Mivel egyedül maradtam, ezért úgy gondoltam elindulok én is. Jól esne most egy kis séta.
Park felé indultam, útközben nézelődtem és a fülhallgatómat a fülembe rakva elinditottam Ztao - Beggar című dalát. Ez a dal gyönyörű, a videó klipjére meg már nem tudok mit mondani. Elképesztően az egész. Nagyon szívesen találkoznék Taoval. Mindég is szerettem volna eljutni egy koncertjére, hátha valamikor sikerül.
A parkhoz érve bementem és elsőnek csak járkáltam, majd egy tetszőleges padra leültem. Épp a következő dal játszódott le ami szintén Tao-tol volt, a  Cinderella girl. Annyira szeretem ezt a dalt. Halkan elkezdtem énekelni amikor valaki kitépte a fülemből a fülhallgatót. Chanyeolt volt az. A suliban egésznap nem láttam. Úgy látszik nem úszom meg a verést.
Ő csak rámmosolygott gúnyosan majd intett, hogy menjek utána. Kivételesen egyedül volt, de tudtam, higy így is fájdalmas lesz.
A park egyik eldugottabb részébe vezetett, majd a falnak lökött. Behúzott egyet, majd mégegyet. Így folytatta amíg meg nem unta aztán áttért a hasamhoz. Rúgta és ütötte felváltva .

Hazudtál Kook... Azt mondta megvédesz és, hogy nem hagyod, hogy újra bántsanak. De nem vagy itt. Cserben hagytál. Azt mondtad ha kiáltom a nevedet te jönni fogsz... Mond akkor miért nem vagy itt?

Nem tudok lábra állni. Fáj mindenem. Miért teszi ezt? Mit tettem ellene?

-Miért? - kérdeztem tőle, a könnyeim pedig patakokban folyt a szememből. Nem tudom, hogy melyik fájdalom miatt sírok . Nem tudom, hogy a testi vagy a lelki fájdalmam a nagyobb-e .

-Mert elfelejtettél! Nekem csak te voltál! - ordította nekem majd belém rúgott. Elsötétült minden. Valaki a karjaiban visz.
Kook hát mégis eljöttél?

-Kookie? - suttogtam majd újra elnyelt a sötétség.

Nem tudom kinyitni a szemem. Miért nem megy? A klór szagból ítélve kórházban vagyok. Kook hozott ide? Ő most hol van?
Chanyeol mégis miről beszélhetett? Én miért vagy hogy felejtettem el őt? Mégis kije voltam?
Újra megprobáltam kinyitni a szemem, de nem ment. Semmimet sem tudom megmozditani. Mi a franc folyik itt?! Valaki ébreszen fel! Fel akarok ébredni. Kook kérlek.... ébressz fel!
Mozgolodást hallottam, valaki vagy valakik bejöttek a szobába.

-Mikor fog felébredni? - ez Kook! Hát mégis eljött amikor hívtam? Nem hagyott cserben? Annyira örülök. Kook, szeretlek! Köszönöm. Ha lehetne most megölelném. Sőt soha többet nem engedném el.

-Nem tudom, igazából fel kellett volna már ébrednie. - mondta gondolom az orvos. Valaki megfogta a kezemet. Jó érzés volt. Megpróbálom mégegyszer kinyitni a szemem. Elsőnek nem ment, de második alkalommal sikerül résnyire kinyitnom.

-Taehyung! Úristen, nagyon aggódtam érted! Amikor felhívtak, hogy kórházban vagy nagyon megijedtem! - sirta el magát.
Szóval nem ő hozott ide? Mégiscsak cserben hagyott.

-Hazudtál... - a hangom rekedt volt és a végén el is köhögtem magamat.

-Miről beszélsz Tae? - kérdezte értetlen fejjel.

-Azt mondta, hogy kiáltok neked te jönni fogsz és megvédesz... - a hangom még mindég gyenge volt és rekedt - de.. Nem jöttél.. Pedig kiáltottam neked.. - egy pillanatra muszáj volt becsuknom a szemem, mert megszédültem.

-Bocsáss meg - egyre jobban sírt. - Sajnálom! Nem kellett volna otthagynom... Könyörgöm bocsáss meg! - letérdelt az ágyam mellé és a kezemet megfogta, majd ráhajtotta a fejét. Egy pillanatra megbocsájtottam, de aztán eszembe jutott, hogy hazudott. Nem az fáj legjobban, hogy nem jött amikor hívtam hanem az, h9zy elhitette velem, higy komolyan gondolta az ígéretét és, hogy befogja tartani. Miért tett ígéretet ha nem tudja betartani? Utálom az üres ígéreteket!

-JeonGuk - szinte sose hívom így ezért is lepődhetett meg- Hagyj békén kérlek! Ne hazudj továbbra is. Menj vissza a barátnődhöz. Sajnálom amiért miattam ott kellett hagynod.. - kihúztam a kezem az övéből, majd neki hátat fordítva megpróbáltam vissza aludni. Bár nehéz volt, mert minden fájt. Ő csak felállt és kisétált. Szóval tényleg nem számítottam neki... A szemem bekönnyesedett. Erőszakosan letöröltem, majd becsuktam a szememet.
Kinyílt az ajtó. Amikor felnéztem Baek  hyungot láttam meg.

-Jaj Tae! Megijesztettél amikor úgy találtam rád a parkban! Ha nem vagyok ott kitudja mit tesznek még veled főleg, hogy teljesen eszméletlen voltál. Végig Jungkook nevét hajtogattad. - egyre halkult a hangja a vége felé.

-Rájöttem valamire! - jelentettem ki.

-Mire babám? - ült le az ágyra Hyung.

-Belé szerettem. - fájt kimondani, mert tudtam, hogy ő ezt nem viszonozza.
Baek Hyung csak szomorúan elmosolyodott, majd magához húzott.

-Sajnálom Taehyung - suttogta miközben a hajamat simogatta.

-Szerinted én miért nem vagyok elég jó neki? - felnéztem Baek hyungra kérdőn. Tényleg érdekelt. Vajon én nem érdemlem meg, hogy legyen valaki mellettem? Miért nem tud egyszerűen csak belém szeretni valaki. Úgy mint a filmekben. A fiú állandóan flörtölne velem és elhivna randizni. Virágot venne nekem és elmondaná, hogy mennyire szeret, hogy nem akar elveszíteni. De sajnos ez a valóságban sose fog megtörténi. Senki nincs, aki nem csak szexet akarna a másiktól. Az emberek kihasználnak másokat és ok nélkül bátsák egymást. Miért lett ilyen a világ? Mindenki elitéli a meleg kapcsolatot pedig ez szerintem normális. Régen a görögöknél például ez volt a természetes. Számukra furcsa volt ha egy férfi egy nővel volt együtt.
Miért kell mindent, amit nem értünk elítélni? Az emberek betegségnek hívják pedig ez nem az.. Szerintem senki se lesz más csak szerelmes..
Elmélkedésemből az ajtó nyitodás ébresztett fel.

Jungkook állt ott, oldalán a barátnőjével.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!
Bynie