Aemond

Ma utazok haza Királyvárba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a négy nap nem volt eseménydús, mert minden nap volt valami, ami izgalmassá tette őket. Jól is éreztem magam, mert mindent megkaptam itt is, amire csak szükségem volt, viszont voltak nehézségek is egy kevés. Be kell látnom, hogy Cassandra nehéz eset lesz a számomra, ő olyan, mint egy betöretlen kanca, meg kell szelidíteni. Viszont most ha alszik, ha nem, akkor is bekopogok a szobájába, mert illendő lenne neki kikísérnie.

Addig kopogtattam az ajtaját, amíg ki nem nyitotta. Álmos volt, de a szemei dühösek, amiért felkeltettem. Hálóing volt rajta, meg köntös, úgyhogy valószínű, hogy még aludt.

- Mi az? - ásított, majd megtörölte a szemeit.

- Indulok, úgyhogy illendő volna kikísérned. - mondtam, a lány pedig megforgatta a szemét.

- Ha egy pár percet tudsz még várni, hogy felöltözzek, akkor kikísérlek. - csukta rám az ajtót, én pedig nagyot sóhajtottam.

Körülbelül tíz-tizenöt perc után kinyílt az ajtó, és kilépett rajta a most már egyáltalán nem álmos Cassandra. Sárga színt viselt, a melle részénél pedig bele volt hímezve a ruhájába egy fekete szarvas, a Baratheon-ház címere. Sötét haját befonta, amit egy sárga szalaggal kötött össze.

- Most komolyan itt vártál az ajtóm előtt? - vonta fel a szemöldökét a lány.

- Karolj belém és menjünk! - biccentettem a fejemmel a csarnok felé. Cassandra belekarolt a karomba, és elindultunk együtt a csarnokba, hogy elköszönhessek Borros nagyúrtól.

Borros nagyúr ott ült - szokásos módon - a trónján, mellette pedig ott álltak a lányai, Floris és Maris. Ellyn nem volt jelen, és ahogy láttam ez Cassandrát bántotta is.

A férfi ahogy meglátott minket, úgy ült ki egy hatalmas mosoly az arcára. Felállt a trónról, és elénk sétált, majd a kezét nyújtotta felém, én pedig kezet fogtam vele.

- Máris indulsz, Aemond herceg? - kérdezte Borros nagyúr.

- Igen, nagyuram. - bólintottam. - Köszönöm a vendéglátást, jól éreztem magam!

- Ennek örülök! Mostantól bármikor szívesen látunk itt Viharvégben, jöjj amikor akarsz! - veregetett vállon, mire megint bólintottam.

- Kikísérem a herceget, atyám. - szólalt meg mellettem Cassandra, mire az apja bólintott.

- Még egyszer köszönök mindent! - mosolyodtam el, majd a jegyesemmel együtt kisétáltunk a csarnokból.

Vhagar már nagyon várt, alig várta, hogy újra repülhessünk. Amikor meglátom a kis bestiát - aki nem is olyan kicsi -, mindig elmosolyodom. Vahar az egyetlen, aki mindig és bármikor szívesen lát, ő mindig örül nekem. Rengeteg időt töltöttem vele, amikor megszereztem magamnak, le sem lehetett vakarni róla.
Sokan félelmetesnek találják, de velem mindig olyan, mint egy kisangyal, akire mindig ráfér egy kis szeretgetés. Persze nem egy kiskutyáról van szó, hanem egy veszélyes állatról, akivel nem lehet csak úgy szórakozni, de ha elnyered a bizalmát, akkor ő is társ lehet az életedben.

- Én nem megyek innen közelebb. - torpant meg Cassandra.

- Nem bántana, mert én itt vagyok. - néztem rá a lányra, miközben megráztam a fejem.

- Régen mindig akartam egy sárkányt, de ha jobban belegondolok, jobb is, hogy nincs. - nyelt egy nagyot.

- Nem fog bántani, gyere. - noszogattam, mire sikerül egy kis lelket vernem belé, így megindult. Amikor odaértünk Vhagar elé, morgott egyet, Cassandra pedig lépett egyet hátra.

- Na én mentem. - indult volna visszafelé, csak én megfogtam a csuklóját.

- Nem azért morgott, mert bántani akar, hanem így üdvözölt. - nevettem, a lány pedig megforgatta a szemét. - Add a kezed! - nyúltam a kezéért, mire ő elrántotta.

- Nem nyúlok hozzá! - tette a háta mögé a kezét.

- Ne legyél már ennyire makacs! - vettem ki a háta mögül a kezét, majd hozzá érintettem Vhagar nyakához. Cassandra ajkai elnyíltak, amikor megérezte a sárkány rücskös bőrét, miközben végig nézett a hatalmas állaton.

- Sosem gondoltam volna, hogy egy sárkánynak ilyen a bőre. - csodálkozott.

- Látod, nem haltál bele. - néztem a lányt, aki szinte meg se hallotta, amit mondtam, mert úgy elcsodálkozott.

- Ez csodálatos. - vette el lassan a kezét, majd rám nézett. - Nos, én... öhm... Isten veled, Aemond Targaryen!

- Hamarosan találkozunk, Cassandra Baratheon. - mondtam, majd közelebb hajoltam a lány füléhez. - Csak azért Királyvárban egy kicsit több lelkesedést mutass, mintha kedvelnél és örülnél annak, hogy hozzám jössz... - suttogta a fülébe.

- Tudom mi a dolgom. Nem lesz gond, ne aggódj! - rázta meg a fejét. Én bólintottam, majd felmásztam Vhagar hátára.

- Szállj fel, Vhagar! - utasítottam a sárkányt nemes valyrul, ő pedig fellökte magát a lábaival, és szárnyra kapott.

Viszont nekem nem egyből haza vezetett az utam, hanem egy titkos kis kunyhóhoz, ahova már körülbelül másfél éve járok. Erre a kis házikóra együtt találtunk rá Alys Riversszel, azóta ide járunk, ha együtt akarunk lenni. Most is megígértem a lánynak, hogy amikor jövök haza Viharvégből, addigra legyen itt és akkor majd egy kicsit elütjük az időt.

A lova már itt volt, amikor leszálltam Vhagarral. Kopogtattam az ajtón, Alys pedig ki is nyitotta. Amikor a lány meglátott, egyből nekem esett, én pedig mit tudtam volna tenni, minthogy ágyba vinni.

Alyst még akkor ismertem meg, amikor atyám üzenetét vittem el az ő atyjának. Az eső szakadt, én pedig megfáztam, Alys pedig nem engedett haza olyan rossz állapotban, úgyhogy meggyógyított. A lány boszorkány volt - vagyis a legtöbben boszorkánynak nevezik, mert állítólag a jövőbe látott -, ezért hamar meg tudott gyógyítani.
Ez idő alatt jól megismertük egymást, és ő volt az, aki kezdeményezett, én pedig nem tudtam megállni addig, amíg meg nem fektettem. Azóta titokban találkozgatunk.

Ahogy megismertem Cassandrát ebben a négy napban, ő teljesen különbözött Alystől. Alys vad volt, míg Cassandra gyengéd és törődő. Bár Cassandrával még sosem feküdtem le, mégis látszott rajta, hogy ő nem az a típus, mint Alys. Alysnek mindig az volt a fontos, hogy neki jó legyen, nem érdekelte mások mit éreznek, ez esetben Cassandra nem ilyen és ez tetszett benne. Rengeteg minden hiányzott Alysben, ami Cassandrában megvolt, viszont voltak olyan dolgok, amik Cassandrában nem voltak meg, de Alysben igen. Ha most hirtelen választanom kéne a két lány között, akkor nem tudnék dönteni, mert mindkettőjükben volt valami különleges.