A suliban semmi sem történt. Unalmasan és borzalmasan lassan teltek az órák. Épp ebédlőbe tartottam mikor valaki hirtelen átkarolta a vállam. Elsőnek megijedtem de mikor megláttam, hogy Sehun az, kissé megnyugodtam.

-Szia - mosyogtam rá.

-Sziaa-mondta mosolyogva majd leültetett egy asztalhoz.

-Mit szeretnél enni? - nézett rám még mindég mosolyogva.

-Nem tudom... Akármi jó lesz - mondtam egy kis gondolkodás után.

Ő csak bólintott, hogy megértette, majd elment zsákmány vadászatra.
Visszatért szendviccsel meg ivőlével.

-Remélem ezek jók lesznek- nevetett fel kínosan.

-Persze - kissé kínosan feszengtem, de jól éreztem magam a társaságában.

Sokmindenről beszélgettünk nem figyelve az időre. Annyira belemerültünk a beszédbe, hogy észre se vettük, hogy valaki leült mellénk. Amikor észre vettem Chanyeolt nagyon megijedtem. Féltem, hogy megint bántani akar. Ezt ők is láthatták rajtam.

-Ne félj nem akarlak bántani! Csak bocsánatot akarok kérni! - mondta lehajtott fejjel.

Nem, ez tuti csak valaki szivatás. Majd  pont elhiszem, hogy Chanyeolt bocsánatot kér TŐLEM!

-Kérlek inkább csak verj meg majd hagyj békén. Nekem nincs erőm se kedvem szórakozni. - szinte leheltem a szavakat.

Próbáltam lelkileg felkészülni, de erre nem igazán lehet. Rég volt már rajtam seb. Ijesztő, de kissé hiányzik.

-Nem akarlak bántani!! - szinte már kétségbeesve kiáltotta.- Én csak....kérlek hadd magyarázzam el, hogy mit-miért tettem. - nézett rám kérlelően.

-Én is ott leszek! - jelentette ki Sehun.
Erre a mondatra kicsit megnyugodtam de egyben féltem is. Mi van ha ők összebeszéltek és most meg fognak ölni? Áh nem hiszem, hogy Sehun képes lenne rá, de Chanyeol...

-R-rendben - mondtam lehajtott fejjel.

-Ugye tudjátok, hogy az óra már elkezdődött? - Kook hangjára megugrottam. Annyira örülök, hogy itt van. Ha mellettem van semmitől se félek.
Hálásan tekintettem hátra, ő csak rámkacsintott. - Menjetek órára! - küldte el Sehunékat.
Mikor indultam volna el engem visszahúzott.

-Majd írd meg, hogy hova mentek. Elmegyek én is! Nem hagyom, hogy újra bántsanak téged! - adott egy puszit a homlokomra, majd a hátamon végig simitva lökött a terem felé. Rámosolyogtam majd elindultam az órára.

~

Suli után a kapuban vártam Sehunt és Chanyeolt.
Mikor megláttam őket a kezem elkezdett remegni.

-Sziasztok - lehajtottam a fejem. - A kávézó jó lesz? - néztem felváltva rájuk.

-Persze - mondták egyszerre.

Én:
A kávézoban leszünk

Kookie:
Rendben, indulok! Addig is vágyázz magadra angyalkám!

Nagyon zavarba tud hozni amikor angyalnak hív. Elpirulva fordítottam el a fejem.

-Na mi az? Mitől jöttél zavarba? - kérdezte mosolyogva Sehun.
Én csak még pirosabb lettem. - Úristen de aranyos vaaaagy~-Sehun mint valami bolond elkezdett ugrálni.

-Hagyd már szegényt! - szólt rá nevetve Chanyeol.

Nagyon meglepődtem. Most elsőnek láttam őt nevetni. Jól áll neki, így nem annyira ijesztő.
A kávézohoz megérkezve bementünk. Baek pedig rögtön ott termet és a nyakamba ugrott.

-Annyira hiányoztál baba! - szinte elsírta magát és úgy kapaszkodott belém, mintha bele halna, ha leesne.
Én csak nevettem.

-Öhm.. Bemutatom neked Oh Sehunt és Park Chanyeolt. Fiúk ő itt Byun Baekhyun a legjobb barátom!- mutattam be őket egymásnak.

-Uristeeeen! Most először hívtál a legjobb barátodnak! - leszállt rólam és össze-vissza kezdett szaladgálni.

-Várjunk. - állt meg hirtelen. - Chanyeol? - nézett kérdőn, hogy melyikük Chanyeol. Tudja, hogy ő bántott ezért is féltem, hogy csinálni fog valamit.
Chanyeol előre lépett eggyet ezzel elárulva, hogy őt hívják így. - Te mocskos kis....... - oda ment hozzá és lekevert neki egy nagy pofont. - Szerintem te is tudod, hogy miért kaptad - fonta keresztbe a kezét maga előtt Hyung.

-Tudom és sajnálom - derékszögben meghajolt előttünk. Mindhárman meglepődtünk, Baek el is szégyellte magát.

-Te..én...na jó teljesen összezavarodtam.- ült le egy székbe Baek.

Szerencse, hogy alig voltak bent a kávézóban. Aki meg itt volt az tudja, hogy Hyung bolond.

- Te rossz fiú vagy! - mutatott Chanyeolra olyan fejjel mintha valami új dolgot fedezett volna fel. - Te nem hajolgathatsz mert csúnya, gonosz fiú vagy! - a szájához rakta a kezét és elgondolkozva nézett végig Chanyeolon. - Ő túl cukin és ártatlanul néz.. Biztos, hogy ő Chanyeol.? - olyan összezavarodott fejjel nézett minket, hogy nem bírtuk ki nevetés nélkül.

Baek hyung csak felállt körbe járta Chanyeolt, felemelve mindkét kezét. Megvizsgálta az arcát és még meg is szagolgatta.

- Végem. Sajnálom de én már semmit sem értek. Ez itt! Cukinak tűnik szóval vagy egy cukiságba bújt majom vagy ez egy másik személy, mint akiről meséltél! - néha tényleg elgondolkozom azon, hogy Baek hogyan végezhette el az iskolát.

-Pedig én vagyok Chanyeol. Sok hülyeséget csináltam, amit nagyon sajnálok. Ezért vagyunk itt, hogy elmagyarázzam mit miért tettem. - magyarázta el neki Chanyeol. - Egyébként köszönöm a bókokat - kacsintott Baekre, aki erre a mozdulatra elpirult.

-Gyertek üljünk le, ezt én is hallani akarom! - Baek megindult egy asztal felé. Igazság szerint szögdécselt. Én természetesnek vettem mivel mindég ezt csinálja, de Chanyeol kicsit hátrébb húzott.

-Ő mindég ilyen? - nézett csillogó szemekkel Baek után.

-Igen, egy igazi hiperaktív szeretet bomba. Meg lehet szokni, ne aggódj. - mosolyogtam rá.

-És öhm... Neki van öhm barátnője? - vakarta meg kínosan a tarkóját.

-Nincs - mondtam.

Furcsáltam, hogy ezt kérdi tőlem, de nem nagyon fordítottam ennek figyelmet, csak megindultam én is az asztal felé. Leültem Baek mellé mivel innen szembe vagyok Kookieval. Ő rámmosolygott, majd küldött egy puszit. Miért csinálja ezeket? Miért játszik velem?

-Szóval.. Uhh hol is kezdjem...amikor kicsi voltam a bölcsiben találkoztam egy másik kisfiúval. Egymáshoz másztunk és onnan kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Olyanok voltunk, mint a testvérek. Később együtt kezdtük az óvodát is. Megfogadtuk, hogy mindég együtt leszünk. Gyerekként nagyon gyenge voltam és esetlen, de az a kisfiú mindég megvédett. Mindenkitől megvédett. Ő egy szuperhős volt számomra. Ő volt a példaképem. Olyan akartam lenni, mint ő! Megígérte nekem, hogy mindég mellettem lesz, hogy nem hagy egyedül. Amikor elkezdtük az elsőt a kapcsolatunk még szorosabb lett. Nagyon szerettük egymást. Bármit megtettem volna érte de... Egy időben eltünt. Nem tudtam hol lehet nem tudtam mi történt vele. 3.osztályos voltam amikor újra találkoztam vele. Nagyon megörültem mivel vártam őt. Amikor odamentem hozzá ő úgy csinált mintha nem tudná kivagyok. Elfejetett és leszart engem. Egyedül maradtam. Sokszor vertek meg mivel gyenge voltam...Nem volt többé mellettem az én szuperhősöm, aki miatt erős akartam lenni. Nem volt mellettem amikor meghalt az anyukám, nem volt mellettem amikor meghalt a kutyusom, akit együtt találtunk ovisként. Nem volt mellettem amikor a padlón voltam. Hazudott nekem és ezért középiskolában eldöntöttem, hogy bosszút állok, mert egyedül hagyott a sok fájdalommal. Azt akartam, hogy kicsit ő is érezze a fájdalmat, mint amit én is éreztem nélküle.... Taehyung te voltál az a kisfiú... Mond miért hazudtál?!- Chanyeol szeméből megállíthatatlanul folyt a könny.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie