Valamit ki kell találnom. Ez nem maradhat így, nem hagyhatom Cassandrát ott azoknak a nyomorultaknak a társaságában. Most azonnal ki kell gondolnom valamit, amivel legalább őt, az anyámat és a nővéremet ki tudom szabadítani onnan. Attól félek, hogy bántani fogják őket, mert Rhaenyra így fog bosszút állni. Istenem, hogy lehettem ennyire ostoba?

- Hercegem, valamit ki kell találnunk. Fogy az élelmünk, ráadásul embereket és lovakat vesztünk éhség és betegségek miatt. - mondta Cole.

- Tudom. - feleltem idegesen. - De először azt kell kitalálni, hogy hogyan menekítem meg az édesanyám, a feleségem és a nővéremet Rhaenyra karmai közül. - tanakodtam.

- Vonuljunk vissza dél felé, ott a legerősebb Aegon támogatása. - ajánlotta fel az ötletet.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Csak gyávák futnak el árulók elől.

- Ez nem gyávaság, hercegem. - erőlködött Ser Criston.

- Megtámadjuk Királyvárat. Biztos vagyok benne, hogy a szajhakirálynő sárkányai nem bírnának el Vhagarral. - bólogattam, de a lovag erre a fejét rázta.

- Ezt ostobaságnak tartom. Egy a hat ellen bolondnak való harc lenne, hercegem. - közölte. - Én továbbra is azt javaslom, hogy induljunk meg dél felé, ott egyesíthetnénk haderőnket a Hightower csapataival. Te így újból harcolhatnál Daeron herceggel és sárkányával. Aegon király is megmenekült, biztos ő is megkeresi Sunfyre-t, és utánatok ered. Talán, ha sikerül kiszabadítani Cassandráékkal együtt Helaenát is, akkor ő harcba vezetheti Dreamfyre-t. Négy sárkánynak lehet esélye hat ellen, főleg, ha az egyik Vhagar.

- Ez gyáva megoldás továbbra is. Ki fogom szabadítani őket, de nem így. - jelentettem ki ellenkezést nem tűrő hangon, miközben megráztam a fejem.

- Akkor mi legyen? - tárta szét a karját Cole.

- Ketté fogunk válni. - határoztam el magam. - Te elmész dél felé, ahol egyesíted a csapatokat Ordmund Hightowerrel, illetve az öcsémmel, de én nem csatlakozom. Én a saját háborúmat vívom, a levegőből fogok tüzet zúdítani az árulókra. Rhaenyra előbb vagy utóbb ki fog küldeni sárkányokat, hogy megállítsanak, de Vhagar egyhamar végez velük.

- Így gondolod? - vonta fel a szemöldökét a lovag.

- Nem meri elküldeni az összes sárkányát. - ráztam meg a fejem. - Királyvár úgy meztelen és védtelen maradna. Nem fogja kockáztatni Syraxot sem, vagy a drága fattyait sem. Lehet, hogy Rhaenyra királynőnek nevezi magát, de csak egy asszony, gyenge női szívvel és egy anya félelmeivel.

- Hát legyen így. Induljunk el úgy, ahogy mondtad, kétfelé. - bólintott rá Ser Criston.

Cassandra

Azóta ezerszer rosszabb lett a helyzet, mint volt. Rhaenyra nagyon élvezi a hatalmat felettünk, így amikor megtudta, hogy Alicent embert küldetett Aemondért, aranyláncokkal kötözték össze a csuklóját és a bokáját. Én sem jártam másképp. Viszont Otto ennél sokkal rosszabbul járt, ő volt az első lefejezett áruló. Ráadásul mindezt Alicent szeme láttára tették. Szegény asszony hiába könyörgött azért, hogy kegyelmezzenek meg neki, nem tettek így. Rhaenyra azt mondta, hogy az ő életét is csak azért kegyelmezte meg, mert az apja egykor szerette őt. De legalább egy helyen voltunk összezárva, így nem kellett azon aggódni, hogy mi van a másikkal.

Viszont ezt az egész helyzetet a terhesség még kényelmetlenebbé tette. Éreztem, hogy a sárkány gyermeke van bennem, mert a lángok szinte égették a méhemet. Ettől sokszor hittem azt, hogy beindult a szülés, de már olyan sokszor éreztem ezt az érzést, hogy már szinte megszokottá vált, ezért nem aggódtam attól, hogy talán a gyermek szülési idő előtt jönne a világra.

- Vajon mi lehet most Aemonddal? - kérdeztem inkább magamtól, mint Alicenttől.

- A hírnek már oda kellett érnie, szóval biztos tud róla. Lehet már a bosszút fontolgatja, hiszen nem a fiam volna, ha nem így tenne. - nevetett fel egy kicsit az asszony, ami engem is egy kissé megmosolyogtatott. Igaza van, akkor az valóban nem Aemond lenne.

- Csak ne essen baja. - emeltem égnek a tekintetem.

- Isten óvja őt, nem fogja hagyni, hogy baja essen. Meg fogja oldani ezt és akkor visszanyerhetjük a rég életünket, tudom. - sóhajtott, miközben összekulcsolta a kezeit, és imádkozásba kezdett.

Ekkor meghallottuk a zár kattanását, amire felkaptuk a fejünket, majd az ajtó is kinyílt. Egy őr lépett be rajta, ételt hozott és vizet. Ezt legalább rendesen kapunk, nem éheztetnek minket. Ennyi emberség még szorult Rhaenyrába, hogy nem fog egy megtört asszonyt és egy terhes nőt éheztetni.

- Edd meg, Cassandra. Szükséged van az erődre a terhességhez. - mondta Alicent, de én megráztam a fejem.

- Szó sem lehet ilyenről. - mondtam határozottan. - Neked is enned kell!

- Neked nagyobb szükséged van rá. - tolta elém a tálcát, de én visszatoltam elé.

- Kérlek, egyél te is! - kérleltem. - Az én kedvemért! - Alicent beadta a derekát, és elvett egy szelet kenyeret.

Én is elvettem onnan egyet, de az olyan száraz volt, hogy majdnem a torkomon akadt. Milyen érdekes, eddig volt normális étel, most pedig olyan száradt kenyeret ad, hogy én azt, ha belevágnám az asztalba, akkor az törne ketté és nem a kenyér. Most már ezt is sajnálja tőlünk. De ez még mindig jobb, mintha nem kapnánk semmit, úgyhogy nem szabad hálátlankodnom.

Helaena is velünk egy szobába volt bezárva, de ő a napok nagy részét alvással és az ablakon való kibámulással töltötte. Nem sok ételt vett magához, ahogy folyadékot sem. Alicenttel próbáltuk rávenni, hogy egyen és igyon, de ő csak a vállát vonogatta vagy éppen a fejét rázta. Sokszor motyogott magában, néha pedig úgy tett, mintha a gyermekeivel beszélgetne. Ilyenkor elszoktuk neki mondani, hogy csak képzelődik, de ilyenkor kiabálni kezd, hogy ne vegyük el tőle Jaehaeryst, mert nem engedi még egyszer elhagyni, amikor most kapta vissza. Sajnáltam őt ezért, nem is kicsit... Jaehaerys halálával sikerült elérniük azt, hogy Helaena teljesen magán kívül legyen. Ő egyébként is nagyon szerény volt, más volt Aegonnál, Aemondnál és Daeronnál is. Olyan volt, mintha nem is Alicent törvényes gyermeke lenne, hanem valaki másé. De igazából ez tetszett is a lányban, hogy egy kicsit elütött a testvéreitől, mert az nem szégyen, ha az ember más. Viszont ezt kihasználni, ahogy Rhaenyra is tette, az túllő minden határon.