Aemond

Aegon tegnap csapot-papot otthagyott mindenkit a kistanács termében. Egy király nem csinál ilyet. Értem, hogy új neki a helyzet, mert hatalmas teher nehezedett a vállára, de az nem megoldás, ha felidegesíti magát, aztán az egész kistanácsot faképnél hagyja. Ráadásul egy részről azért is alapult meg ez a tanács évekkel ezelőtt, hogy amikor a király tanácstalannak érzi magát, vagy esetleg két döntés között nem tud választani, akkor kikérje a véleményünket és mi segítünk neki.

Indulásom Viharvégbe előtt még pont elkapott a szolgálólány azzal, hogy a bátyám - azaz a király - hívat a kistanács termébe, mert valamit még közölnie kell velem, mielőtt még elmennék.

- Hívattál, bátyám? - sétáltam elé, mire Aegon felém fordult.

- Igen. Ülj le! - mutatott a székre, de én megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy jobb nekem állva. - Tegnap este sokat gondolkodtam... nem szabadott volna titeket otthagynom csak azért, mert ideges voltam. Viszont az jutott még eszembe, hogy Viharvég urának már csak egy lánya maradt, aki még nincs férjnél, igaz?

- Igen. - bólintottam. - Ellyn, a harmadik leány gyermek.

- Mit szólnál, ha őt is megházasítanánk? Ha hozzáadjuk Daeronhoz, azzal megnőhet az esély, hogy biztosan mellettünk fog állni. - csapta össze a tenyerét.

- Nem feltétlenül muszáj, mert Cassandrát nem hiszem, hogy cserben hagyná az apja a nehéz helyzetekben. - ráztam meg a fejem. - És mivel Cass már ide tartozik, ezért ezzel együtt minket is megsegít.

- Én azt értem, de azért legyél szíves felajánlani neki ezt a lehetőséget! - állt ide elém, és rátette a kezét a vállamra, majd jól megszorította.

- Szóba hozom. - bólintottam rá, mire Aegon megpaskolta a vállam.

- Köszönöm! Most pedig menj, és siess haza! - engedett utamra.

Már felültem a lovamra, hogy elinduljak a Sárkányveremhez, amikor Cassandra szaladt felém. Arca fáradt volt és holtsápadt, de mégis úgy szaladt, ahogy a lába bírta.

- Kedvesem, mi a baj? - szálltam le a lóról.

- Ezt add oda a húgomnak, kérlek! - nyomott a kezembe egy pergamentekercset, mire bólintottam. - Szeretlek, vigyázz magadra! - adott egy csókot ajkaimra.

- Én is szeretlek! - nyomtam még egy puszit a homlokára, aztán visszaültem a lóra, és vágtában elindultam a veremhez.

★𐂂★

Vhagarral a parton szálltunk le, mivel nagy termete miatt nem fért volna el máshol. Végig simítottam a nyakán, mire ő meleg levegőt fújt rám az orrából, aztán elindultam a vár felé. Amikor az őrök megláttak, már nyitották is ki nekem a kapukat, és bekísértek Borros nagyúr színe elé a csarnokba.

- Aemond Targaryen herceg. - jelentette be az őr, mire Viharvég ura felpattant a székéből, és elém lépett.

- Üdvözöllek Viharvégben, Aemond herceg! - fogott velem kezet Borros nagyúr. - Mi szél hozott erre? Cassandrát nem hoztad magaddal?

- Sajnálom, nagyuram, de most nem. Azért jöttem, mert beszélnem kell veled egy fontos dologról. - mondtam, mire a férfi arcára meglepettség ült ki.

- Talán baj történ Cassandrával? - kérdezte aggodalommal.

- Nem, vele nem. - ráztam meg a fejem. - Én inkább úgy mondanám, hogy egész Királyvárral.

- Meséld el nekem a tanácsteremben! - intett nekem, hogy kövessem, de én ott maradtam.

- Nem szükséges ezt ott megbeszélni, itt is megfelel. - mondtam, Borros nagyúr pedig bólintott, és visszaült a trónjára.

- Akkor mondd, miről van szó?

- Atyám, Viserys király meghalt. - sóhajtottam, Viharvég ura pedig ennek hallatán előrébb dőlt a székében, és kíváncsian hallgatta a folytatást. - Az utolsó kérése az volt, hogy koronázzuk meg a bátyámat, Aegont. Tegnap így is tettünk, megkoronáztuk a Hódító koronájával, mellette pedig a Hódító kardját forgatja a kezében... Viszont a hír eljutott Sárkánykőre, Rhaenyrához. A nővérem ezt a háború kezdetének veszi, nekünk pedig kevés a támogatónk, akik Aegon mellett állnának, mert majdnem mindenki Rhaenyrát követi. Ráadásul valaki ellopta atyám volt koronáját, és megkoronázták vele őt.

- Mit kéne tennem? Segíthetek valamiben? - kérdezte azonnal, amint a történetem végére értem.

- Ami azt illeti, igen. - bólintottam. -Éppen ez lett volna a kérésem, hogy támogasd Aegont! Királyvár meghálálná, ha a mi oldalunkon állnál, nem Rhaenyráén.

- Támogatom az új királyt, de nem kérek cserébe semmit. - rázta meg a fejét. - Viharvég azóta az adósotok, hogy elvetted a lányomat. Tartozom Királyvárnak ennyivel. - felelte.

- Köszönöm, nagyuram! Örökké hálásak leszünk! - bólintottam, miközben hálásan néztem a férfira. - Viszont volna még egy kérésem...

- És mi volna az? - vonta fel a szemöldökét Borros nagyúr.

- Ide hívná valaki Ellynt? Cassandra megkért, hogy ezt adjam át neki. - vettem elő a levelet. Viharvég ura bólintott, és a lányért küldetett valakit. Nem sokkal később pedig sietősen meg is jelent.

- Aemond herceg! - hajolt meg a lány, mire én biccentettem. - Azt hallottam, engem keresel.

- Igen. - bólintottam, majd a kezébe adtam a papírtekercset. - Cassandra megkért, hogy ezt adjam oda neked, mivel ő nem tudott eljönni.

- Köszönöm! De miért nem tudott eljönni? Talán beteg? - kérdezte aggódva.

- Nem beteg, csupán rengeteg dolga van Királyvárban, mert amiben tud, segít. És valószínű, hogy reménykedhetünk egy gyermekben is. - feleltem, miközben elmosolyodtam a büszkeségtől.

- Cassandra gyermeket vár? - pattant fel a székből meglepődve Borros nagyúr.

- Nagy az esély rá, hogy igen, nagyuram. - bólintottam, mire ő ide lépett elém, és vállon veregetett.

- Ez nagyszerű! - tárta szét a karját a férfi. - Nagyon vigyázz rájuk!

- Az életemnél jobban vigyázok rá és a gyermekre is. - mondtam határozottam.

- Ezt meg kell ünnepelnünk! Hozzatok két pohárral a dorne-i borból! - parancsolta a férfi, mire a szolgálók azonnal az italért és a kupákért szaladtak.

Borros nagyúr csak úgy dagadt a büszkeségtől, amikor meghallotta a hírt, hogy Cassandra gyermeket vár. Ha ő ilyen büszke és ennyire örül neki, akkor én mit szólhatnék? A nő, akit mindennél jobban szeretek, bármit megadnék azért, hogy ne essen bántódása és biztonságban legyen a jövőben született gyermekemmel együtt. Még ölni is képes voltam azért, hogy boldogok legyünk, amit általában más csak mondani szokott, én pedig meg is tettem.

Maradtam még egy kicsit, és beszélgettem Ellynnel. Elmeséltem neki egy pár dolgot arról, hogy Cassandra jól érzi magát nálunk, otthonosan mozog már Királyvárban és rengeteget segít a dolgokban.
Viszont amikor már indulni készültem, kinyitódott a bejárati kapu, és belépett rajta egy váratlan személy.

- Lucerys Velaryon herceg. - jelentette be az őr, mire én bosszúsan elmosolyodtam. Borros nagyúrnak csak nem fog már gondot okozni, ha mégis maradok még egy pár percet...