A vacsorán Rhaenyráék is részt vesznek. Egyszerűen képtelennek érzem, hogy ezek után velük együtt egyek egy asztalnál. Ráadásul akárhányszor Daemonra nézek, elkap a hányinger, mert eszembe jut Ser Vaemond, ahogy ketté hasítja a karddal a fejét.

A társaság nagy része, már elfoglalta a helyét az asztalnál - pontosabban a felnőttek.
Jacaerys és Lucerys két lány társaságát élvezte, valószínű ők lehetnek a feleség jelöltek, akiket Rhaenys hercegnő is említett - Baela és Rhaena.
Aegon az öccsével, Aemonddal beszélgetett, én pedig ott álltam mellettük, és hallgattam őket.
Helaena pedig elvolt egymagában.

- Közel sem iszol eleget. - vitatkozott Aegon Aemonddal.

- Te meg többet iszol, mint egy braavosi nagyúr. - vágott vissza a félszemű fiú.

- Pont annyit iszom, amennyit kell. - kortyolt bele a kupájába.

- Akermennyit iszunk, elvárják, hogy türelmesek legyünk. - vette suttogóra a hangját Aemond.

Aztán kinyílt az ajtó, és megjelent a király. Úgy kellett behozni, mert a nap végére már nem tudott megállni a saját lábán. Nem értem, hogy délelőtt is miért kellett megerőltetnie magát, hogy ő maga sétált be a tárgyalásra, akkor is nyugodtan behozhatták volna.
Mikor Viserys királyt lerakták az asztalra, mi is helyet foglaltunk.

- Mennyire jó itt látni titeket. Együtt... - szólalt meg a király.

- Előtte egy ima? - kérdezte Alicent, mire Viserys bólintott. Az asszony összekulcsolta a kezeit, mi pedig követtük a példáját. - Az anya mosolyogjon szeretettel most ránk, a kovács pedig javítsa meg a rég megtört kötelékeket, és Vaemond Velaryonnak adjanak nyugtot az Istenek!

- A mai végül ünnepély alkalomnak bizonyult... - szólt a király. - Az unokáim, Jace és Luke elveszik kuzinjaikat, Baelát es Rhaenát, tovább erősítve a két ház közti köteléket. Igyunk hát az ifjú hercegekre és jegyeseikre! - itt mindenki poharát emelte, kivéve Aemondot.

- Gratulálok, Jace, végre megtudod milyen nővel hálni! - suttogta hangosan Aegon a fiúnak.

- És igyunk külön Lucerys hercegre, a leendő Hullámok urára! - folytatta a király, és itt már Aemond is beleivott a kupájába.

A király felállt, megtámaszkodott az asztallapon, és szólni készült.

- Egyszerre deríti fel szívemet és tölt el szomorúsággal, hogy itt látom ezt a sok arcot az asztal körül. Számomra a legkedvesebbek a világon, mégis úgy eltávolodtak egymástól az évek során. - itt levetette a fél arcát takaró állarcot, így ezzel megmutatta, hogy a betegség mennyire tönkre tette őt. A fél arcáról lerohadt a bőr, miközben két lyuk is volt rajta. Egy a szeménél és egy az arca oldalán. - Az én arcom már nem igazán vonzó. Már ha valaha is az volt. De ma este lássátok olyannak, amilyen vagyok. Ne csak, mint királyt, de úgy, mint apát, mint fivért, mint férjet, mint nagyapát, aki úgy tűnik, már nem sokáig lesz itt veletek. Ne őrizzünk többé sérelmeket a szívünkben! A korona nem lehet erős, ha a Sárkányok háza megosztott marad. Tegyétek félre sérelmeteiteket! Ha nem a korona kedvéért, akkor az öregember kedvéért, aki mindnyájatokat szívből szeret! - fejezte be, majd visszaült a székébe. Ezt követve pedig Rhaenyra állt fel.

- Emelem poharamat őfelségére, a királynéra! Szeretem atyámat, de be kell ismernem, hogy senki sem állt olyan hűségesen mellette, mint a felesége. Végig gondoskodott róla töretlen odaadással, szeretettel és tisztelettel. És emiatt hálával tartozom neki és bocsánatkéréssel! - mondta, majd miután befejezte, leült.

- A kedvességed mélyen megindít, hercegnő! - szólt Alicent. - Anyák vagyunk, és szeretjük a gyermekeinket... Több a közös bennünk, mint azt beismerjük. - felvette a poharát, és felállt. - Emelem poharam rád és házadra! Nagyszerű királynő leszel!

Itt mindenki emelte poharát mindenkire.
Ránéztem Aemondra, aki nagyot sóhajtott, majd megfogta a kezem.
Aztán Aegon felállt, hogy töltsön magának még bort, de közben suttogni kezdett valamit Baelának. Ezt követve Jace rácsapott az asztalra, miközben felállt, Aegon pedig egyből elhallgatott, mintha semmi nem történt volna, és visszaült a helyére.
Azután Aemond is felállt.
Jacaerys felvette a kupáját, majd felemelte, mintha köszöntőt akarna mondani.

- A hercegekre, Aegonra és Aemondra! - szólalt meg végül, mire én összeráncoltam a szemöldököm, és ránéztem a mellettem álló fiúra. - Ugyan már évek óta nem láttuk egymást, de szép emlékeim vannak a gyermekkorunkról. És férfiakként remélem, hogy barátok és szövetségesek lehetünk. Örvendjetek jó egészségnek, bácsikáim! - itt beleivott a pohárba, majd vállon veregette Aegont.

- Ti szintén. - mondta Aegon érzelemmentes hangon. Megböktem a férjem kezét, így ő is leült.

- Én Baelára és Rhaenára mondok köszöntőt! - állt fel Helaena, és a két lány felé fordult a kupájával. - Hamarosan férjhez mennek. Nem olyan rettenetes, egészen tűrhető, a horkolásokat és az álmában való motyogást leszámítva. - mondta, mi pedig felnevettünk.

- Kérünk egy kis zenét. - parancsolta a király, a muzsikusok pedig játszani kezdtek.

Jace felállt az asztaltól, és felkérte Helaenát táncolni. A lány elfogadta a felkérést, Aegon pedig meglepetten nézett utánuk, majd az öccsére pillantott.

Közben a szolgálok is elkezdték felhordani az ételeket, mi pedig szedni kezdtünk magunknak.
Étkezés közben Viserys király rosszul lett, így távoznia kellett, hogy lepihenhessen, de utána minden folytatódott úgy, ahogy eddig.
Aztán amikor Aemond elé lerakták a sült disznót, észrevettem, hogy Lucerys felhorkant. De ez nem csak nekem, hanem Aemondnak is feltűnt. A félszemű fiú rácsapott az asztalra, és felvette a kupáját.

- Még egy köszöntő! - jelentette ki, mire a zene elhallgatott, erre pedig Jace és Helaena is felhagyott a táncolással. - Drága unokaöcséimre, Jace-re, Luke-ra és Joffrey-ra! Mind jóvágásúak, bölcsek.... erősek.

- Aemond! - szólt rá az édesanyja, de őt ez nem érdekelte.

- Gyerünk! - folytatta. - Ürítsük kupáinkat erre a három erős fiúra!

- Ha még egyszer ezt mered mondani... - kezdett bele Jacaerys.

- Miért? - szakította félbe Aemond. - Hisz dicséretnek szántam. Te nem tartod magad erősnek? - indult meg a fiú felé, mire ő beütött neki egyet, én pedig azonnal felugrottam az asztaltól.

- Jace! - pattant fel Rhaenyra is az asztaltól, de addigra már Aemond rég fellökte a barna hajú fiút.

- Hogy mondhattál ilyesmit ennyi ember előtt? - kérdezte felháborodva Alicent a fiát.

- Csak hangot adtam annak, hogy milyen büszke vagyok a családomra, anyám. - magyarázta a félszemű fiú. - Úgy tűnik az unokaöcséim nem olyan büszkék a sajátjukra! - tépte ki a kezét az anyja szorításából, és megindult a két fiú felé, akiket az őrök fogtak vissza.

- Várj, várj! - szólt közbe Daemon, miközben felmutatta a mutatóujját. Erre Jace és Luke visszább vettek, majd az anyjuk parancsára elmentek a szobáikba. Aztán Daemon Aemond felé fordult, és farkas szemet néztek egymással. Egészen sokáig állták egymás tekintetét, de végül a félszemű fiú felmordult, és kiment a helyiségből. Én is kaptam az alkalmon, és a férjem után siettem.