tartották a plafont. A falakon karmolás nyomokat és vérfoltokat láttam, legalább is szerintem az vér. Sajna nem láttam túl sok mindent, mivel félhomályban kellett felmérnem ezt a helyet. Még mindég fájt hátul a fejem és kissé szédültem is, de nem foglalkozhatok most ezzel .
Körbe nézve észre vettem, hogy valaki ül mellettem és előttem is. Valaki hirtelen feloltotta a villanyt, ami miatt kiégett a retinám. Fasza pedig kezdtem megszokni a sötétet. Oldalra pillantottam és Taeyeont láttam meg, előttem pedig Taehyung ült. Én és Taehyung villamosszékben (?) ültünk, Taeyeon, pedig egy sima székben. Mindannyian levoltunk kötözve, mozdulni se bírtam olyan szoros volt ez a szar kötél. Félek, hogy ezt a helyet nem hagyjuk el élve..

-Psz.. Taehyung... Taeyeon! Ébredjetek! - szóltam halkan nekik.
Elsőnek Taeyeon ébredt fel, aki rögtön megrémülve nézett körbe majd rám pillantott könnyes szemekkel.

-Kook.. Hol vagyunk? - kérdezte.
Megakartam ölelni, de sajna nem tudtam. Utána Tae is felkelt, ő is hasonlóan reagált, mint Taeyeon.

-Kookie... Mi történt? Hol vagyunk? Meg fogunk halni? - pánikolt be.
Szegénynek rekedt volt a hangja és egyre jobban sírt. Magamhoz akartam húzni, hogy megnyugtassam.

-Nincs semmi baj Tae. Minden rendben lesz! - suttogtam neki.
Próbáltam negnyugtatni, de ő egyre jobban sírt.

-D-de Kook... Még fogunk halni?.. - kérdezte remegve.

-Jaj ne nyafogj már annyit te kis buzi! Te vagy itt a legkevésbé fontos! Sokkal fontosabb, hogy én és Kook kijussunk innen! - szólt rá lenézően Taeyeon- Kook, szerinted ha felajánjuk ezt a kis buzi idiotát akkor megmenekülhetünk? - mondta majd felcsillantak Taeyeon szemei.

-Taeyeon kurvára állj le! Senkit nem ajánlunk fel, főleg nem Taet! És ne hívd őt soha többet buzinak! - szóltam rá dühösen. Én nem ezt a lányt ismertem meg.

-De ő az! Akkor mégis minek hívjam.. Ezt?! - nézett végig undorodva Taen.

-Na jó meguntam ezt a drámát. Te- mutatott Taeyeonra- Te kis kurva ide most nem kellesz! - mondta egy mély és torz majd leütötte hátulról Taeyeont.

-Hogy merted ezt tenni?! Engedjen el és úgy küzdünk meg te rohadék! - kiabáltam neki.

-Jaj de kis vadmacska vagy... Ez tetszik, de sajna nem engedhetlek el...még nem! - mondta majd elkuncogta magát- Olyan jó móka lesz - hát baszki még tapsolt is, de az a fogyatékos módon.

-M-mit a-akar tő-tőlünk? - kérdezte félve Tae.

-Hogy mit akarok? - kérdezte kuncogva majd oda szögdécsekt Taehez. - A meztelen igazságot akarom! - komolyodott el a hangja.
Oda ment a vezérlő pulthoz(?) - Na szóval mondom a szabályokat ti kis cukik cicák.. - kuncogott.- 1. Mindég az igazat mondjátok! Igazából felesleges hazudni mivel lássátok azt a cuki kis csövet ami a mellkasotokra van tapasztva? Lássátok? Oki. Az jó mert én látom! - kuncogott - Egyébként ha hazudtoo egyre erősebb fokozattal foglak megrázni titeket! Mármint a pártokat rázom meg, ha ti hazudtok. Oki? Oki! 2. Ha kérdezek valamit akkor arra válaszoljatok és ne mást kezdjetek el mondani vagy magyarázkodni! 3. Csak én kérdezhetek! Egyenlőre ennyi ha eszembe jut még valami akkor mondom! - mondta. - Ezzel a kis cukival kezdem - mutatott Taere majd odaugrált hozzá. - Szereted Jungkook-ot? - kérdezte.

-Igen! Mindennél jobban!-mondta határozottan Tae.

-De kis cuki vagy! Nos mivel igazat mondtál ezért jöhet a kövi rész. Ha választanod kellene őt vagy magadat választanád?-kérdezte.

-Persze, hogy őt! - egy másodpercet sem habozott. Magabiztos volt mindvégig.

- Megcsalnád őt valaha, vagy tennél bármit amivel őt bántanád? - kérdezte.
Basszus... Összefog törni Tae ha ezeket kérdi tőlem is ez a pasi.

-Soha sem csalnám meg! Az a legundorítóbb, amit bárkit tehet a párjával! Bántani pedig nem lennék képes! - mondta.

Remélem megtudsz majd bocsátani nekem...

-Megbízol Jungkookban? - kérdezte.

-Teljes mértékben! - válaszolta.

-De kis cuki vagy! Mivel végig igazat mondtál ezért átugrom a kis pasidhoz! - mondta majd odajött hozzám.

-Szereted Taehyungot? - kérdezte.

-Persze! - vágattam rá kapásból.
Taere néztem, aki mosolygott.

-Akkor inkább úgy kérdezem, hogy szerelmes vagy belé? - kérdezte kiváncsian végigmérve, majd oldalra döntötte a fejét, várva a válaszra.

-É-én.. - Taere néztem, aki még most is mosolygott.
Tudtam, hogy azt várja, hogy erre is rávágjam azt, hogy igen. Bocsáss meg Tae. Olyan arányosan néz... Képtelen vagyok a szemébe mondani.... - É-én... Igen.... - mondtam lehajtott fejjel.
Reménykedtem benne, hogy nem fog semmi történni, de ekkor akkora áramütés érte Taehyungot, hozy felordított és a fájdalom miatt eltorzult az arca.

-Eléég.... Könyörgöm eléég!! - kiabálta zokogva Tae.

-Hagyja abba!! Ez fáj neki!! Hagyd abbaaa! - kiabáltam neki.

Kapkodtam a fejem az a pasi és Tae között. Könyörgően néztem rá, de ő nem állította le azt a szart.

-Vállald a hazugságod következményét! - mondta kuncogva.

Még kb 5 percig rázta Taet és hiába ordibáltuk, hogy hagyja abba, ő nem tette. Mikor végre leállította Tae feje erőtlenül dölt előre és a teste még kissé rángatozott. Miután kissé lenyugodott rám emelte könnyes szemeit melyekben csalódottságot véltem felfedezni. Sírt. Egyre jobban sírt. A vállai rázkodtak és hangosan sorra ki bánatát.

-Kövi kérdés. Megcsaltad őt valaha?- nézett rám.
Bassza meg....

-Én annyira sajnálom Tae... - mondtam neki sírva.
Nem akarom őt elveszíteni. Nem vagyok belé szerelmes, de szeretem őt!

-Nem emlékszel a szabályokra te kis hunszut? - kuncogott majd az előbbinél is nagyobb áramütéssel kezdte el kínozni Taet.
De Tae most nem ordibált, hogy hagyja abba. Az arcán láttam, hogy mennyire fáj neki, de nem adott ki hangot. Nem könyörgött csak türte, amíg vége nem lett. Az a beteg fasz odaugrált Taehez, majd végigsimitott a haján.

-Látod én csak jót akarok! Ezt sose tudtad volna meg, ha én nem vagyok! Az igazság fáj, de jobb, mint hazudságban élni! - kuncogott és Tae arcát kezdte el cirogatni.

-Ne nyúlj hozzá te beteg fasz! - ordibáltam rá. - Ha bántani mered kiherrélek, amint kiszabadulok innen! - fenyegettem, de szarrá se mentem vele.

-Hányszor? - nézett végre rám Tae.
A szemeiben nem láttam semmit. Üresek voltak és érzelemmentesek. Ugyan olyan szemekkel nézett rám, mint az ismerkedésünk elején.

-Hé! Itt én kérdezek! Miért nem tartjátok be a szabályaimat?! Nincs sok belőlük csak 3!!! - kezdett el toporzékolva hisztizni. Ennek biztos, hogy van valami baj az agyával. - Aigoo na mindegy..... Én is ezt akartam kérdezni csak annyi, h még azt is mond el, h hány emberrel! - talsikolt kuncogva.

-Nem tudom... Sokszor... Sok emberrel... - suttogtam magam elé majd lehajtottam a fejem.

-Azzal a ribanccal is melletted? - kérdezte.

-Igen...-mondtan halkan de tudtam, hogy mindketten hallották.

-Hogy tehetted ezt?! - kérdezte Tae.

-Én nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg! - mondtam neki kétségbeesve

-Én végig szerettelek! - kiabálta dühösen.

-Amúgy se lehettet volna semmi köztünk ....A tanárod vagyok Tae! - kiáltottam neki indulatosan.

-Sz⁹val csak kihasználtál?- kérdezte sírva.

-Ez nem igaz! Sosem használtalak ki! - mondtam dühösen.

Oké, hogy gyáva módon megcsaltam, de sose használtam ki.

-Miért te minek nevezed azt, amikor érzelem nélkül veszel el valakitől valamit, mit már sosem adhatsz vissza?! - kiabálta Tae.

-ELÉG LEGYEN MÁR ITT KURVÁRA ÉN KÉRDEZEK SZÓVAL KUSS LEGYEN VÉGRE! - kiáltotta mostmár el magát az a beteg fasz is.

-Ölj meg! - mondta Tae nyugodt hangon.

-Ne már! Az úgy nem mókás ha te is akarok! - mondta hisztizve, majd fogta magát és leült a földre törökülésbe.

-Megőrültél bassza meg?! KURVÁRA nincs jogod csak így itthagyni engem! - Nem bírnám ki ha elveszíteném. Nem tudom elképzelni az életemet nélküle.

-Nincs jogom?! Neked nincs jogod beleszólni, hogy mit kezdek az ÉN életemmel!- mondta ijesztően nyugodt hanggal.

-Tudod Kookie... Te nagyon önző vagy ám! Nem szereted mégis elvetted a szüzességét és meg is csaltad úgy, hogy mindvégig abban a hitben ringattad őt, hogy te is szereted! - mondta az a pasi.

Igaza van... Önző vagyok, de nem érdekel nem veszíthetem el őt. Taere pillantva megláttam, hogy ő szinte átnéz rajtam. Láttam a szemeiben, hogy itt van vége mindennek. Elvesztettem az életemből az én angyalkámat. - Mindegy is jöjjön az utolsó kérdés, mert az a kis cuki túlságosan mazochista emiatt elrontotta a bulimat - mondta sóhajtva.
Jaj a végén még meg ne sajnáljam...
-Ha választanod kellene őt vagy magadat választanád?-kérdezte.

-Őt!-vágtam rá.
Tae csak undorodva elhúzta a száját és elfordult tőlem. Nem mondott semmit, nem nézett a szemembe. Tae kérlek ordibálj velem.... Csak kérlek ne ignorálj..
-És ha úgy kérdezem, hogy őt vagy az a kis ribanc, akkor ki lenne az, akit választanál ? - kérdezte.

Taere majd Taeyeonra pillantottam.
Nem tudom, hogy melyiküket válasszam. Mindkettőjüket szeretem, de Taeyeonba szerelmes vagyok, Tae pedig olyan mintha az öcsém lenne. Sőt annál is fontosabb. Ő a családom, a támaszom, a lelkitársam, de Taeyeon pedig a szerelmem. Ő mellettem volt amikor kellett. Vele mutatkozhatok át utcán anélkül, hogy bárki is undorodva nézne ránk. Tae lehet eltudná érni, hogy belé szeressek, de ő kiskorú én pedig felnőtt. Majdnem 10 év van köztünk, Taeyeon pedig csak egy évvel fiatalabb. Ahj... Basszus könyörgöm istenem ne bánjam meg, azt ahogy döntök.

-Taeyeont választanám... - mondtam.

-Akarod tudni, hogy ennek mi a következménye? Sajnos sok ember nem tudja, hogy minden szónak következménye van! Ha te nem is tudod, hogy ENNEK mi a következménye akkor kedves leszem és megmutatom csakhogy tudj ebből tanulni! - nevetett fel idegbetegen - Te azt a csajt választottad Tae helyett ezért hát... - mondta majd előhuzott egy pisztolyt - Tae cicának megkell halnia! - mondta és rászegezte a pisztolyt. Tae csak mosolyogva becsukta a szemét és várta a halált.

-NE KÖNYÖRGÖM! ENGEM ÖLJ MEG NE ŐT!! - kiabáltam torkom szakadtából.

Minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy kiszabaduljak és megmenthessem Taet. Minden olyan gyorsan történt. A filmekben ilyenkor minden lelassul és lepörög előtted a vele kapcsolatos emlékeid. De a valóság nem ilyen. A valóság rideg és nem vár semmire és senkire. Hiába kiabáltam Taenel, hogy próbáljon ő is kiszabadulni, hogy ne adja fel, de ő csak rámmosolygott majd annyit suttogott, hogy Szeretlek.. Majd a pisztoly hangosan dörrent egyet ezzel jelezve, hogy nincs tovább. Próbálkoztam, de nem tudtam kiszabadulni. A kötél már szétvágta a kezemet, de egy kicsit se lazult meg.
Nem tudtalak megmenteni. A töltény a mellkasodba fúródott, te mégegyszer, utoljára rámpillantottál majd mosolyogva örök álomra csuktad a szemedet.
Elvesztettelek egyetlen gyönyörű angyalkám...

Na itt a kövi rész is... Sikerült megoldanom, hogy tudjak publikálni, mert ez a gonosz wattpad nem akarta engedni :c . A résszel kapcsolatban.... Kérlek ne nyírjatok ki 😅🙏 Kellemes olvasást, bynie ❤️