Nehezen hiszem el, hogy Aemond hordja a fején a Hódító koronáját. Viszont be kell vallanom, hogy nagyon jól mutat a fején. Bár Aegont nagyon sajnálom, hogy így járt, én hiába beszéltem nekik, hogy ne harcoljanak Rhaenysszel, de ők annyira akartak menni, mert Ser Criston szerint ez jó ötlet volt. Hiába győzték le, ha Aegon ilyen súlyos árat fizetett érte.

A trónterembe indultam, mert Aemond ott volt. Nagyon élvezi ezt a "királyt helyettesítem" dolgot. Hordhatja Hódító koronáját, helyet foglalhat a vastrónon, király nevében uralkodik, kell ennél több?

- Kedvesem! - állt fel a trónról Aemond, és lesétált elém a lépcsőn.

- Szerelmem, miért hívtál? - vontam kérdőre a félszemű fiút.

- Csak látni akartalak. - vonta meg a vállát, majd rátette a kezét a hasamra.

- Élvezed a helyzetet, igaz? - vontam fel a szemöldököm, miközben próbáltam komoly maradni, de azért egy kis mosoly mégis megjelent az arcomon.

- Sokkal jobban áll nekem, mint neki valaha. - mondta elégedetten, mire megcsóváltam a fejem.

- Ez nem marad örökre így. - ráztam meg a fejem.

- De Aegon még sokáig nem hagyja el az ágyát, szóval egy ideig biztos. - mosolyodott el.

- Nem is sajnálod őt, hogy ilyen fájdalmai vannak? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Sajnálom, persze, hogy sajnálom. A bátyám, hogyne sajnálnám. - tárta szét a karját.

- Csak úgy hangzott, mintha nem... - vontam meg a vállam.

- Aegon felépül, nem fogja hagyni, hogy az a szajha az uralkodása útjába álljon. Ráadásul ezt én el is intézem neki, hogy ne állhasson. - simított végig az arcomon.

- De nem is Rhaenyra jelenti a legnagyobb problémát, hanem Daemon. - mondtam, de Aemond csak legyintett.

- Holnap Ser Cristonnal elindulunk, hogy visszavegyük Harrenhalt, Daemon is ott lesz. Amíg ő ott van, addig nem jelent veszélyt Királyvárra. - rázta meg a fejét. - Legyőzöm őt és a fejével fogok visszatérni.

- És védetlenül akarjátok itthagyni Királyvárat? Ha Vhagart elviszed, akkor mit csinálunk, ha megtámadnak minket? - kezdtem idegeskedni.

- Senki nem tudja, hogy elmegyünk. Rhaenyra továbbra is azt hiszi, hogy itt vagyunk, ezért nem fogja merni megtámadni Királyvárat. - nyugtatgatott, de engem ez egy kicsit sem tett nyugottabbá.

- Nem tudom, szerelmem... Ez nagyon kockázatosnak tűnik. - sóhajtottam gondterhelten.

- Ne aggódj, már érkezik a segítség. Ormund Hightower már hozza Óvárosból a rengeteg harcost. - mondta, mire kitárult a trónterem ajtaja, és besietett rajta Ser Criston.

- Hercegem, súlyos gond van. - hadarta Ser Criston. - Ormund úr a segítségünket kéri, megtámadták őket út közben. Azt írja, hogy a sárkányainkra van szüksége. - erre Aemond elmosolyodott.

- Máris indulok. - indult el sietősen ki a teremből.

- Aemond! - kiabáltam utána, de én a növekvő pocakommal már nem tudtam szaladni utána.

Egyszer a halálba fog futni így. Olyan sokszor cselekszik meggondolatlanul, mert annyira hajtja a vére, hogy harcoljon, ilyenkor nála se kép, se hang. Ráadásul mi ez az őrültség, hogy itt akarja hagyni Királyvárat őrizetlenül, hogy visszaszerezze Harrenhalt? Édes istenem, segítsd meg őket!

Bekopogtattam Helaenához, hogy hátha egy kicsit szóra tudom bírni, de csak sírt és sírt. Nem akart látni, amiért nem haragszom, hiszen szegény teljesen kivan. A gyászba temetkezik, amiből nem fog jó kisülni. Ebbe a végén bele fog őrülni. Pedig, ha Dreamfyre kelleni fog a harcra, akkor senki nem lesz, akire hallgatni fog, ezért nem fogjuk tudni felhasználni. Rhaenyra sárkányai ellen pedig nem lesz elég csak Vhagar, akit Aemond ráadásul el akar vinni Harrenhalba.

Bekopogtam, és lassan benyitottam Aegon lakosztályába. Tudom, hogy senkit nem fogad az édesanyja és Ser Cristonon kívül, de egy próbát megér.

- Királyom. - szólítottam meg halkan a fiút, mert ha alszik, akkor nincsenek fájdalmai, ezért nem akartam felkelteni. Bár egyedül csak a máktejtől tud pihenni, ami egy kicsit csillapítja a fájdalmát.

- Édesanyám, te vagy az? - kérdezte rekedten.

- Nem, Cassandra vagyok. - léptem az ágyához közelebb.

- Ne láss így! - fordította el az arcát. - Menj ki!

- Engem nem zavar. - ráztam meg a fejem. - Csak aggódtam érted, és érdeklődni szerettem volna a hogy léted felől.

- A máktejtől enyhülnek a fájdalmaim, de ha elmúlik a hatása... - emelte égnek a tekintetét.

- Segíthetek valamiben? - kérdeztem.

- Annyit mondj, hogy mi van Aemonddal. Élvezi a korona hordását? - nevetett fel egy kicsit, de még ez is fájdalmas volt a számára.

- Élvezi-e? Az enyhe kifejezés. - csóváltam a fejem nevetve.

- Én mondtam Ser Cristonnak, hogy mondja neki, hogy addig ő uralkodjon a nevemben. Az öcsémnek mindig ez volt a vágya, hogy egyszer király lehessen... hogy hordhassa a koronát. - mosolyodott el keservesen. Ez meglepett, mert én azt hittem, hogy azért nevezte meg Ser Criston őt, mert Aemond következik az öröklési rendben.

- Most a fejébe vette, hogy Ser Cristonnal holnap elindulnak, hogy visszaszerezzék Harrenhalt. - kulcoltam össze a hasamon az ujjaim.

- Tudok róla. - bólogatott Aegon.

- Nem rossz ötlet őrizetlenül itthagyni Királyvárat? - kezdtem újból az aggodalmaskodást.

- Aemond hamar megoldja, csak az oda-vissza út a hosszú, addig pedig csak nem lesz baj. - rázta meg a fejét.

- Legyen úgy. - sóhajtottam.

- És a terhességet hogy viseled? - váltott témát, amit egy cseppet sem bántam.

- Egész jól. - simogattam meg a hasam. - Remélem a születésére minden megoldódik és nem ilyen körülmények között fog a világra jönni.

- Megoldunk mindent, Cassandra, ne aggódj! A gyermekednek jó élete lesz, ahogy az őt követő többi gyermekeidnek is. - nyújtotta felém a jobb kezét, ami én megfogtam, Aegon pedig megszorította, amennyire csak volt ereje.

- Köszönöm! - néztem rá hálásan, mire a fiú elmosolyodva bólintott, majd nagyot sóhajtott. - Nem zavarlak tovább, pihenj! - engedtem el a kezét, majd kimentem a szobából.

Bárcsak a jó isten megsegítene minket és akkor tényleg normális körülmények között hozhatnám világra az első gyermekemet. Ez a baba megérdemli, hogy csendes, nyugodt világban lássa meg a napvilágot, nem pedig a háború kellős közepén. Azt szeretném, ha addigra ennek mind vége volna, mert ha szegénynek ilyen körülmények között kell felnőnie, akkor azt kell mondjam, hogy bár ne született volna meg. Egy ilyen kis ártatlan léleknek mi keresnivalója egy ilyen mocskos világban, ahol mindenki mindenkivel háborúzik? Nem neki való, ezért is imádkozok, hogy addigra legyen már vége ennek a bohózatnak.