34.
Aemond
Egyre jobban kezd aggasztani, hogy Cassandra nem esik teherbe. Ennek mégis mi lehet az oka? A mester azt mondta, hogy termő képes és sokáig meg fog tudni ajándékozni gyermekekkel. Akkor hova marad a terhesség? Ezt árulja el nekem valaki, mert engem is és Cassandrát is aggasztja.
Várjunk csak... Mi van, ha... Nem, az nem lehet... Ezt lehetetlennek tartom... Alys? Ugyan már, hiszen mindenki tudja, hogy átkok nincsenek. Pedig mégis úgy mondta, mintha tényleg elátkozott volna. Terméketlen marad, soha nem fog neked gyermeket szülni... - csengett a fülemben Alys szavai.
De ha mégis igaz, akkor az a kérdés, hogy kit átkozott el, engem vagy Cassandrát... Először őt említette, aztán pedig engem, amikor azt mondtam, hogy ne merje őt többet a szájára venni.
Mivel Alysről csak a bátyám tud, így kihez máshoz tudnék fordulni, mint hozzá. El kell mondanom neki ezt és meg kell kérdeznem, hogy ő hisz-e az átokban. Mivel én nem hiszek benne, most akkor is elkapott a félelem érzése, hogy mi van, ha Alys tényleg elátkozta valamelyikünket. Lehet, hogy engem, én nem tudom megtermékenyíteni, mert a mester szerint Cassandra termő képes.
- Bátyám, bejövök. - nyitottam be az ajtót, de azzal a lendülettel is csuktam vissza. Azt hiszem láttam Aegont meztelenül, de remélem, hogy csak rosszul láttam.
- Gyere be! - kiáltotta ki, mire én lassan lenyomtam a kilincset, majd beléptem a szobába. Aegon már fel volt öltözve, éppen akkor gombolta be az ingét.
- Nos, én öhm... - kezdtem, de igazából fogalmam sem volt, hogy hogyan is folytathatnám.
- Mi bajod, drága öcsém? Vagy egyáltalán baj van? - fordult felém.
- Nem tudom. - nyeltem egy nagyot. - Vagyis...
- Jajj, Aemond, téged állandóan a gondok érnek. Szerintem te el vagy átkozva. - nevetett, de én komoly maradtam. Aegon ezt viccnek szánta, mégsem volt vicces.
- Éppen ezt akartam kérdezni... - léptem közelebb a bátyámhoz. - Te hiszel az átkokban?
- Persze, hogy hiszek! - kiáltott fel. - Miért ne hinnék?
- Csak azért, mert én nem és... - kezdtem, de ő közbe szólt.
- Várj, ne mondd tovább! Te nem hiszel bennük? - csattant fel hitetlenkedve. Én megráztam a fejem.
- Ha engednéd, hogy végig mondjam anélkül, hogy közbe szólnál, akkor meg is magyaráznám, de először is volna egy fontos kérdésem, vagyis mondani akarok valamit... - sóhajtottam.
- És mi volna az? - vonta fel a szemöldökét kíváncsiskodva.
- Mikor Alysnek elmondtam, hogy Cassandrát veszem feleségül, olyanokat mondott mérgében, hogy elátkozza őt... - fogtam bele a mesélésbe, de Aegon megint közbe szólt.
- Mármint Cassandrát? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Róla van szó, nem? - tártam szét a karom. - Na és utána én megfenyegettem Alyst, hogy ne merje még egyszer Cassandrát a szájára venni, ezért azt mondta, hogy engem átkoz el.
- Mit mondott? - lepődött meg a bátyám.
- Azt, hogy Cassandra sosem fog nekem gyermeket szülni, mert nem fogom tudni megtermékenyíteni. - mondtam, mire Aegon még pislogni is elfelejtett, az ajkai pedig egy kissé elnyíltak egymástól.
- Várj, és mi a kérdés? - tért észhez.
- Arra gondoltam, hogy Cassandra talán azért nem tud teherbe esni, mert nem tudom megtermékenyíteni. - nyeltem egy nagyot, miközben szaggatottan fújtam ki a levegőt.
- És ezt eddig miért nem tudtad nekem elmondani? - tárta szét a karját, mire megvontam a vállam.
- Mert eddig nem volt jelentősége és azt hittem, hogy csak mondja, hogy piszkáljon vele. - magyarázkodtam.
- Hinni a templomban kell, drága öcsém! És mindannyian tudjuk, hogy te nem jársz templomba. - mondta olyan hangstílussal, mintha a gyerekeivel beszélt volna, hogy szórakoztassa őket. - Erre most jól ráfáztál, mert ha tényleg ez az oka, hogy Cassandra nem esik teherbe, akkor arról te tehetsz.
- Mi? - szaladt égnek a szemöldököm. - Miért én? Te mondtad, hogy mondjam el Alysnek Cassandrát! - tártam szét a karom felháborodva. - A hét pokolba, megint hallgattam rád, pedig nem kellett volna! - csaptam homlokon magam, majd járkálni kezdtem fel-alá a szobában.
- Jó, jó, nyugodj meg! - próbált meg lenyugtatni. - Meg lehet törni az átkot, ha tényleg elátkozott. - mondta, mire egyből felhagytam az oda-vissza sétálgatással, és kíváncsian fordultam a bátyám felé.
- Hogy? - kérdeztem sürgősen, egy helyben tapogva.
- Hallottam, hogy az ilyen fajta átkot meg lehet törni, de... - kezdte, majd elhallgatott. Odaléptem Aegon elé, és megszorítottam a két vállát.
- Mi de? Mondd már, ez nagyon fontos! - ráztam meg egy kicsit a vállainál fogva.
- De elég... Hogy is mondjam... Egy merényletet kellene elkövetned... - mondta ki, mire olyan érzésem lett, mintha megszűnt volna a talpam alatt a talaj.
- Gyilkosságra gondolsz? - néztem rá csodálkozva, mire Aegon bólintott.
- Igen.
- Ha kell akkor megteszem! - mondtam ki határozottan. Most jelenleg bármit képes lennék megtenni, hogy Cassandra a gyermekemet hordhassa a szíve alatt, mert már csak ez hiányzik a boldogságomból.
- De nem mindegy, hogy hogyan. - rázta meg a fejét a bátyám, mire kérdőn néztem rá. - Ha tényleg meg akarod tenni, akkor azt úgy kell megtenned, hogy Alys bőre nem sérülhet meg. Egy csepp vére sem folyhat ki, mert különben hiába volt az egész, szóval jól fontold meg, hogy hogyan akarod megtenni.
- Akkor ezek szerint nem vághatom el a torkát? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem. Nem is szúrhatod le. Bárhogy megölheted, csak ügyelj arra, hogy ne veszítsen egy csepp vért sem. - mondta, mire bólintottam.
- Akkor már meg is van, hogy mit fogok tenni. - bólogattam, miközben bosszúsan elmosolyodtam.
- Mikor akarod megtenni? - kérdezte Aegon, közben a tekintetem keresve.
- Minél hamarabb. - néztem rá bosszútól csillogó szemmel. - Hiszen te mondtad minél hamarabb, annál jobb. - idéztem fel, majd kisiettem a szobából.
Alyst valamelyik éjszaka folyamán fogom megölni. Az lesz a legegyszerűbb, ha álmában megfullasztom. Tudom, hogy nem illendő valakit az álmában meggyilkolni, de csak így lesz alkalmam ezt megtenni, hogy Alys bőre ne sérüljön meg.
Sosem öltem még meg senkit - és ha nem lenne muszáj, akkor nem is szívesen tennék ilyet -, de ez most nagyon fontos Cassandrának és nekem is, így ha ölnöm kell érte, akkor ölni fogok. És mivel nem is szeretném azt, hogy Cassandra megtudja, hogy valószínűleg el vagyok átkozva és emiatt nem esik teherbe, így tényleg muszáj leszek megtenni, mielőtt okolná magát, hogy nem képes egy örökössel sem megajándékozni.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top