Mindent kiterveltem. Már azt is tudom, hogy melyik napon fogom megölni Alyst.
Az őszintét is bevallom, egy cseppet sem sajnálom. Ha nem átkozódott volna, akkor nem jutott volna ilyen sorsra - vagyis reméljük, hogy tényleg így kell megtörni az átkot, ha el vagyok átkozva, mert akkor hiába való lenne az egész.

- Aemond, édesanyád hívat minket. - nyitott be a szobába Cassandra.

- Minek? - vontam fel a szemöldököm, mire a lány megvonta a vállát.

- Ha tudnám, akkor szerintem nem azzal jöttem volna, hogy hívat minket, nem? - tárta szét a karját, mire megforgattam a szemem.

Anyám nem szokott csak úgy hívatni minket, ha nem valami fontosról van szó, de most mindenki itt volt. Emiatt el is fogott a kíváncsiság, hogy miről lehet szó.

- Azért hívtalak ide titeket, mert nagyon fontos dolgot kell közölnöm veletek... - sóhajtott anyám. - Rhaenyráék holnap ide utaznak, hogy itt tisztázzák a fiai örökösödését és az ő trónigényét. - itt összenéztem a bátyámmal, Cassandra pedig nem értette, hogy mi történik.. - Legfőképpen azért nektek mondom - nézett ránk. -, mert el várom tőletek, hogy viselkedjetek.

- Nem vagyunk már gyerekek, anyám. - mondtam felháborodva - de ez a hangomon nem hallatszódott -, mert már megint úgy kezel minket, mintha még mindig gyerekek lennénk.

- Pedig ez leginkább neked szólt, Aemond. - nézett rám fegyelmezően, mire megforgattam a szemem. Tudom mire céloz... Lucerysre... Egyszer akkor is elkapom a mocskos fattyút, nem érdekel ki minek fog hívni.

- Van még valami, amiről tudnunk kéne, azon kívül, hogy viselkedjünk? - vontam fel a szemöldököm flegmán.

- Komolyan mondtam, fiam. - mondta anyám, mire bólogatni kezdtem, hogy ezredjére is felfogtam.

- Most már mehetek? Dolgom van. - kérdeztem türelmetlenül. Anyám bólintott, én pedig otthagytam mindenkit.

Ezt nem hiszem el, ilyen az ég világon nincs. Mindent kiterveltem, erre Rhaenyráék holnapi érkezése mindent felborított. Most az egészet újra meg kell terveznem. Persze, hogy pont ilyenkor kell tisztázni azoknak a nyomorult fattyaknak a születésüket. De nem értem, hogy mit kell rajta tisztázni, ha tetőtől talpig látszik rajtuk, hogy nem Ser Laenortól vannak...

- Miért lett ilyen a kedved? - sietett utánam Cassandra. - Miért vágtál olyan arcot, amikor anyád kimondta, hogy Rhaenyráék ide utaznak? - kérdezte.

- Mert nem látom őket itt szívesen. Igazából senki nem látja szívesen őket az udvarban, főleg nem a fattyait. - forgattam meg a szemem, miközben elfintorodtam.

- Tényleg nem Ser Laenor Velaryon sarjai? - vonta fel a szemöldökét, mire bólintottam. - Azt hittem, hogy az csak pletyka.

- Dehogy pletyka. - ráztam meg a fejem. - Csak nézd meg őket holnap, meglátod majd, hogy nem pletyka. - nyitottam be a szobába, majd helyet foglaltam az egyik székbe.

- Mesélj nekem róluk. - ült le velem szembe a lány, mire felvont szemöldökkel néztem rá. Na ez az a dolog, amihez a legjobban nincs most kedvem.

- Meséljek Rhaenyráról és a fattyú gyerekeiről? - kérdeztem vissza.

- Igen, hiszen nem is ismerem őket. - dőlt hátra a székben, és átrakta keresztbe a lábát.

- Legyen. Viszont, ha jót akarsz hallani róla, akkor másik ajtón kopogtass. - sóhajtottam, és vettem egy mély levegőt. - Kezdjük ott, hogy Rhaenyra egy szajha. Nem érdekel egy cseppet sem, hogy a nővérem, annyira utálom őt, hogy a legszívesebben Vhagar elé dobnám a fattyaival együtt. Atyánk imádott kicsike lánya, az első szülött, akinek minden szava szent. Atyám még a saját szemének sem volt képes hinni, amikor megszülte az unokaöcséimet, hogy nem Ser Laenor gyerekei - hanem Ser Harwin Strongé -, csak azért, hogy a lánya neve tiszta maradjon és ne legyen elhordva mindenféle szajhának. Az udvarban mindenki látta az igazságot, csak atyám nem. Ezért bárki, aki meg merte említeni ezt a témát, annak képes volt kivágatni a nyelvét. Aztán eltel egy pár év és kezdődtek a zaklatások, hogy nekem nincs saját sárkányom. - itt égnek emeltem a tekintetem, miközben eszembe jutottak az emlékek. - Laena úrhölgy temetésén pedig megszereztem magamnak Vhagart, és akkor az a nyomorult Luke kivágta a szemem. Azóta nem találkoztunk Rhaenyráékkal.

- Megkérdezhetem, hogy mivel piszkáltak? - kérdezte bátortalanul Cassandra.

- Aegon nem mesélte még? - néztem rá a lányra, ő pedig megrázta a fejét. - Pedig a kedvenc története. - nevettem fel. - Tizenhárom voltam... Jace-szel, Luke-kal és Aegonnal voltunk a Sárkányveremben, miközben Jace a sárkánya szelídítésével foglalkozott. Azt mondták, hogy van egy meglepetésük a számomra, mivel egyedül még csak nekem nem volt sárkányom. Erre felhoztak nekem a verem aljáról egy... - becsuktam a szem, és összeszorítottam az öklömet. - egy disznót...

- Egy disznót? - ráncolta össze a szemöldökét a lány.

- Igen. - bólintottam. - Sárkánynak öltöztették fel, és jókat nevettek rajtam.

- Oh... Én nem gondoltam volna, hogy képesek voltak ilyen megalázásra. - csóválta a fejét rosszallóan.

- Pedig amikor csak tehették, mindig rajtam csattant az ostor. - sütöttem le a szemem. Cassandra felállt a székből, és elém lépve, szorosan fonta körém a karjait.

- Sajnálom, hogy ilyenen kellett keresztülmenned... Nem ezt érdemelted. - suttogta, a hangja pedig megnyugtatott.

Cassandra amióta itt van, azóta a megnyugvást is jelenti a számomra. Voltak - és vannak - nehéz napjaim, de ő sosem engedett belőle, nem hagyta, hogy rossz maradjon. Olyan sok boldogságot és fényt hozott Királyvárba, hogy soha senkit nem láttam még ennyire örömtelinek, mint most, hogy itt van. Cassandrának van egy amolyan sugárzó tulajdonsága, ami rögtön átragad az emberekre. Hihetetlenül jó lelke van, rettentően kedves volt a szegényekkel, amikor a városba vittem, hogy azt is megismerje. Ha tehette volna, mindenkinek segített volna, de ő ezt nem teheti meg. Hiába kell törődni a néppel, akkor sem engedhetünk nekik túl sokat, mert különben még a végén visszaélnek vele, ami nagy gondokat okozhatnak. Viszont a város lakók is nagyon jól fogadták őt, ami nagyon jó jel, mert akkor az azt jelenti, hogy Cassandra megfelelő számukra és el tudják fogadni őt. De ha nem is volna szimpatikus számukra, akkor sem ők döntenének róla, csak ez így megkönnyíti a dolgokat. Ráadásul Cassandra most már hercegnének számít, mivel a feleségem lett, így az a népre is vonatkozik, hogy meg kell tenniük, amit ő kér.