Taehyung szemszöge :

Az este hallottam ahogy Kook nyögött. Nagyon furcsa érzés keletkezett az alhasamban és ott is... Nem tudtam, hogy mit kellene csinálnom, hisz Kookie is fájdalmasan nyögött egész végig. Biztos, hogy nem lehet jó érzés, amit csinált. Nem akarom, hogy fájjon, de nem tudtam mit csinálni ezért próbáltam aludni. Fél órája próbálok aludni, de Kookie miatt nem megy. Túl hangos. Lehet meg kellene nézni, hogy nem-e esett baja. Elég fájdalmas és fáradt a hangja. Vajon mit csinálhat? De félek rányitni, lehet, hogy megharagudna. Inkább békén hagyom. Egy idő után lépteket hallottam. Kook lehet az. Jin már rég alszik. Bebujt mellém és magához húzott. Szeretném megkérdezni, hogy minden rendben van-e vele, de úgy döntöttem, hogy majd inkább holnap. Kook gyorsan elaludt. Hallottam a lélegzet vételét, olyan nyugodt volt, mintha az ég világon semmi baja se lenne. Szembe fordultam vele és csak néztem. A feje egyre közelebb került hozzám majd egyszer csak megcsókolt. A szívem ezerrel vert, nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Igazság szerint inkább mondanám egy apró puszinak, ami kissé elnyúlt de... Kook olyan gonosz vagy. Engedély nélkül vetted el életem első csokját. Ez azt jelenti, hogy ő is szeret? Kérlek mondja valaki azt, hogy ez azt jelenti! Hisz megcsókolt! Ennek jelentenie kell valamit. Lehet, hogy csak álmodott és azt hitte más van itt. Én vagyok az, aki ma elvesztett valamit mégse vagyok szomorú. Az első szerelmemnek adtam az első csókom. Lehet, hogy ő nem viszonozza, de nekem akkor is sokat jelent.

-Szeretlek Kook! - suttogtam neki majd mellkasához bújtam. Lassan engem is magával ragadott az álmosság.

~

Reggel amikor felkeltem Kook nem volt mellettem. Gyorsan felültem és körbe néztem a szobába, hogy hol lehet. Nem találtam sehol se. Lehet meggondolta magát és mégse akar mellettem lenni. Nem akar velem törődni. Lehet, hogy vissza is ment ahhoz a gonosz lányhoz! Biztos! Ahj Kook gyere vissza hozzám. A szemem akaratlanul is bekönnyesedett. Valaki hirtelen valaki kivágta az ajtót. Kook-ot láttam meg a kezében egy tálcával. Felém sétált, majd valahogy megbotlott és a tálcát rámborította. A narancslé teljesen eláztatta a pólókat, de nem tudott érdekelni, felugrottam az ágyról és Kookra vetettem magam.

-Azt hittem, hogy meggondoltad magad! - panaszoltam el neki sírva.

-Micsodát angyalom? - simogatta a hátam.

-A-azt, hogy t-törődni ak-akarsz ve-velem.- a hangom minden szónál megcsuklott.

-Nézz rám angyalom! - emelte meg az államnál fogva a fejemet.- Sose fogom meggondolni magam! Te vagy az egyik legfontosabb számomra, érted? Tudom, hogy eddig nem bizonyítottam, hogy tényleg fontos vagy, de mostantól azon leszek! Ne is gondolj arra, hogy megszabadulhatsz tőlem! -olyan szorosan öleltem meg, amilyen szorosan csak lehet.

Annyira boldog vagyok, hogy el se tudom mondani. Leírhatatlan érzés ahogy Kook ölel engem. Egyszer sem ölelt még meg ilyen gyengéden, tele érzelemmel. Ezt a csodás pillanatot a korgó hasam szakította meg. Mindketten felnevettünk Kook pedig velem az ölében leindult a konyhába. Jin hyung nem lepődött meg rajtunk. Tök természetesnek vezette, hogy én csüngök Kookon, mint valami koala. Elmosolyodtam majd kinyújtottam a kezem hyung felé, hogy vegyen fel ő is. Ő csak kuncogva jött oda hozzánk, majd vett át engem Kook öléből. Kookie csak elégedetlenül nyüszörgött, majd durcisan levágta magát az ebédlő asztalnál lévő székre. Hyunggal nem nagyon törődtünk ezzel. Nagy nehéz, de lemásztam Jin hyungrol, majd probáltam levenni a polcról egy bőgrét de az a csintalan nagyon magasan volt. Hirtelen Kook termet mögöttem, majd könnyűszerrel levette a bögrét, amit szerettem volna.

-Törpék átka - motyogtam magam elé összeszűkített szemekkel.

Kookie kinevetett majd átölelte a derekam, majd vállamra hajtotta a fejét. Elpirulva hajtottam le a fejem.

-T-te is kérsz tejesk-kávét? - néztem oldalra.

-Nem köszi, majd iszom egy kicsit a tiédből - mondta mosolyogva. Ch azt hiszi adok a dlágaszágomból. Milyen naiv ez a Kookie~... Neki láttam megcsinálni a tejeskávémat, majd Kook-kal a hátam mögött elindultam a nappaliba tv-t nézni miután kész lettem. Mivel még csak 5 óra van, bőven ráérek suliba készülődni. Furcsa de várom már a sulit, hiába tudom, hogy ma meg leszek verve. A Disney-re kapcsolva Micky-egérnél állapodtam meg. Jó is ez a mese. Mondjuk a kék elefántnak jobban örülnék.
Lassacskán ittam a tejeskávémat néha  odanyújtva Kookhoz, hogy ő is igyon. Amikor elfogyott felálltam és elindtam   a konyhába. Elmostam majd megnéztem, hogy mit csinál Hyung. Épp rántottát csinált ezért inkább hagytam. Az időre nézve észre vettem, hogy 7:15 volt szóval lassan készülődni kellene. Felmentem a szobába és elővettem egy fekete farmert, fekete pólót, majd felvéve ezeket megnéztem magam a tükörben. Hát igen... Még mindég csúnya vagyok. Kook mikor bejött a szobába megállt a szekrény mellett és onnan nézett.

-Miért vagy feketében? - nézett rám kérdőn.

Nem akartam elmondani neki, hogy azért mert ezeken nem annyira látni a vért, ezért csak megrántottam a vállam.

-Izgulsz? - jött a következő kérdés most már Jin hyungtol.

-Nem - mosolyogtam rájuk.

De ez a mosoly minden volt csak nem őszinte. Tudom, hogy ezt ők is észre vették, de nem akartak szólni.

~

A sulihoz érve görccsel a hasamban léptem át a kaput. Menni fog ez, nyugi.
Épp mentem volna be az ajtón amikor valaki megfogta a vállam.

-Szia, bocsi, hogy zavarlak csak jó ideje nem jöttél... Én csak szerettem volna megkérdezni jól vagy-e?! - Sehun sose szólt hozzám, ezzel most nagyon meglepődtem.

-P-persze.... - dadogtam neki. Sehun halványan elmosolyodott majd a vállamra rakta a kezét. Amint megéreztem kissé összerezzentem ezt ő is észre vette.

-Sajnálom! Én nem akarlak bántani, nem is tudnálak. Nem vinne rá a lélek. - mondta miközben kínosan megvakarta a tarkoját.
Hittem neki, hisz ő eddig tényleg sose bántott. Rámosolyogtam.

-Semmi baj - nagyon meglephettem hisz eltáltotta a száját. Rögtön elfagyott a mosoly a számról majd lehajtottam a fejem.

-Gyönyörű mosolyod van - mondta még mindég meglepődve.
Ezzel engem is meglepett. Nekem nincs is gyönyörű mosolyom. Biztos beverte a fejét és azért kedves velem. Tuti ez történt!

-N-nekem öhm.. Most m-mennem k-kell. - mondtam miközben elkezdtem össze-vissza mutogatni.

-De találkozunk még? - nézett rám reménykedve.
Olyan aranyosan nézett, hogy nem volt szívem megbántani.

-P-persze! - mondtam lehajtott fejjel.

-Öhm.. Ma ráérsz? Elmehetnénk a kávézóba, ahol dolgozol. - mosolygott rám. Szinte már fülig ért a szája.

-Rendben - mosolyogtam vissza.
Ő egy ideig nézte a mosolyom majd zavartan elkapta a tekintetét.

-Menjünk be, kezd hideg lenni - még mindég mosolygott.
Sehun eddig is ilyen volt csak én nem vettem észre?

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie