- Cassandra! - nyitott be a szobámba atyám. - Mi történt? Beindult a szülés?

- Már túl vagyok rajta, atyám. - kuncogtam. - Gyere, nézd meg az unokáidat.

- Unokáim? Ketten vannak? - lepődött meg, és közelebb lépett.

- Atyám, ő a kis Gaeron. - mutattam be a kezemben pihenő kisfiunkat.

- Megfoghatom? - kérdezte elérzékenyülve, én pedig bólintottam, és átadtam a kezébe a kis Gaeront.

- Aemond, kérlek mutasd meg atyámnak Daesellát is. - mondtam a fiúnak, aki atyámhoz lépett, és megmutatta neki a kislányunkat is.

- Istenem, milyen gyönyörű kisbabák. - mosolyodott el kellemesen atyám, miközben végig nézett az unokáin.

- Hol van az unokahúgom? - csapta ki az ajtót Ellyn, mire mindannyian összerezzentünk.

- Csendesebben, lányom! - szólt rá atyánk. - Megsiratod az unokáimat.

- Unokáid? - kérdezett vissza összeráncolt szemöldökkel. - Akkor ezek szerint... többen vannak?

- Gyere, hugicám, nézd meg az unokaöcsédet és unokahúgodat. - nyújtottam ki felé a kezem, hogy jöjjön ide. Ellyn lassan közelebb lépkedett.

- Édes istenkém! Szőke hajú babák! - szorította le a száját a kezével a húgom, hogy ne visítson örömében.

- Aemond, add oda neki Daesellát! - kértem meg a félszemű fiút, aki odaadta Ellyn kezébe a kislányt. Aemond leült hozzám az ágyra, és adott egy csókot az ajkaimra.

- Olyan jól áll a kezedben a gyermekünk. - mondtam Aemondnak, aki elmosolyodott ennek hallatán. - Te leszel a legjobb apa a világon.

- Így gondolod? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem gondolom, hanem tudom. - bólogattam elégedetten, majd megfogtam a kezét. Aztán meghallottuk, hogy Daesella felsírt. Ellyn arcára kiült az aggodalom, és egyből felém fordult.

- Nem csináltam semmit. - mondta ijedten, miközben nem tudta, hogy mit csináljon a kislánnyal a kezében.

- Add ide. - nyúltam a gyermekemért, ő pedig egyből át is adta nekem.

- Csak fogtam a kezemben. - kezdett mentegetőzni, mire Aemond egy kicsit felnevetett.

- Nem azért sír, mert csináltál valamit. - rázta meg a fejét a félszemű fiú.

- Akkor jó. - engedett el egy megkönnyebbült sóhajt.

- Aemond herceg, légyszíves vedd vissza a fiút, nekem sürgősen levelet kell írnom Marisnak, Florisnak és Royce-nak. El kell mondanom nekik a hírt. - adta vissza a férjem kezébe Gaeront, és kisietett a szobából.

- Nem mutatjuk meg Aegonnak is a csöppségeket? Ő még nem kelhet ki az ágyból, de biztos szeretné őket látni. - kérdezte Alicent, mire Aemonddal bólintottunk.

- Valaki fogja meg Daesellát, amíg én kikelek az ágyból. - adtam át az anyósomnak a lányomat.

- Ki akarsz kelni? - kérdezte Aemond hitetlenkedve.

- Nem képzeled, hogy majd ágyban töltöm az egész napot. - ráztam meg a fejem, miközben felültem az ágy szélén, majd a peremébe kapaszkodva feltornáztam magam álló helyzetbe. - Légyszíves szóljon valaki Rose-nak, a szobalányomnak, hogy segítsen felöltözni.

Rose egyből itt is volt, ahogy szóltak neki, a többiek pedig kimentek addig a szobából, amíg én felöltözök. A mozgás egy kicsit nehezére esett, mert fájt a hasam alja a szülés miatt, de egyébként boldogulok a dolgokkal.

Miután felöltöztem, Alicent visszaadta a kezembe Daesellát, hogy én vihessem Aegon színe elé. A lábadozó fiú kíváncsian várta, hogy végre láthassa unokaöccsét és unokahúgát.

- Na hadd lássam a kis tüneményeket! - tárta szét a karját Aegon, amikor beléptünk a szobájába.

- Bátyám, ő itt Gaeron. - adta Aemond a bátyja kezébe a kisfiunkat.

- Hát öcsém, be kell valljam, hogy jó munkát végeztél. - bólogatott Aegon, mire a félszemű fiú adott neki egy tockost. Erre mi elnevettük magunkat. - Jól van, nyugodj meg! Csak vicc volt. De most hadd nézzem meg a másik unokatestvérkémet is. - adta vissza öccse kezébe Gaeront, én pedig odaléptem mellé Daesellával.

- Ő itt az unokahúgod, Daesella. - adtam én is a fiú kezébe a kislányt, hogy őt is megfoghassa.

- Milyen meseszép kislány, mint az anyja! A fiúk csak úgy csorgatni fogják a nyálukat utána. - mosolygott rá Aegon, mire én szórakozottan megcsóváltam a fejem.

- Helaena, meg szeretnéd fogni te is? - kérdezte Aemond nővérét, mire ő szerényen bólintott, és átvette Gaeront a kezébe. Helaena szemében könnyek gyűltek, amikor megfogta a kisfiunkat.

Mindenki megcsodálhatta az újszülötteket, de aztán a szoptatódajka elvitte őket, hogy megetethesse, majd lefektesse az ikreket.

Annyira jó érzés édesanyának lenni, ráadásul, hogy két gyermeknek is életet tudtam adni. Nincs ennél szebb érzés a világon, ezért megérte szenvedni, megérte az a rengeteg fájdalom. Testemmel, lelkemmel védeni fogom őket, senkinek nem hagyom, hogy elvegye tőlem vagy akár bántsa őket. Ebben pedig nem vagyok egyedül, mert itt van mellettem Aemond is, aki ezt szintén nem fogja hagyni. Jöjjön akár Rhaenyra vagy akárki, csak a holttestemen keresztül tehetik meg.

Én azt szeretném, ha a gyerekek a mi hálószobánkban aludnának, de atyám nagyon ellenkezett ezzel kapcsolatban. Ő azt mondta, hogy nem az én dolgom felkelni hozzájuk az éjszaka közepén, hanem a azé a szolgálólányé, akit megbíztunk, hogy vigyázzon rájuk. Én ezzel nem értettem egyet, mivel én vagyok az anyjuk, nekem is kell foglalkoznom velük. Nyilván, ha dolgom van, akkor a szolgálólányra bízom, de nem állandóan vele lesznek. Normális anyuka szeretnék lenni, aki törődik a gyerekeivel. Ha kell éjszakázom hozzá, de nem fogom hagyni, hogy nagy részében egy szolgáló nevelje fel a gyerekeimet. És egyébként is úgy lennék nyugodt, ha Daesella és Gaeron velünk egy szobában aludnának, mert akkor biztonságban vannak.

★𐂂★

Egy nap elteltével meg is jelentek Viharvégben a testvéreim. A két húgom, Floris - aki várandós volt első gyermekével - és Maris és a bátyám, Royce. Jöttek, hogy megnézzék az új családtagokat. Mindegyikük odáig volt az ikrekért, már majdnem összevesztek rajtuk, mert mindenki a kezében akarta tartani őket.

Mivel teljesen együtt volt a család Viharvégben, így atyám hatalmas lakomát rendezett az újszülöttekre. Együtt ittunk, ettünk és mulatoztunk. Még Aegon is kikelt az ágyból, hogy velünk tarthasson.

Ezekben az órákban azt kívántam, hogy bárcsak sose érne véget ez a jókedv, pedig egyszer igenis véget fog érni, mert nem feledkezhetünk meg a feketékkel való folyamatban lévő harcunkról, ugyanis még vissza kell foglalnunk Királyvárat. Mivel Aegon is előkerült és lassan felépül, elhatározta magát, hogy ő is harcba szeretne szállni Aemonddal és Daeronnal együtt Rhaenyra ellen. És erre már meg is van a tervük, hogy mit fognak tenni. Remélhetőleg ezzel egyszer s mindenkorra véget vetünk a háborúnak úgy, hogy mi jövünk ki belőle jól.